| | Happy End – és/vagy végtelen boldogság?
Ideig való gondolatok az örökkévaló életről “Csak az a vég, csak azt tudnám feledni!” – az örök Ádámnak ez a véleménye az emberi élet végéről. S nemcsak szeptember, de most november végén is eszünkbe juthat a Szentírást jól ismerő, evangélikus Petőfi szállóigévé vált verssora: “elhull a virág, eliramlik az élet”. Ő is ismerhette Péter apostol levelét, amelyben az ember múlandóságáról így vélekedik: “Megszárad a fű, és virágja elhull” (1Pt 1,24). A boldog végről kevés pozitív emberi megnyilvánulás közismert, annál inkább a jelenről, amelyet így is reklámoznak: “Most élhetsz igazán!” Valóban, az igazi életre csak e földön van lehetőségünk, vagy tudhatunk egy olyan jövőről, ahol a végtelen boldogság részesei lehetünk? Örök élet ünnepén, – akiket már megcsapott a múlandóság szele –, nézzünk szembe önmagunkkal és fordítsuk tekintetünket az örökkévalóság felé s ünnepeljünk az Örökkévalóval! Lehetetlen vállalkozás! – mondhatjuk, hiszen a véges emberi elme hogyan fogadhatná be a végtelent? Előbb lázadozva, majd megfásulva, közönyösen tudomásul veszi az ember, hogy ez az örök sorsa: egy kötőjel csupán két évszám között! S ahogy sírással kezdődött el, nem végződhet az örömmel; tehát a végtelen boldogság csak a mesék birodalmába tartozik. Az ember ugyan kergeti a boldogság kék madarát egy élten át, de mire felébred ebből az álomból, már elsuhant vele álmai vonata, s a végállomás felé közelít. Mi vár ott ránk? Sötét alagút, aminek nem láthatjuk a másik végét? Vagy: ugrás a semmibe; haláltánc; feloldódás a nagy mindenségbe; a lélek vándorlása; bolyongás az űrben; vagy a por visszatér a porba, amelyből vétetett?! S sorolhatnánk tovább a kiábrándult és reményvesztett megnyilatkozásokat; így halottak napja után, s az egyházi esztendő végén és a polgári év vége felé közeledve. Ki mer itt beszélni végtelen boldogságról? Az emberi szó önmagában nem is lehet hiteles, mert nincs mögötte a valóság fedezete. De van valaki, az örökkévaló Vagyok, aki visszajött a halálból; pedig sokan úgy vélik, nem jött még onnan vissza senki! Ő hiteles információkat közölhet velünk, mert ő valóban meghalt, alászállt a poklokra és harmad napon feltámadott! Lehet, hogy Tamás apostollal együtt azt mondod: hiszem, ha látom! De amit látunk, azt már nem kell hinni, mert előttünk lévő valóság. És az Úr Jézus, mert őróla szól az örömhír kétezer éve; nem utasítja el ezt a kételkedő kérést, hanem teljesíteni akarja. Ha te is úgy akarod, adj erre neki lehetőséget! Ha egy embertársad számodra új, vagy idegen véleményét közelebbről meg szeretnéd ismerni, mielőtt megalapozott ítéletet mondanál róla, ugye lehetőséget adsz neki, hogy részletesebben is kifejtse; megindokolja álláspontját. Tégy egy kísérletet és engedd meg az Úr Jézusnak is, hogy bebizonyíthassa neked: ő Isten Fia és számodra is megszerezte a végtelen boldogság lehetőségét az örökkévalóságban. Üzenetét elolvashatod a Szentírás lapjairól, az evangéliumokban. Segítségként elmondom, hogy Luther Márton számára János evangélista személyes tudósítása a legértékesebb, ez a “főevangélium”, hiszen ő szeretett tanítványként, a szemtanú hitelességével, mély átéléssel írta bizonyságtételét Isten Fiáról. Ezért a szeretet apostola “tolmácsolásának” igénybevételével kezdd el a Jézussal való ismerkedést! Már az ő tudósítása elején, az ún. “arany-evangéliumban” megtalálod Jézusnak azt a kijelentését, amelyet, ha elfogadsz, megoldódik számodra az élet-halál kérdése. (Lásd: János evangéliuma 3. rész, 16. vers) “Mert úgy szerette Isten a világot (s benne minden ember teremtményét, így téged is), hogy egyszülött Fiát (az Úr Jézus Krisztust) adta (érte a keresztre), hogy aki hisz őbenne (Istennek vallja és elfogadja őt személyes Megváltójának és Szabadítójának ; Jézus nevének jelentése szerint), el ne vesszen (a bűn zsoldjaként nekünk járó örök kárhozatban), hanem örök (végtelen) élete legyen”; (amit a vele való örök szeretetközösségben tölt el). S ez az élet már akkor elkezdődik, amikor elfogadod, elismered és megvallod, hogy Jézus miattad szenvedett, helyetted halt meg és éretted támadott fel; hogy neked üdvösséged legyen! S ekkor a testi halál valóban boldog vég lehet a számodra, s a végtelen boldogság kezdete; mert Jézus ezt ígérte: “ Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?” (Jn 11, 25–26). Ne késlekedj válaszoddal, mert múlik a kegyelem ideje; de “ma még lehet, ma még szabad; borulj le a kereszt alatt!” (Füle Lajos) Garai András | |