| | Tamáskodóból tanúskodó tanítványok! „Egyedül Krisztus!” Hozzászólását a mondanivalója végével így kezdi egy mai, laikus András, aki kedvenc, névadó apostola és az ő három apostoltársa életpéldájával szeretné bizonyítani, hogy semmi se pótolhatja és helyettesítheti Jézust a liturgiában; amely az Isten tiszteletének csak a kerete, és külső váza. Véleménye szerint az istentisztelet nem a mi művünk; azon maga az Úr Isten szolgál nekünk láthatatlanul, de mégis valóságosan, Szentlelke által; amikor igéjében és szentségeiben egészen közel jön hozzánk. S mi csak úgy tisztelhetjük őt, hogy nyitott és hívő szívvel fogadjuk az Úr érkezését; minden más: istengyalázás és nem istentisztelet; legyen bármilyen gyönyörűséges és „mennyei” a liturgiája. A mennyei liturgiát mi amúgy sem ismerhetjük meg e földi életünkben, a földi liturgia pedig számomra nem üdvösség kérdése! Csak egy név a fontos ebben, a „háromban az egy” kérdésben; az Úr Jézus Krisztus neve!: Megtaláltad-e őt? Hiszel-e benne? Szereted-e őt? Példakép és névadó apostolom, András volt az első, aki megtalálta a Messiást, s e sorsfordító felfedezését nem tudta magába rejteni; testvérét is odavitte Jézushoz. Péternek a hármas tagadása után háromszor kell (és lehet) beismernie, hogy nem tudja isteni, (agapé) szeretettel szeretni Urát, csak emberi, felebaráti, (filio) szeretettel. De ő így is el- és felfogadja tanítványának! János, aki az egyetlen szemtanúja a tanítványok közül, a kereszt alatt Isten minden emberi értelmet felülmúló szeretetének; s aki látta az üres sírt és hitt, ezért hitelesen írhatja nekünk levelében: „Isten szeretet”! S az Atya úgy szeretett minket is, hogy egyszülött Fiát adta érettünk, miattunk és helyettünk a keresztre, hogy ha hiszünk benne, örökké élünk vele! Minden ember hitetlenül, „tamáskodónak” születik e világra (Csakugyan azt mondta Isten?); de mindenki számára felkínálja Isten az ő kegyelmes szeretetét (lásd: arany-evangélium)! Lehet, hogy csak kétszer, vagy háromszor; de szól az Isten minden teremtményéhez, éspedig személyesen, egyedülálló módon. Tamás találkozása és tapasztalata nem törvényszerű, nem tipikus, de tulajdonképpen őt csak így érhette el az Úr. A kétségből ámulat lett (milyen régi „találmány” a ProChrist!); a kételkedésből hit; a tamáskodásból tanúskodás! Számtalan eszköze van Jézusnak – akár egy keresők istentisztelete is azzá lehet –; hogy elérjen sokakat. A létkérdés nem a formán, hanem a tartalmon dől el: Te már találkoztál a feltámadt és élő Jézussal, hiszel benne és szereted őt, mindenek felett?! Ha e három kérdésre tiszta szívből és igazán, egybehangzó igent tudsz felelni, – személyes meggyőződésem szerint – ez a válaszod dönti el, hogy hol töltöd az örökkévalóságot; mert nem igaz a hamleti kérdés: „Lenni, vagy nem lenni?”; hanem ez: hol lenni örökké? A halottak közül feltámadott Úr Jézus Krisztus neve és személye az egyedül helyes válasz minden tamáskodónak; más semmi se bír meggyőző erővel! S ekkor már csak öröm tölti el a szívet – s nem csak a mennyben –; ha a tamáskodásból tanúskodásra születik újjá egy embertársunk. Egyébként, hogy ne áruljak zsákbamacskát, ideírom, hogy nekem az Úr Jézus élet-liturgiája a legkedvesebb. Ezt mindig más és más formában találom meg a Bibliámban, s ezért megunhatatlan. Nem is tudok közöttük rangsort felállítani, ezért csak egy tucatnyit sorolok fel; természetesen az előbb említett négy apostol élet-liturgiáján túlmenően. Talán a kedves Olvasó is megtalálja közöttük a szívéhez-lelkéhez legközelebb álló liturgiát; s máris együtt tudunk ünnepelni, amelynek folyt. köv.! Tehát, címszavakban ez a „Liturgia toplistám”: A jobb lator liturgiája (a továbbiakban csak: L); a tékozló fiú L; a házasságtörő asszony L; Zákeus L; a samáriai asszony L; a vámszedő L; a magdalai Mária L; a pogány százados L; a szíroföníciai asszony L; a kapernaumi százados L; Keresztelő János L; a tarzuszi Saul L. Végül, vagy új kezdet gyanánt?; Jézus után „szabadon” ezt üzeni egy mai, laikus, de nagyon elfogult András, akit megtalált a Messiás: Nektek is van Jánosotok, Péteretek és Tamásotok, hallgassatok azokra! Tiszteljétek és szeressétek őket, mert Jézus evangéliumát hirdetik, tanítják és élik közöttetek. Ezért elfogadhatjátok a liturgia kérdéseire adott hiteles és hitből fakadó együttes állásfoglalásaikat is! Az evilági liturgia természetesen nem üdvösség kérdése, de gyönyörűségessé teheti a keresztények együtt járását, az üdvösség keskeny útján e világban; ahol „egyedül Krisztus” által lehettek ti is tamáskodókból: tanúskodó Tamások! Hittestvéri üdvözlettel: ANDRÁS | |