Létünk itt

múlandó,

csupán egy

pillanat,

alig volt

föld felett,

már pihen

föld alatt.

Szomorú

volna ha,

csak ennyit

érne az,

s már télbe

fordulna,

virágos

szép tavasz.

Nekünk a

száz év már,

igencsak

magas kor,

meghalunk

bűn miatt,

porrá lesz,

ami por.

Hála, hogy

lelkünknek

nem árthat

a halál,

új testben

élünk majd,

ha testünk

sírba száll.