SZERDAI ELŐADÁS, BEVEZETÉS A FÓRUM BESZÉLGETÉSHEZ

Kezdő fohász: Szólj, Uram, mert várlak, / várom szent szavad. / Várom, hogy jelentsd meg / énnekem magad. / Minden szó, mit mondasz, / kinccsel is felér. / Éhező szívemnek / éltető kenyér. Ámen.

Kedves Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

            Mikor Krisztus testben jött el, mi keresztre feszítettük, mikor pedig a Lélek által jön hozzánk, ő feszíti keresztre testünk indulatait és kívánságait. Más szóval a Krisztus Lelkének a befogadása, a bűnnel való életközösség feladását jelenti. A Lélekkel való közösséget ugyanis leghamarabb a hiú dicsőségvágy, ingerkedés, irigység, neheztelés, gyűlölet, harag, bosszúvágy ronthatja meg, sokszor egészen észrevétlen módon. János apostol igéjének a fényében közelítsük meg mai főtémánkat, „Isten igéje lakik bennetek, ezért legyőztétek a gonoszt.” (1Jn 2,14) Figyeljünk az igeidőkre, a győzelem a múltban csak akkor lehetséges és érvényes, ha még ma is igaz, hogy az ige él és hat bennünk, és csak ezzel gyógyíthatjuk meg érzelmi életünk sokféle problémáit. De legelőször tisztázzunk néhány fogalmat. Idézem az Evangéliumi Kiadó megjegyzését a Lélek szó értelmezéséről és használatáról. Előrebocsátom, számomra is megfelelő a mi nagybetűs Szentlélek szóhasználatunk, de a jobb megértés végett most mégis figyeljünk erre az értelmezésre: „A harmadik isteni Személyt az Evangéliumi Kiadó könyveiben Szent Szellemmel írtuk, szemben az eddig megszokott Szentlélekkel. Isten ugyanis Szellem (pneuma). A lélek szó nem helyénvaló alkalmazása nemcsak zavart okoz, hanem akadályozza a Szentírás mélyebb és igazi megértését. A bibliai antropológia (és a görög filozófiai lélektan is) megkülönböztet az emberben három, egymástól lényegileg eltérő alkotórészt: testet, lelket és szellemet. Isten, mint Szellem, elsősorban az ember szellemén át tud kapcsolatba lépni velünk, kevésbé a lélek (pszyché) által, amely az ember én-jének, öntudatának (akarat, értelem és érzés) a székhelye.

            Tehát a héber nefes és a görög pszyché, valmint a latin anima szó jelentése azonos, a lelket jelenti, az emberi élet egészét, a teljes érzés- és érzelemvilággal együtt. S éppen ez a mai témánk. A héber ruah és a görög pneuma, valmint a latin spiritus szó jelentése is azonos, a szellemet jelenti. Pál beszél testi és szellemi, lelki emberről, földi és mennyei testről. A teremtéskor Isten az élet leheletét lehelte az ember orrába, s az újjászületéskor minden hívő megkapja a Szentlélek ajándékát is.

            Figyeljünk fel a szeretet kettős nagy parancsára Jézus megfogalmazása szerint: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, lelkedből, elmédből és erődből” (Mk 12,30 és Lk 10,27). Urunk milyen finom megkülönböztetést tesz a megfogalmazásban, tehát egész lényünkkel, nemcsak az emberi lelkünk érzelmi, értelmi és akarati funkciójával kell őt szeretnünk. Mózesnél a „Söma Jiszráél”-ben csak a szív, lélek és erő szerepel a felsorolásban, (5Móz 6,5).

            Mivel a mai témánk az emberi érzelem, vizsgáljuk meg ezt részletesebben, hogy a negatív működését is megérthessük. Az Ószövetségben az emberi lélek értelmi működését legtöbbször a szívhez kötötték. Ám nemcsak az értelem tartozik ide, hanem az érzés, és akaratvilág is. A bűn miatt az ember akarata is megbénult. Hiába győződött meg értelmileg arról, hogy ajánlatos a jót tennie, mégis gyakran nem azt cselekszi, amit akar, hanem a benne levő bűn cselekszik. Ezért nem is az ember akarata az üdvösség megszerzésének az eszköze, hanem az Isten kegyelme! Az érzés, érzelem lelki jelenség, olyan állapot, amely az ember testi-lelki életére gyakorolt hatások nyomán áll elő. Minden érzés lényeges tulajdonsága, hogy másodlagosan, okozatként keletkezik. Ezért elsődleges jelentőségük van az érzéseket kiváltó okoknak, tehát azoknak a hatásoknak, amelyek az embert a legkülönbözőbb forrásokból érik.   Öt nagy forrást említhetünk meg:

1. Az isteni kijelentés, az ige, a Szentírás.

2. A sátáni, démoni erők.

3. Az embertársaktól jövő hatások, szavak, indulatok, mozdulatok, stb.

4. A test működésének hatásai, pld. betegség, éhség, álmosság, stb.

5. Végül különböző élmények, mint félelem, reménykedés, stb.

            Minden olyan érzést komolyan kell venni, amelyik a környezetünkben élőkre is kihat. Különösen azokat, amelyekből veszély származhat, mint pld. a vélt, vagy valós sértettség, megalázottság, irigység, harag, gyűlölet, a bűnös érzéki vagy, a gátlástalan szerzési, vagy uralkodási vágy, a kegyetlenség, tiszteletlenség, a képmutatás, stb. Ezek az érzések egy szempontból értéktelenek; alkalmatlanok arra, hogy Isten megismerésére eljuttassanak, mivel annak egyedüli objektív forrása Isten igéje. Mivel az ember szívében akaratlanul is kialakulhatnak nemkívánatos érzések, az embernek őriznie kell a szívét minden féltett dolognál jobban, mivel abból indul ki minden életérzés.  

            Az ember nincs magára hagyva, nem mondhatja, hogy érzéseivel szemben tehetetlen, mert kérheti és megkaphatja a Szentlélek erőit, azok birtokában képes ellenállni a Sátánnak, sőt győzni a démoni erők felett is. A bűneset óta minden ember szíve megromlott állapotban van, s hasztalanul akarná Isten törvényét megcselekedni, nem képes azt végrehajtani, mivel a szívében van a bűn törvénye. Annak, hogy a szívben tiszta érzések születhessenek, elengedhetetlen feltétele a megromlott szív kicserélése. Isten már az Ószövetség népének is megígérte ezt a szívátültetést, hogy Lelkével végrehajtja majd ezt a csodát, hogy a régi kőszív helyett meleg, tiszta érzéseket teremni tudó hússzívet ad. Ennek birtokában a hozzá megtérő, Lelke által újjászült embernek a szíve tiszta, engedelmes, bűnbánatra kész, önismeretre képes, hit által megtisztított, kegyelemmel erősített, engedelmes szív lesz, amelyből tiszta, boldog érzések fakadnak. Mindez csak ott valósulhat meg, ahol Jézus Krisztus lakhat hit által az ember szívében. Mivel Isten maga a szeretet, minden emberi érzések között is a szeretetet és annak gyakorlását kell a legfontosabbnak tartanunk. Már itt, előre elmondom, hogy érzelmi életünk minden gyakorlati problémájára, bajára a legfőbb gyógyszer a szeretet. Ez az ellenszéruma a rosszallásnak, neheztelésnek, irigységnek, dühnek, haragnak, gyűlöletnek és a bosszúnak, a halálos bosszúnak is.  Mindezek fényében talán könnyebben át tudjuk tekinteni a konkrét problémákat, Isten rájuk vonatkozó igéi fényében.      Mai témánkban megjelölt három negatív életérzés egyben fokozást és sorrendet is jelöl. A rosszallásból és neheztelésből irigység, harag lehet, s ez konkrét bosszúvá, gyűlöletté fokozódhat és tényleges bosszúállásig fajulhat, ami már tett, nemcsak érzelmi probléma. Mielőtt áttekintenénk, mit mond a Biblia ezekről a negatív érzelmi problémákról, röviden vizsgáljunk meg három közismert példát.

            Kain áldozatára nem tekintett az Úr. Emiatt Kain nagy haragra gerjedt, és lehorgasztotta a fejét, majd ez az érzés egészen a bosszúállásig fokozódott, meggyilkolta a testvérét. A következő verset tanultam meg aranymondásként legelőször a konfirmációi oktatáson, s ehhez a történethez kapcsolódik egy Luthernek tulajdonított mondás is. „Hiszen ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodhatsz rajta.” (1Móz 4,7) Reformátorunk pedig ezt mondta: „azt nem akadályozhatod meg, hogy a madarak elrepüljenek a fejed felett, de azt már igen, hogy fészket is rakjanak rajta”. Jónás haragját is jól ismerjük és mi is sokszor az Istenre haragszunk, amikor embereken állunk bosszút, mint Kain is, vagy csak engesztelhetetlenek vagyunk vele szemben, ok nélkül. (A te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?) Tudjuk, hogy Ninive lakosai megtértek a rossz útról Jónás néhány szavas prédikációjára, és Isten nem pusztította el a várost. „Ez azonban nagyon rosszul esett Jónásnak és megharagudott” Kire is? A kegyelmes és irgalmas Istenre! A bokor elszáradt. „Isten ezt kérdezte Jónástól: Igazad van-e, amikor haragszol emiatt a bokor miatt? Ő így felelet: Igazam van! Haragszom mindhalálig!” Mint egy durcás kisgyerek, úgy viselkedik. A bokrot szánja Jónás, de Ninivét nem szánja! Mi soha nem viselkedtünk még így? A zsidó vezetők viselkedése Jézussal szemben csupa negatív érzésben jutott kifejezésre. A főpapok, az írástudók, a nép vénei zúgolódtak ellene, azon voltak, hogy elveszítsék. Meg akarták kövezni és ölni; „Feszítsd meg őt!” A nagytanács elhatározta Jézus megölését, Lázár feltámasztása után.  „Gyűlölnek engem ok nélkül”, mondta róluk Jézus.

            A fórum beszélgetés során részletesebb megbeszélésre ajánlom a most csak felolvasásra kerülő igéket, ezek több oldalról világítják meg érzelmi életünk három legfontosabb negatív megjelenési formáját, de így is megtapasztalhatjuk, hogy ezek a válogatott igeversek önmagukat is magyarázzák és megszívlelendő tanácsokat, Isten válaszait tartalmazzák, ha komolyan vesszük, hogy csak egyedül a Szentírás alkalmas a helyes tanításra, feddésre, megjobbításra. Vegyük tehát a szívünkre ezeket az igéket és gondolatban mondjuk: Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád. Fogadjuk imádságos szívvel az Atya-Fiú Lelke által megelevenített mondatokat. Ő tudja, hogy kinek-kinek éppen most melyik igére van szüksége!

            A rosszallásról és neheztelésről így tanít az Úr: „Ami azonban kijön a szájból, az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az embert. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok” (Mt 15,18.19). „Ne tervezzetek egymás ellen magatokban semmi rosszat!” (Zak 7,10b. „Igazságos ítéletet hozzatok, szeretettel és irgalmasan bánjatok egymással!” (Zak 7,9). „Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval. – Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó.” (Róm 12,21.17) „A papok … bosszankodtak ugyanis azon, hogy (Péter és János) tanítják a népet”.

            A haragról van a legtöbb mondanivalója a Szentírásnak: „Legyen minden ember késedelmes a haragra, mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát” (Jak 1,19.20). „A szeretet … nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr” (1Kor 13,5.6.7).  „Aki gyűlöli a testvérét, az embergyilkos; azt pedig tudjátok, hogy az embergyilkosnak nincs örök élete” (1Jn 3,15). „Azt akarom tehát, hogy a férfiak mindenütt bűntől tiszta kezeket felemelve imádkozzanak harag és kételkedés nélkül” (1Tim 2,8). „Ha haragusztok is, ne vétkezzetek: a nap ne menjen le a ti haragotokkal, helyet se adjatok az ördögnek. Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt” (Ef 4,26.31). „Ha felindultok is, ne vétkezzetek! Gondolkozzatok el fekvőhelyeteken, és csillapodjatok le” (Zsolt 4,5)! „Most azonban vessétek el magatoktól mindezt: a haragot, az indulatot, a gonoszságot, az istenkáromlást, és szátokból a gyalázatos beszédet (…), és felöltözzétek az új embert” (Kol 3,8). „Félek, hogy viszálykodás, irigység, harag, önzés, rágalmazás, vádaskodás, felfuvalkodás, pártoskodás lesz közöttetek” (2Kor 12,20). „Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette” (Mt 5,22). „A test cselekedetei: viszálykodás, harag, önzés és ezekhez hasonlók” (Gal 5,20). „Ne panaszkodjatok, testvéreim, egymásra, hogy el ne ítéltessetek!” (Jak 5,9).

            A bosszúról ezt üzeni a Biblia: „Enyém a bosszú és a megtorlás. (5Móz 32,35). „enyém a bosszúállás, én megfizetek” (Zsid 10,30). „Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: enyém a bosszúállás, én megfizetek, így szól az Úr” (Róm 12,19).  

            Kedves testvérek! Én úgy hiszem, ezeket az igéket hallva, hogy közös a probléma gyökere, de megjelenési formája igen sokféle lehet. A mi tulajdonképpeni ellenségünk a sátán, akit noha Jézus legyőzött a kereszten, de még ideig-óráig van hatalma e világon. Ő áll a mi óemberünk mögött és ő szítja fel a gonosz szenvedélyek tüzét, és ő gerjeszti fel a bennünk rejtőzködő gonosz indulatokat. Ravasz és kitartó ellenség, megkeresi a gyenge pontunkat, és ott támad a legváratlanabb időben és helyen. Mi nem győzhetjük le őt, de Jézus győzelmét mindig újra meg kell ragadnunk hit által a saját magunk számára is. Legyünk szigorúak a testünkkel, de az egész óemberünkkel szemben is! A gonoszt csak jóval lehet legyőzni. Próbáljunk meg imádkozni azokért, akikkel szemben ezek a negatív érzések feltámadnak bennünk. S ha Istennel szemben érezünk haragot, gyűlöletet, bosszúvágyat, mert ilyen érzések is előjöhetnek, akkor az ellenjárat törvénye szerint kezdjünk hálaadó, dicsőítő imádságba, mindazért a jóért és áldásért, amit eddigi életünkben már megtapasztalhattunk, és haragunkat néhány perc alatt elfújja a szél. Igen a Szentlélek kitisztítja a mi szellemünket, lelkünket; átjárja a

szívünk legrejtettebb zugát is és helyreállít minket. Próbáljuk ki, hogyan is tudnánk gonoszt tervelni az ellen, akiért éppen most imádkoztunk?   

            Ezeknek a beszélgetést indító gondolatoknak a lezárásaként három, házi feladatot is jelentő Luther-gondolatot szeretnék megosztani a testvérekkel, amelyek jól használhatóak az érzelmi életünk e három fontos gyakorlati problémájának a kezelésére, illetve bátorítanak és erősítenek, hogy nem kilátástalan a mi harcunk, mert „küzd értünk a hős vezér, kit Isten rendelt mellénk”. Hiszem, hogy számunkra már nem kérdés ki ő, de lehet a mi diadalmunk, mert vele mindig győzhetünk! Az első reformátori biztatás: „Egyszóval, Krisztuson kívül minden kárhozatos és elveszett, Krisztusban viszont minden jó és üdvösséges, úgyhogy nem árthat még a bűn sem, amely Ádám örökségeképpen a húsban-vérben bizony benne maradt!” A második házi feladat: „Isten azt akarja, hogy légy gyenge elhordozni és legyűrni a nyomorúságot, és tanulj meg benne lenni erős, hogy az ő ereje dicsőülhessen meg benned. Hozzá kiálts!” S ezt a gondolatot folytatja az a Luther-filmből vett, ott szó szerint elhangzott öt szó, számomra amolyan evangélikus S.O.S. kiáltás: „Jézus! Tied vagyok! Ments meg!” Legyen most ez az öt szó a mi imádságunk is! Ámen.                                                          Garai András