Mennyei GPS navigál a keskeny úton

A Szentlélek, mint globális helymeghatározó rendszer

Az elmúlt hetekben egy autós nyári kirándulás során, először használhattam a modern technika egyik új eszközét; ismeretlen úti célom elérése érdekében rábíztam magam egy magyarul is tudó GPS-re. Ennek általános, sablon mondatai előbb csak szórakoztattak, de miután többször is hallgatnom kellett ezeket az információkat; önálló életet kezdtek élni gondolataimban és a címben megfogalmazott asszociációkra késztettek. Jól tudom, hogy minden hasonlat sántít, de egy mai fiatal számára talán segít annak megértésében, mit is jelent a Szentlélek állandó jelenléte és munkálkodása az újjászületett keresztények földi életében; a mennyei hazába vezető úton… Tegyünk egy képzeletbeli „próbautat”!

Az indulás előtt a legfontosabb a cél meghatározása. Ha eldöntötted szívedben, hogy követed Jézust; nincs visszaút! Mivel hiszel benne és meg/visszatértél hozzá; Atyád lett az Isten, aki szent igéje és Szentlelke által újjászül, s elindít a keskeny úton, hazafelé az ő országába. De nem hagy egyedül; Jézus is megígérte a Párfogót, Vigasztalót, bátorítót, aki vezet; általa hallod Urad szavát. Mint egy mennyei GPS (= Global Positioning System); akkor szól, ha szükséges, de ha nem fogadod meg a tanácsát, az életveszélyes lehet a számodra!

            Tehát, beírtad a célt: Isten örök országa. Jelenlegi pozíciódat, térbeli és időbeli helyed rögtön kiírja a mindent tudó globális helymeghatározó rendszer. Ő még Ádámot és Kaint is megtalálja, te sem rejtőzhetsz el színe elől! De a legfontosabbat, hitbeli koordinátáidat is leplezetlenül eléd tárja, hogy tisztában légy önmagaddal, s kire is számíthatsz valójában! Utadat már születésed előtt elrendelte, s most, amikor a startnál, a kereszt tövéből elindulsz a zarándok útján a mennyei város felé, számot kell vetned jelenlegi képességeiddel, adottságaiddal; mint a toronyépítő ember, nehogy félbe maradjon valamilyen hiány miatt a kitűzött cél megvalósítása. De ne feledd ki a számításból: plusz Jézus! Az első üzenet: „Kövesd az utat, amin haladsz!”

            De tudnod kell, hogy a keskeny út nem nyílegyenes, ezért figyelembe kell venned út közben, hegyes-völgyes szakaszokon keresztül haladva az aktuális figyelmeztetéseket, nehogy lesodródj, vagy tévutakra juss! „A következő lehetőségnél fordulj jobbra, vagy balra!” Körforgalomban nagy a veszélye, hogy nem a célunknak megfelelő kijáraton haladunk át. De a mennyei GPS konkrét eligazítást ad. Esetleg ezt: „Haladj át egyenesen a körforgalmon!” Isten igéje mindig egyértelmű, csak mi szoktuk azt kiforgatni, félreértelmezni; a saját képünkre és hasonlatosságunkra magyarázni a Szentírás igéit. Ahogy a kijáratok egymás mellett szorosan vannak a körforgalomban, úgy a helyes és a tévutak között is kezdetben igen kicsi a különbség. A hajszálnyi jobb- és baloldali elhajlásokat ekkor még észre sem vesszük. De ha esetleg túllépve a sebességhatárt, másokat leelőzve száguldunk, hamar idegen tájakon találhatjuk magunkat. Nem is kellenek nagy, látványos bűnök ahhoz, hogy elszakadjunk Urunktól! Pedig hallhatnánk, ha lenne fülünk a hallásra: „Túllépted a sebességhatárt!” Isten szeretet-törvényét is áthágtad, átgázoltál minden emberi együttélési és erkölcsi határon; a kárhozatba rohansz, a szakadék vár az út végén, ezért: „Az első lehetőségnél fordulj vissza!” Hiszen ismerjük mi a KRESZ szabályait, nyílt autópályán nem lehet csak úgy megfordulni, el kell menni a legelső lehajtóig, de addig már jócskán eltévedhettünk, s eltérhettünk eredeti célunktól.

            Mit tegyünk hát, ha eltévedtünk a mennyország felé vezető félúton? Isten nem hagy magunkra! Van mentő ötlete a mennyei GPS-nek, ami csupán egy rövid szó: „Újratervezés!” Isten számára nincs olyan elrontott élet, amit ő meg ne tudna váltani, olyan mélysége a bűnnek, ahonnan ő ki ne tudna szabadítani, olyan életveszélyes helyzet a Sátán markában, amiből ő ki ne tudna szabadítani! Van Megváltónk és Szabadítónk, ő tervezi újra tékozló, elveszett életünket, teszi újjá egészen, tisztítja meg minden bűntől, hogy újra engedelmes, szavára hallgató, az ő útján járó christianusok lehessünk.

            S ha visszataláltunk az elhagyott keskeny útra, újból folytathatjuk, mert van kegyelem, s ma még lehet, ma még szabad; borulj le a kereszt alatt! Ez a 0 kilométerkő, csak innen folytathatod az utad, de most már a saját bőrödön megtapasztalva: e keskeny út a mennybe visz, de sok rajta a zord tövis! De célhoz érhetsz ezen az ösvényen, mert szánt és szeretett minket: a Mester arra ment! Nem szaporítom tovább a szót ezen a képzeletbeli „próbaúton”; már csak az utolsó, számomra legkedvesebb utasítás van hátra. Minden útitársamnak azt kívánom, hogy földi zarándokútja végén a mennyei GPS e szavait is meghallhassa: „Megérkeztél a célhoz!”

Garai András