Reformáció ünnepi reggeli áhítat

az EKE bibliaiskola hallgatóinak, Piliscsaba, 2004. október 16. 7,30

Köszöntés: Áldás, békesség! Erős vár a mi Istenünk!

Kezdő ének, állva: EKE Énekeskönyv 115. éneke; 1–2. vers; Záró ének: 3–4. vers.

Imádság, állva: az Evangélikus Énekeskönyv 39. éneke; a Confirma:

Erősítsd meg, Istenünk, amit cselekedtél értünk, és ne hagyd el népedet, kezeid alkotását!

Erősítsd meg, Jézusunk, amit cselekedtél értünk, és tartsd meg, akiket megváltottál véred árán! 

Erősítsd meg, Szentlélek Isten, amit cselekedtél értünk, és egyesítsd híveidet békességben!

Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, most és mindenkor, és mindörökkön örökké. Ámen.

A bizonyságtétel címe: Folyamatos és személyes konfirmáció és reformáció.

A bizonyságtétel témája: Útravaló a szolgálathoz, a Bibliaiskola A, B, C évfolyamának.

A bizonyságtétel három alapigéje: 2Tim 4,17a; Róm 1,16–17; Róm 3,22–24.

De az Úr mellém állt, és megerősített, hogy elvégezzem az ige hirdetését, és a pogányok valamennyien meghallják azt (2Tim 4,17a).

Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidóknak, de görögnek is. Mert Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki benne hitből hitbe, ahogyan meg van írva: “Az igaz ember pedig hitből fog élni” (Róm 1,16–17).

Isten pedig ezt az igazságát most nyilvánvalóvá tette a Krisztusban való hit által minden hívőnek. Mert nincs különbség: mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által (Róm 3,22–24).

Szeretett bibliaiskolás testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Két héttel a reformáció ünnepe előtt milyen más útravalót adhatnék én minden jelenlévő bibliaiskolás osztálytársamnak a szolgálathoz, mint amit én is úgy kaptam Istentől; ingyen, kegyelemből, hit által a Krisztus érdeméért, a Szentírás igéin keresztül. S ez a két szó: konfirmáció és reformáció; tehát megerősítés és helyreállítás, azaz visszaformálás. Igen, az Úristen úgy készít fel minket a szolgálatra, hogy előbb megerősít és helyreállít. Pállal is ezt tette, és így lehetett a pogányok apostolává. Lutherrel is ezt tette, és csak így volt képes elvégezni a reformáció nagy művét. Minekünk, akik az ők szellemi örököseinek valljuk magunkat, azt is be kell látnunk, hogy ez nem egyszeri tette az Istennek; hanem folyamatos és személyes megerősítésre és helyreállításra, azaz visszaformálásra van szükségünk ahhoz, hogy az általa kirendelt szolgálati területeken mi is megerősíthessünk és helyreállíthassunk másokat. Hiszen a Krisztus mai népének, az egyháznak is állandó konfirmációra és reformációra van szüksége, ezért fohászkodtunk így az ősi Confirma szavaival: “Erősítsd meg, Istenünk, amit cselekedtél értünk!”

Kedves Testvéreim!

Ezek után vizsgáljuk meg a felolvasott igék fényben, hogyan is történt ez a konfirmáció és reformáció Pálnál, Luthernél és hogyan történik minálunk. Egyben arra is keressünk választ, hogy a reformációban újra felfedezett négy alapelv, amely Luther teológiájának négy fő tétele, mit is jelent ma konkrétan a szolgálatunk végzése során? Ezek: Solus Christus, Egyedül Krisztus! Sola Fide, Egyedül a hit! Sola Gratia, Egyedül a kegyelem! Sola Scriptura, Egyedül a Szentírás!

Mi a közös a hitnek e két bajnokában? Pál apostol óta, aki a damaszkuszi úton tért meg, senki nem ragaszkodott úgy a keresztre feszített és feltámadott Krisztushoz, mint Luther. Pál megtérését jól ismerhetjük, hiszen háromszor is olvashatjuk a Szentírásban, de hogyan jutott élő hitre Luther? Felolvasott igéink kapcsán számunkra is tanulságos lehet az ő megtérésének története, amiről így számolt be:

“Igaz” és “Isten igazsága” ezek az igék villámcsapásként hatottak lelkiismeretemre. Megborzadtam, amikor hallottam őket. Ha Isten igazságos, akkor büntetnie kell. De amint egyszer ebben a toronyszobácskában tépelődtem ezek fölött az igék fölött: “Az igaz ember hitből él” (Róm 1,17) és “Isten igazsága”, Isten kegyelméből ezt gondoltam: Ha nekünk, mint igazaknak hitből kell élnünk, és ha Isten igazsága minden hívőnek üdvösségére van, akkor az nem lehet a mi érdemünk, hanem csak Isten irgalmassága. Mert Isten igazsága az az igazság, mellyel minket Krisztus által igazzá tesz és megvált. Így ezeket az igéket megszerettem. A Szentírás értelmét ebben a toronyban tette világossá előttem a Szentlélek. – Most kezdtem megérteni, hogy ennek az igének: az evangéliumban Isten igazsága jelentetik ki, az az értelme, hogy ti. ez az igazság elfogadott (passiv) igazság, mellyel minket a kegyelmes Isten igazzá tesz a hit által, amint megíratott: “Az igaz ember hitből él.” – Ekkor úgy éreztem, mintha teljesen újjászülettem volna s mintha tárt kapukon át magába az Édenkertbe léptem volna be. Erre előttem az egész Szentírás más értelmet nyert.  

Pált a három éves arábiai pusztai magányában konfirmálta és reformálta meg az Úr, Luthert pedig ebben a toronyszobában. Csak ezután tudtak mindketten hozzáfogni mások tanításához. Mindkettőjük szolgálatának kulcsszava a hit. Pál tanítását hallhattuk a felolvasott igékből, reformátorunk pedig ugyancsak a Római levélhez írt előszóban olyan világosan tanít a hitről, hogy ahhoz nekem már nem szabad semmit hozzáfűznöm, mert csak elrontanám, ezért ismét őt hallgassuk:

A hit azonban isteni mű bennünk, amely megváltoztat és Istentől szül újjá, hogy megölve a régi Ádámot, más szívvel, kedvvel, értelemmel és minden erővel bíró embereket alkosson belőlünk, s a Szentlélek kíséri őt. – Isten kegyelmébe vetett eleven és bátor bizakodás a hit, olyan bizonyosság, melyért ezer halált is vállalnánk. – Ez a hit az igazság, azaz Isten igazsága avagy: amely Isten előtt beszámíttatik, mivel az Ő ajándéka, és megigazítja az embert. Mert hit által lesz bűntelenné az ember és nyer kedvet Isten rendeléseinek elvégzésére.

Nagyon alázatosan, de boldog örömmel csak ennyit tehetek hozzá személyes vallomásként a reformátor hitvallásához, s vele együtt én is elmondhatom: Minden kegyelem, így maga a hit is kegyelem az életemben!  

A felolvasott három páli igében szoros logikai kapcsolat van, szinte folytatólagosan következnek e mondatok egymás után, azt is bizonyítva, hogy: A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által (Róm 10,17)! Hallottuk, hogy Pálnak is szüksége volt megerősítésre egész életében, hogy az igehirdetés szolgálatát elvégezhesse. Luthert pedig abban a bizonyos toronyszobácskában konfirmálta meg az Isten. Hogyan? Igéje és Szentlelke által. Ma sincs ez másképpen. Nem elég, hogy 12 évesen megkonfirmált a lelkészünk. Pál a börtönből írja utolsó levelét, szinte végrendeletként. Elvégezte futását, a hitet megtartotta. A halni készülő ember szavai lényeges üzeneteket tartalmaznak. Ő így summázta szolgálatát: Azért tudta hirdetni minden pogánynak az örömhírt, mert az Úr erősítette őt folyamatosan. Luther is csak az idézett toronyszoba-élmény után kezdhetett a 95 tétel kiszegezésének. Nekünk is naponta táplálkoznunk kell az igével, mert csak ezáltal erősödhetünk meg a mások felé történő bizonyságtételre! Lehet, hogy nem olyan sok ember felé van és lesz lehetőségünk szolgálni az igével, mint Pálnak, vagy Luthernek, de ha nem szégyelljük a evangéliumot, amelyben Isten maga munkálkodik hitből hitbe, tehát a mi hitünk által, akkor csodálatos megtapasztalásokban lehet részünk. Isten munkatársaiként mi is megreformálhatjuk mások eldeformálódott életét. Helyreállíthatjuk az Isten és ember közötti kapcsolatot az evangélium hirdetése által.

A felolvasott három ige magában rejti Luther teológiájának négy sarkalatos pontját, ami a reformáció alapvető tanítása. De ez nem lehet holt tan, dogma a mi számunkra, hanem minden nap megtapasztalt valóság! Hiszen Isten igazsága, ami a Római levél központi témája is, csak úgy lehet a miénk, hogy Krisztus halálával kifizette értünk a váltságdíjat; ezért Isten szemében már nem vagyunk bűnösök, és ő igaznak nyilvánít. De csak a hívők igazíttatnak meg, s csak nekik van üdvösségük, igénk tanítása szerint! Pál itt Habakuk prófétára hivatkozik: De az igaz ember a hite által él (Hab 2,4)! De mivel minden kegyelem, maga a hit is kegyelem; Isten ingyen ajándéka a mi számunkra; a kör így bezárul. Hallottuk a textusokból: egyedül a Szentírás igéinek meghallásából származik az igazi hit, mert az evangélium Isten ereje minden hívő üdvösségére. A Krisztusba vetett hitünk által igazulunk meg Isten előtt, tehát nem cselekedetekért, hanem ingyen, kegyelemből; mert megváltást nyertünk Jézus által. S az így megigazult ember fog élni a hitéből, de mert nekünk semmi érdemünk nincs, ezért minden nap kegyelemre szorulunk! Beláthatjuk, hogy végül is minden kegyelem! Ilyen egyszerű ez, és Istennél nincs nagyobb öröm, mint amikor ezt átéli, megérti és elhiszi egy ember! Tehát nem az én nagy hitem, nem az én megtérésem, bűnbánatom és szeretetem! Mindez nem érdem. De Krisztusban minden az enyém, és ezzel a mindennel a szívemben tudok másokat is megerősíteni és helyreállítani, Isten eszközeként. A keresztyén embernek nem is lehet más célja. Micsoda ajándék és óriási lehetőség, hogy mi ebben a Bibliaiskolában közvetlen felkészítést kapunk erre a szolgálatra. De úgy van ez, amíg másokat erősítesz, magad is erősödsz. Amíg élünk, nem lehet befejezett a hitünk, és folyamatos helyreállításra szorulunk, mert a bennünk élő óember munkája halálunkig nem szűnik meg, de Jézussal mindig győzhetünk! S ekkor már nem is fontosak az úgynevezett jócselekedetek? – kérdezhetné bárki. Reformátorunk itt sem hagy minket bizonytalanságban:

Ahol hit van, nem maradhat rejtve, megmutatkozik, napfényre tör a jó cselekedetekben. Az ilyen ember vallást tesz mások előtt az evangéliumról s egész életét ennek szolgálatában tölti. Amit csak átél, avagy cselekszik, felebarátja javára fordítja, használ neki és így követi Krisztus példáját.

Talán ez a mai előrehozott reformáció nemcsak egy ünnepnap lehet a számunkra, amikor régi dolgokról emlékezünk. A 487 évvel ezelőtt kiszögezett 95 tétel nemcsak száraz tan, hanem mindennapi házi feladat lesz; például mindjárt az első tétel: Urunk és Mesterünk a Jézus Krisztus ezt mondva: Térjetek meg, azt akarja, hogy a hívek egész élete megtérés legyen! – Ne mondd, hogy te már megtértél, megkonfirmáltak, neked nincs szükséged reformációra! Hiszen Isten térített magához és állandóan magánál szeretne tartani, mint kedves gyermekét, ezért lehet visszatérni hozzá, hogy Ő erősítsen meg a hitben és a szeretetben, és Ő állítsa helyre bennünk, amit a bűn, a gonosz erő, magyarán a sátán, folyamatosan elront az életünkben! Hiszen megtérésünkkor nem lettünk bűntelenné, csak szabaddá lettünk; szabad naponta megszabadulni vétkeinktől! Luther a Schmalkaldeni Cikkekben szenvedélyesen így ír a megtérés szükségességéről:

Itt lép közbe a tüzes angyal, János, az igazi megtérés prédikátora (Jel 10,1) és egy villámmal sújtja le mindkettőt és ezt mondja: “Térjetek meg” (Mt 3,2). Az egyik ezt gondolja: “Hiszen már megtértünk.” A másik azt gondolja: “Nincs szükségünk megtérésre.” De János azt mondja: “Mindketten térjetek meg, mert ti hamis megtértek vagytok, ezek pedig itt álszentek. Mindkettőtöknek szüksége van a bűnök bocsánatára, mert még egyiketek sem tudja, hogy mi az igazi bűn. Hát még hogy megbánta volna, vagy kerülné azt! Nincs jó köztetek, tele vagytok hitetlenséggel és értelmetlenséggel. Sem Istent, sem akaratát nem ismeritek. Mert megjelent az, Akinek a teljességéből vennünk kell mindnyájunknak kegyelmet kegyelemért. (Jn 1,16). Nála nélkül senki sem lehet igaz Isten előtt, azért ha meg akartok térni, térjetek meg igazán! A ti megtérésetek semmit sem ér! És ti képmutatók, akiknek nincs szükségetek megtérésre, ti kígyófajzat, ki biztosított titeket arról, hogy az eljövendő haragtól megmenekültök stb” (Mt 3,7). – Ezt prédikálja Pál is Róm 3,10-ben, ahol ezt mondja: “Nincs értelmes, nincs igaz, nincs aki Istent keresné, nincs aki jót cselekednék, nincsen csak egy is. Mindnyájan elhajlottak és haszontalanokká lettek.” És Csel 17,30 ezt mondja: “Mostan pedig az Isten minden embernek mindenütt azt parancsolja, hogy térjen meg.” Minden emberhez (szól), senkit sem véve ki, aki ember. Ez a megtérés tanít meg bennünket a bűn megismerésére, vagyis arra, hogy veszett ügyünk van, bennünk nincsen semmi jó, és nekünk egészen új és más emberekké kell lennünk. – Ez a megtérés a keresztyén ember haláláig tart. Mert egész életében viaskodik a testben visszamaradt bűnnel, ahogyan Pál tanúsítja Róm 7,23-ban (és 8,2-ben): hogy harcol a tagjaiban levő törvénnyel stb. Még pedig nem a maga erejéből, hanem a Szentlélek ajándékával, amely követi a bűnök bocsánatát. Ez az ajándék tisztítja meg és söpri ki naponként a megmaradt bűnöket és azon munkálkodik, hogy az embert igazán tisztává és szentté tegye. – Nem tud erről sem a pápa, sem a teológusok, sem a jogászok, sem senki emberfia. Mennyei tudomány ez, amelyet az evangéliom nyilatkoztat ki. És ezt mondják az istentelen szentek eretnekségnek!?    

János, a szeretet apostola így tanít a bűnről, teljesen összhangban Pállal és velük teljes szinkronban van Luther most idézett, személyesen írt hitvallása a bűnbánatról és a megtérésről:  

Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő, Isten maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással. És Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket és megtisztít minket minden gonoszságtól (1Jn 1,7–9).

Hitem szerint ez a megtisztítás is Isten reformációjának a része, amire folyamatosan szükségünk van. És az ő ereje nélkül ugyan tehetnénk-e akárcsak egyetlen lépést? Belátjuk-e már, hogy mi állandó konfirmációra és reformációra szoruló gyermekei vagyunk Istennek? (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az új fordítás szerint Pál leveleiben tíz alkalommal fordul elő a megerősít kifejezés!) De hát mit tegyek, ha ezt már beláttam, és a szívemmel érzem, az eszemmel tudom? Ne te tégy valamit! Te csak hagyd, hogy szeressen az Isten! Az ő szeretete mindenre elég, és azt munkálja benned, amire a leginkább szükséged van! Hiszen hogyan is kételkedhetnél benne, ő a gyermekeiért mindent megtesz. S mivel Istennél nincs idő, ez a jelen idejű kifejezés; megtisztít minket, magában foglalja mindazt, amit eddig tett érted, megfogantatásod pillanatától, újjászületéseden keresztül, a jövőben beteljesülő örök életedig; mindent!

Ő az örök Vagyok, mondta: Én vagyok az ÚR, a te Istened, a te utad, igazságod és életed; aki melléd állok és megerősítlek, helyreigazítlak, visszaállítlak a keskeny útra, amely ha nehéz, akkor ölembe veszlek, úgy hordozlak, és örökké élni fogsz a te hitedből, ami az én kegyelmi ajándékom a te számodra! A kérdésem csak ez: akarod-e ezt a fajta konfirmációt és reformációt? Nem egyszer az életedben, vagy egyszer egy évben, hanem folyamatosan, míg örök országomban, Krisztusban teljessé válik mindaz, ami itt még töredékes. S ha te már most Krisztusban vagy, akkor számodra már nyilvánvalóvá lett az én igazságom! – ezt üzeni nekünk ma igéjében Istenünk! Tudtad-e, hogy Pál tanításának legfontosabb kulcsszava ez: Krisztusban! Az újfordítású Újszövetségben ez a kifejezés 44 alkalommal szerepel, s ebből 39-szer Pál leveleiben! Talán ez is segít meggyőzni arról, mi a reformáció lényege: Krisztusban lenni és maradni, s így vele örökké élni!

Drága bibliaiskolás társaim a Jézusban!

Végül egy személyes útravalót szeretnék továbbadni mindenkinek, amit én is úgy kaptam egy biatorbágyi csendeshét egyik igehirdetésében, amikor rámszakadt alkalmatlanságom tudatának teljes súlya, s ezt kérdeztem: Uram és Istenem, ki vagyok én neked, hogy azt várod tőlem, hogy jobb legyen velem a világ? Örüljünk együtt a válasznak: “Gyermekem, az vagy nekem; akit örökkévaló szeretettel szerettelek; akit Jézusnak adtalak; akit fiammá fogadtalak; akinek a Lelkemet adtam; s akivel az örökkévalóságot is együtt tervezem!” Ámen!

Imádkozzunk!

Uram és Istenem! Köszönöm neked, hogy Te akarsz engem megerősíteni és helyreállítani, hogy felkészíthess a Te szolgálatodra. Te töltsd be szívemet szereteteddel, hogy hagyjam magam igéd és Lelked által folyamatosan megkonfirmálni és megreformálni. Hálás örömmel vallom meg szívem bizodalmát: egyedül Krisztus Jézus érdeméért, ingyen kegyelemből, hit által van örök üdvösségem, amint ezt igédben is kijelentetted nekem; bűnös, de előtted Szent Fiad véréért megigazult gyermekednek. Te vagy az én erős váram, és mindenért téged illet a dicséret, a dicsőség, a magasztalás és a hálaadás; mindörökkön örökké! Ámen.

Garai András,

bibliaiskolás