Piliscsaba hitmélyítő hétvége

2023. május 12-14.

Hitmélyítő hétvége. Kilépés a mindennapokból. A világból, ami ezer szállal köt magához, és tereli el a figyelmünket a valóságról, és a való igazságról.

Hitmélyítő hétvége. Józanít, s mint egy nagy felkiáltójel figyelmeztet: Készülj!

Hitmélyítő hétvége, ahol még a legifjabb résztvevőnek is világos lett, hogy az életem múlik azon, hogy kihez kötődöm erősebben: a világhoz, vagy ahhoz a Jézus Krisztushoz, aki előtt pár szemvillantás, és meg kell jelennem. Felkészültem már? Ha nem, rendezzem a soraimat! Készülj a Vele való találkozásra!

Hallhattuk a hétvégén, amit látunk a hírekben is, hogy az ellenség az utolsó erejét összeszedve küzd. A Máté 24 alapján pedig azt, hogy aki ebben a küzdelemben (mindvégig Jézussal) állhatatos marad, az menekül meg. Valahogy itt a hétvégén élesebben hat a kérdés: Készen állok a Vele való találkozásban számot adni állhatatosságomról, hétköznapjaimról? Kinek akarok megfelelni, tetszeni? Embereknek?

Mindannyiunkban megmarad a kép és a példa, hogy CSAK a vasat vonzza a mágnes. Sem az aranyat, sem az ezüstöt, semmit, amit én magamtól kierőlködök. És megmarad a vágy bennem, bárcsak én is olyan vastartalmú lehetnék, aki letesz könyvet, tervet, embereket, kikapcsol gépet, elfordít fület, ha az már jobban érdekli, mint Jézus Krisztus.

Aki nem az Úrban gyökerezik, elsodortatik. Elhangzik ezen a hétvégén is az aggódó kérdés? Megmenekültél már? Átlépted azt a láthatatlan határvonalat? Igen. Ezt biztosan tudom. Jézus Lelke él bennem, aki maga az Élet. Aki átvitt több harcon, Aki szabadított, Aki szavával mélységekből emelt fel, Aki engedett látni életre jutásokat. De sajnos azt is megéltem, hogy a hétköznapjaimban nem mindig figyelek, és így aztán hagyok eluralkodni dolgokat, amik „Isten igéje iránti étvágyamat elveszik”, s valahogy ez most jobban fáj. Mert most beugrik az is, hogy ahogy csökken az étvágy, annál türelmetlenebbül teszek le egy telefont, annál több idő veszik kárba feleslegesen, erőtlenedik az imádságom, nem úgy élek, ahogy beszélek.

Igazat kellett adnom, hogy ahogy erősödik a harc, úgy van szükség egyre nagyobb állóképességre. Most akkor erősítem vagy gyengítem magam? Csak Jákob fiaira igaz, hogy az idegen isteneket el kell tüntessék az életükből?

A fórumon hallottak alapján szerintem sokunknál volt „egotalálat”, és mentünk lefelé a széken, de ez sem azért volt, hogy ezentúl csak lesütött szemmel éljünk, hanem vegyük észre, amit mások láthatnak, „érezhetnek” belőlünk. Különösen sok bevitt találat volt nálam, de inkább most, míg bocsánatot kérhetek érte. „Mert az Úr megítéli az Ő népét, és félelmetes dolog az élő Isten kezébe esni.” (Zsid. 10/ 30-31)

Ez a hétvége nem a humanista pszichológia vonala volt, de nálam Isten ilyenfajta lelkigondozása kezdettől fogva működött. Örömteli ember, örömteli keresztény vagyok, mert van reményem, van perspektívám, egzisztenciálisan örök rendezettségem van, és ha blődséget is csináltam, Isten nem szűnt meg beszélni velem, s ez utóbbi számomra drága kincs.

Testileg kiváló ellátást kaptunk, jó hangulat volt, és óriási öröm mindig számomra testvérek között lenni.

Kondor Tímea