LELKE ÁLTAL, FIÁBAN: VELÜNK AZ ISTEN!

Pünkösdhétfőn csendesnap volt a vargabokori IMMÁNUEL imaházban

2016. pünkösdhétfő után, újra csendesnapot lehetett tartani a felújított Istenházában, a nyíregyházi és környékbeli evangélikus hívek számára, hogy a Szentlélek kitöltetése ünnepén s a keresztyén anyaszentegyház születésnapján együtt magasztalják az Urat, mert ma is Lelke által, Fiában: Velünk az Isten!

Horváth-Hegyi Áron, a III. körzet parókus lelkésze szervezte és vezette a léleképítő programot a házat teljesen betöltő „alkalmi” gyülekezet számára. Reménység szerint tovább folytatódik ez – a járvány és az épület felújítás miatt megszakadt – az évek óta tartó „lelkes” sorozat. Köszönetet mondott Szegedi Sándor összgyülekezeti felügyelő helyettesnek az újra hófehér falakért és Veres Jánosné gondnoknak is, aki felszentelése óta „mindenese” ennek az imaháznak s az itt élő családtagjaival együtt, most is finom „agapé” ebéddel várta a városból ide zarándokolt „tirpák unoka” hittestvéreket.

A nyitó igehirdetést Szeverényi János országos missziói lelkész tartotta az ünnep kijelölt igéje, ApCsel 2,42-47 alapján. Hirdette; nem elég Jézus közelében élni, benne kell élnünk! Kérhetjük az ébredési ének szavaival: „Szívembe jöjj, szívembe jöjj, jöjj szívembe most Úr Jézus!” A Szentlélek kiáradása: ajándék, Isten munkája életünkben! Ő indít bűnvallásra, szolgálatra. Az ősgyülekezet élete legyen példa számunkra. Jelenleg mintegy harmincezer különböző felekezet van a világon! Ha Isten megbocsátja, a tenger mélyére veti bűneinket, akkor mi sem emlékezzünk azokra! Szüntelen legyünk az Úrban! Örömhírt kell hirdetnünk: az Úr megtérített engem; az ő temploma vagyok! Örök életre teremtett engem!

Személyes hangvételű, a Lélek munkáját hirdető bizonyságtételével szolgált György Gizella, a Túróczy Zoltán általános iskola tanítónője. Elmondta, hogy sokszor megszólította őt az Úr, és szólt a pünkösd előtti és utáni életéről. Az Ige mellett nőtt fel, de nem volt közössége Istennel; egy erőltetett megfelelési kényszer volt benne, aminek semmi értéke nincs. Munkanélkülivé lett és csak egy út maradt számára; felfelé tekinteni. És ma már tudja, hogy Jézus vére elég volt arra, hogy befedezze minden bűnét. E földi élete olyan, mint a repülőgép kifutópályája, itt a földön már elkezdődött az ő úja Istenhez, s majd egyszer megérkezik hozzá.

A házigazda lelkész és felesége, Johanna énekszolgálata keretezte ezt a bizonyságtételt; amihez a zenei kíséretet Zsarnai Krisztián esperes biztosította. A kivetített gyülekezeti énekeket Jávori Teofil kísérte. A gyermeksereggel külön foglalkoztak a fiatalok.

Az udvaron, zöld környezetben, árnyékot adó színes sátortetők alatt megterített asztaloknál elfogyasztott, helyben készült finom pörkölt és sütemények után három kiscsoportban folytatódott a délelőtt hallott üzenetek tovább gondolása Szeverényi János, Bozorády Zoltán és Adámi László lelkipásztorok vezetésével. Itt minden résztvevő megszólalhatott a „saját nyelvén” és a Lélek indíttatására megoszthatta gondolatait testvéreivel a hitben, akik átélhették: bizony, mindenben és mindenek ellenére; velünk az Isten!

A csendesnap záró igehirdetését Bozorády Zoltán, ny. esperes, a körzet korábbi lekésze tartotta az imaház „névadó” igéje: Mt 1,23 és az ünnep Útmutató szerinti zsoltárverse: Zsolt 104,30 alapján. Néhány kulcsmondat a prédikációból: Isten velünk van minden nap, de mi nem vagyunk ővele mindig. Keressük először az ő országát és igazságát! Őt magát nem ismerjük! Van az ördögnek is magvetése. Árad a sötétség világunkban. Vizsgáljátok meg a lelkeket! Az emberek azért nem hisznek, mert nem akarnak! Szeresd az Urat teljes szívedből, lelkedből! A törvény ítélete és az élet megkapása között ott van Krisztus keresztje. Az a bűn nincs többé, amit a kereszthez vittél. Tanulmányozzuk Isten igéjét!

Az ünnepi istentisztelet úrvacsora liturgiáját Bozorády Zoltánné ny. lelkész végezte. „Amint vagyok, sok bűn alatt, De mert hallom hívó szavad, S mert értem áldoztad magad, Bárány Jézus, jövök.” (lásd EKE Énekeskönyv 22. éneke) Minden jelenlévő részesült az ún. „mozgó úrvacsora osztás” során a borba mártott ostyában is velünk lévő Úr Krisztus szent testében és vérében.

„Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe.” – Babits Mihály e gondolatát követve, a tudósító most a jelenből egy rövid időutazásra hívja olvasóit s ehhez „idegenvezetőnek” Veresné Zsuzsát, a körzet felügyelőjét kérte fel. Vargabokorban és környékén az imaház elkészülte előtti évtizedekben (is) igére szomjazó, élő hitű evangélikus családok éltek. A körzet akkori lelkésze sokféle módon igyekezett ezt kielégíteni, így több alkalommal is meghívott szolgálattevőket; Rejtő Mária nénit is, aki magánházaknál végezte esténként az evangelizáció szolgálatát. A tudósító máig jól emlékszik arra az estére (melyre az akkor még élő, idős szüleit is elvihette), amikor a szolgálat közben „kidurrant” a csillár égője s elment az áram a lakásban, de az igehirdetés tovább folyt; Mária néni kis zseblámpája fényénél olvasta a Szentírást és a jelenlévők átélhették: „Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága” (Zsolt 119,105)! Mindez Veres Jánosék házában történt.

A családi házak azonban idővel szűknek bizonyultak és a vargabokori általános iskolában kaptak helyet, ami később eladásra került, de ők nem tudták megvásárolni. A közösség imádságos szívvel kereste, hogyan tovább? Nem hiába várták az Úr bátorító szavát (lásd Ézs 41,14); s ekkor sokakban megfogalmazódott az a gondolat, hogy saját imaházat kellene építeni. És Bozorády Zoltán kezdeményezésére, 1988. június 26-án megtörténhetett ennek az imaháznak az alapkőletétele, majd két év múlva, 1990. július 29-én a felszentelése. A gyermek-bibliakörösök voltak a névadók: Immánuel! (Mind ezekről lásd az archív linkeket a tudósítás végén!)

S aki 32 éve betér ide, lehetősége van személyesen is megtapasztalni ezt: Velünk az Isten! És hogy az utánunk jövő nemzedékek számára is adott legyen ez a lehetőség, már 2017-ben elkezdődött (pénzszűke miatt) fázisonként, a 200 négyzetméter „hasznos” belterületű imaház felújítása. Ez előtt még meg kellett szerezni az épület fennmaradási és használatbavételi engedélyét is! Ahogyan az évek során rendelkezésre állt a gyülekezeti tagok és az egyház által biztosított támogatás, úgy került sor folyamatosan a fűtés korszerűsítésére, a nyílászárók cseréjére, a ház külső szigetelésére, s végül a belső festésre. Felkerülhetett a név is az utcai homlokzatra, hogy a Kötény utcán járóknak is hirdesse az Úr Jézus egyik nevét: Immánuel! Mintegy 23 millió forint pénzbeli és nem számszerűsíthető természetbeni adományokból; az Úr dicsőségére végzett kétkezi munkák által megújulva, unokáink számára is évtizedekig biztosít majd külső keretet és lehetőséget az Úrral való találkozásra ez az imaház, amelyet a vírus járvány miatt csak most tudott újra „használatba venni” a teljes nyíregyházi gyülekezet. Még a tornácon is ültek, hiszen legalább 120 ifjú és lelkében megújult „örökifjú” hittestvérünk vett részt az újrakezdés áldott alkalmán, hogy ismét megbizonyosodhassanak és megerősödhessenek ebben az örök igazságban: Lelke által, Fiában: velünk az Isten; most és az örökkévalóságban!

A csendesnap három igei bizonyságtételének hanganyaga elérhető a szolgáló testvérek neveire kattintva! Időrendben: Szeverényi János * György Gizella * Bozorády Zoltán * Archív: Ébresztő 2016. * Felszentelés videó * 30 éves az imaház * Mai Áron Videók: *

Garai András (https://www.garainyh.hu/)