„Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.” (Jn 15,16)

Kedves Evangélikus Hittestvéreim!

Tisztelt jelenlegi és leendő egyházi tisztségviselők!

Az Úristen váltó visszaállítást, lelki megújulást, ébredést szeretne munkálni egyháza; magyarországi evangélikus népe életében is! S ennek előmunkásai, következetes képviselői éppen az újonnan választásra kerülő laikus egyházi tisztségviselők kell, hogy legyenek, akik példaképei a nyájnak; – ha valóban az ÚR választotta ki őket!

            Isten ószövetségi törvényei egyértelműek, félreérthetetlenek és félremagyarázhatatlanok. Jézus hegyi beszéde a keresztyén ember életének etikai kódexe. Pál intelmei, tanácsai kora gyülekezeti tisztségviselőihez; ma is elevenen élők és aktuálisak. Reformátorunk a Szentlélek vezetése alatt álló józan ész használatát ajánlja evilági kérdések eldöntésében. – Miért kell tehát ezek mellett még egy új választási etikai kódex is?!

            A következő hat pontban igyekszem összefoglalni személyes véleményemet, egyben megindokolni a csatolt húsz pontban korábban megfogalmazott válaszomat erről a kérdésről:

Ki a RENDEZETT ÉLETVITELŰ egyházi tisztségviselő?

            1. Azért is kell új etikai kódex, mert a Zsinat által hozott új választási törvényben ez a megfogalmazás: „rendezett életvitelű egyházközségi tag”, nincs értelmezve, nincs pontosan meghatározva. Ezt a véleményt is olvashattuk: „Ez egy nehéz kérdés, de nem hiszem, hogy lenne ember, aki definiálni tudná, hogy mik a rendezett életvitel ismérvei.” Felmerülhet a kérdés, mi szükség az ilyen paragrafusokra, ha azokat a törvényalkotók sem tudják értelmezni és így azok betarthatatlanok és végrehajtásuk egyszerűen megkövetelhetetlen. Vagy mégis megkísérelhető egyfajta mai válaszadás? Hiszen e törvény igen megengedő;(!) keretjogszabály, s amit nem tilt, ugye azt szabad. Csak a szabad értelmezésből nehogy szabadosság legyen!

            2. Azért is kell új etikai kódex, mert minden kornak vannak speciális kérdései, amelyek a bibliai korban még nem voltak ismertek. A Szentlélek vezetésével, az Ige alapján ma kell nekünk ezekre eligazítást keresnünk és aktuális válaszokat megfogalmaznunk!

            3. Azért is kell új etikai kódex, mert Jézus is bizonyos szempontok szerint választotta ki tanítványait, csak mi ezeket nem ismerjük, de példáját követhetjük. Ő Atyjával „négyszemközt” imádságban beszélte meg az alkalmasság feltételeit. Mi csak ennyit tudhatunk, de ez számunkra elég: „Én választottalak ki!”

            4. Azért is kell új etikai kódex, mert a helyi közösségek tudják a legjobban, mit is várnának el az egyházi tisztségviselőiktől; bízzuk tehát az érintettekre, hogy megfogalmazzák ezt a saját maguk számára, és alkossák meg helyi választási etikai kódexüket (akár egyházközségi szabályrendelet, vagy közgyűlési határozat formájában; amihez a csatolt 20 pont csupán kiindulási vita-alap), s már most is alkalmazzák azokat! S az előttünk álló újabb hat éves választási ciklus alatt talán, alulról felfelé építkezve, összeállhat egy országos szintű, de konkrét minimum kritériumokat megfogalmazó szabályozás, amit már az új zsinat is elfogadhatna.

            5. Azért is kell új etikai kódex, hogy mindenki számára világossá váljék; az egyházi tisztségviselőkre éppen úgy, mint a világban is, vonatkoznak bizonyos sajátos követelmények, speciális előfeltételek. Mint ahogy például, egy fontos világi állás betöltésének meghirdetésekor olvashatóak az alkalmazás feltételei; csak nálunk talán még magasabbak az erkölcsi követelmények; legalábbis magasabbaknak kellene lenniük! Vagy egy másik hasonlat: Nem kötelező egyetemre járni. Csak az tud ott továbbtanulni, aki elérte az egyetem által meghirdetett minimális felvételi pontszámot. Ha csak egy is hiányzik, már nem alkalmas, hogy abban az intézményben megkezdje a pályázó tanulmányait. Éppen a mi evangélikus egyházunknak ne lennének valamilyen konkretizált, „kézzel fogható” elvárásai a tisztségviselőivel szemben?!

            6. Azért is kell új etikai kódex végül, mert ez a megfogalmazó szervezetet, gyülekezetet is minősíti. Saját bizonyítványát állítja ki minden közösség (egyházközség, -megye, -kerület), azzal, hogy milyen alacsonyra, vagy milyen magasra teszi azt az erkölcsi mércét, amit a laikus egyházi tisztségek betöltésének minimum feltételeként előír. Megítélésem szerint ez alól a felelősség és kötelezettség alól egyetlen közösség sem bújhat ki azzal, hogy van egy általános, ezért semmit mondó meghatározás a törvényben, és ez elég! Mire elég? Az igénytelenségre, a megfoghatatlan és számon kérhetetlen felelősségre, az alkalmatlanság leplezésére? Félreértés ne essék, itt nem hátrányos megkülönböztetésről és kirekesztésről van szó, mint ahogy az előző pontban említett két példában sem, és Jézusnál sem, amikor kiválasztotta és elhívta tanítványait! Hiszen keresztyén gyülekezeti tag minden ember lehet, ha enged Jézus hívásának, és önként csatlakozik egy egyházi közösséghez. De szerintem; annak tisztségviselője csak az lehet, aki megfelel a közösség által elfogadott követelményeknek, és a maga számára nézve is kötelezőnek tartja – jelölése esetén –, ezt a hivatalosan még nem létező, de már több helyen „alkalmazásba vett” (általam csak mintaként javasolt), választási etikai kódexet!

            Összefoglalva; nem önjelöltségről van tehát szó, mert a legkisebb választott egyházi tisztséget betöltő laikus gyülekezeti tagot is Urunknak kell személyesen elhívnia! „Mert nem az a megbízható ember, aki önmagát ajánlja, hanem az, akit az Úr ajánl.” (2Kor 10,18) Az ő „előfelvételije” lehet ez az önismereti tükör, vagy több pontból álló tesztkérdés lista, amit nevezhetünk akár választási etikai kódexnek is. Ebbe beletekintve, ezt őszintén megválaszolva, megláthatná mindenki; alkalmas-e még/már erre a tisztségre; de ez csak az „előszűrő” lehet! Aki nem tapasztalja meg személyesen Urának elhívó és szolgálatba küldő szavát, az ne engedjen a külső nyomásnak; még a jelölőbizottság felkérésének, unszolásának (és a saját hiúságának) sem, ha a belső elhívást és kiválasztást nem tudhatja magáénak; mert akkor azon a szolgálaton nem lesz Isten áldása; s így maradandó gyümölcsöt sem teremhet!

            Kemény beszéd lehet ez; ugyan ki felelhet meg ezeknek a követelményeknek; de ne magunkra, emberekre nézzünk! „Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk az Istentől van.” (2Kor 3,5) Jézus kétezer éves egyházát elhagyta-e valamikor, nem adott-e mindig alkalmas vezetőket, akik tisztségüket az ő szolgálatának tekintették?! Ő ma is választ, ha hagyjuk őt szóhoz jutni! Lehet az ő eszköze akár egy etikai kódex is, amely az ő tanítására alapul. Meg vagyok róla győződve, hogy akik már őt választották személyes Megváltójuknak, azok számára ő valamilyen módon nyilvánvalóvá teszi az ő választását! Útja és eszköze számtalan, és még azt a csodálatos képességet is megadhatja, hogy az ő akarata szerint tudjuk egyértelműen megfogalmazni; ki is a rendezett életvitelű egyházi tisztségviselő laikus keresztyén ember, akit ő (is) megválasztana bármilyen egyházi tisztségre. Volt már erre is példa az első keresztyének életében: „Miután pedig gyülekezetenként elöljárókat választottak nekik, böjtölve és imádkozva az Úrnak ajánlották őket, akiben hittek.” (ApCsel 14,23)

            Ehhez adjon az Úristen bátorságot, világos látást és bölcsességet mindannyiunknak; akiket Jézus választott ki, hogy ígérete szerint bármit kérjünk az ő nevében az Atyától, megadja nekünk!

Melléklet: 20 pontba foglalt személyes javaslat:

Ki a RENDEZETT ÉLETVITELŰ egyházi tisztségviselő?

1. Élő hitű evangélikus keresztyénként rendszeresen vegyen részt gyülekezetében az istentiszteleteken és más közösségi alkalmakon.
2. Luther után fogalmazva, úgy évente legalább négyszer vegyen úrvacsorát.
3. Családtagjai is egyháztagok legyenek, vagy nálunk, vagy más keresztyén egyháznál.
4. Gyermekei is legyenek megkeresztelve, megkonfirmálva.
5. Rendszeresen olvassa otthon is a Szentírást.
6. Legyen két, élő hitű gyülekezeti tag „ajánlója”, akik közelebbről is ismerik.
7. Gyülekezeti, körzeti lelkésze a jelölés előtt beszélgessen el vele, és ezután támogassa jelölését.
8. Magára nézve fogadja el a püspököknek a rendezett életvitelű gyülekezeti tisztségviselőkről kiadott közös állásfoglalását, és feleljen meg ezeknek a követelményeknek. 
9. Legyen rendszeres jövedelme, lakása, s ne legyen tartósan akadályoztatva, bármilyen okból,  a közösségi életben való részvételben.
10. Legalább éves nettó jövedelmének 1 %-át adja egyházfenntartói hozzájárulásként gyülekezetének.
11. Ne legyen büntetett előéletű, és/vagy jelenleg se álljon büntetőeljárás alatt.
12. Ha kérne, kaphasson is tiszta erkölcsi bizonyítványt. (Ezt valamilyen szintű tisztségviselőknél célszerű lenne előre bekérni.)
13. Ne éljen vadházasságban, csak „úgy” valakivel, törvénytelenül.
14. Ne legyen azonos nemű partnerkapcsolata.
15. Ne éljen élettársi kapcsolatban.
16. Ne legyen különélő, de nem törvényesen elvált.
17. Ne legyen jogilag nem elvált, de mással együtt élő.
18. Ne legyen elvált és újraházasodott.
19. Fizikailag és lelkileg se bántalmazza, ne terrorizálja családját.
20. Ne legyen káros, veszélyes szenvedélye: drog, alkohol, kábítószer, szerencsejátékok, lóverseny, stb.

Nyíregyháza, 2006. február 24-én, Mátyás apostol emléknapján.   

ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK!

Hittestvéri üdvözlettel:

 Garai András

 nyíregyházi presbiter