„Tegnap Angliában, angol barátokkal együtt néztük végig Charlie Kirk éjszakába nyúló búcsúztatását az arizonai stadionban. Elképesztő volt. A posztkeresztény Nyugat távoli fellegvárában valami olyasmi történt, amit már szinte elképzelhetőnek sem gondoltam. Olyan erővel jelent meg a keresztény társadalmi jelenlét legtisztább, legnemesebb hagyománya, ami az 1950-es évek Billy Graham-kampányaira és felívelő keresztény trendjeire emlékeztetett. Hívő emberek beszéltek Charlie Kirk Jézusba vetett hitéről, és maguk is hitet tettek mellette. Az amerikai külügyminiszter nem csupán mély személyes hitéről vallott, hanem egyenesen és tisztán hirdette Jézus Krisztus evangéliumát az ott összegyűlt százezer, és a világszerte figyelő sok tízmillió embernek. Ugyanezt tette a hadügyminiszter és alelnök is, tisztábban, mint ahogy az számos egyházban és gyülekezetben ma elhangzik. Egy temetésen megtehették, és meg akarták tenni. Tucker Carson a személyes bűnbánat és megtérés elengedhetetlenségéről beszélt. Az evangélium újra és újra és újra világosan el lett mondva, élekkel és szorosra vágott kapuval. Talán nem volt még a történelemben olyan evangelizáció, amit ennyien hallgattak volna szerte a világon. Amazing, truly amazing!

De ami talán még ennél is megrázóbb volt, az a mérhetetlen kontraszt a Charlie Kirk által képviselt világnézet és az ellenfelek között. Ezen a temetési szertartáson megbocsátásról, könnyekről, szeretetről, egy nagyszerű ember hiányáról hallottunk gondolatokat. Erika Kirk, Charlie felesége páratlanul nemes lélekkel mondta ki súlyos könnyek közt, hogy megbocsát férje gyilkosának. Láttam már sok gyönyörű nőt, aki csúnya volt, mert a lelke ürességet, önzést árasztott. Erica Kirk gyönyörű-gyönyörű volt, mert a lelke olyan Krisztusban megszentelt szépséget hordozott, ami a történelem szentjeiben is ritka. Az egyik oldalon ragyogó szépséget, jóságot, igazságot láthattunk, a másikon gonoszságot, hazugságot és csúnyaságot. A napnál is világosabb lett a különbség, és ezt nehéz lesz elfelejteni. Az egész világ szeme elé tárult.

Az üzenet mégsem csupán az volt, hogy a kereszténység a szép, a jó és az igaz mellett áll, hanem az, hogy Jézus Krisztus vált meg bennünket a bűneinkből, és bizony mind bűnösök vagyunk. Az üzenet az volt, hogy nem érdemeljük Isten szeretetét. Az üzenet az volt, hogy Charlie Kirk sem a páratlan teljesítménye, megnyerő jelleme, bátorsága, alázata vagy valami hasonló miatt van az üdvözültek között, hanem Jézus Krisztus, az ő Megváltója miatt. Nem azért, mert Charlie Kirk az életét adta Jézus Krisztusért, hanem azért, mert Jézus Krisztus az életét adta Charlie Kirkért. Döbbenetes volt ezt egy olyan környezetben hallani, ahol az egész esemény a puszta politikai önigazolás csatakiáltása is maradhatott volna. Ehelyett újra és újra az evangélium kapott főszerepet.

Azért hallhatták ezt most megszámlálhatatlan milliók az egész világon, mert másfél hete egy dühös woke diák örökre el akarta hallgattatni a hírvivőt. De ez nem így megy. Azóta a vérrel együtt spriccel szét mindenfelé az evangélium: I was lost but now am found, was blind but now I see! Az evangéliumi hang sokszorozódik éppen az egész világon. Halált megvető bátorság született az egyházban, hogy egy centit ne hátráljon tovább a sötétség erői előtt. Tegnapelőtt angol keresztény fiatalokkal beszélgettem: ott volt a szemükben az ébredő bátorság. Tegnap éjjel még félelmetesebb elszántságot láttam a képernyő előtt. Azt hiszem, másfajta világra ébredtünk. Szellemi háborúban állunk, és nem lesz többé semlegesség. Vagy Krisztus az úr, és ezt megvalljuk a legnehezebb szellemi frontokon is, vagy a sötétség mellé bukunk le. Vagy szellemi csúnyaságot öltünk magunkra és hazugok, kíméletlenek leszünk, vagy Krisztus szépségében ragyogunk, és nem kíméljük az életünket mindhalálig!

Időszerűek ma az Úr Jézus szavai: „Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül. De aki mindvégig kitart, az üdvözül. Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek…” (Mt 24,12-14) Akinek van szeme, láthatta tegnap: ez történik…”

Forrás: 

https://szabadosadam.hu/tegnap-talan-a-tortenelem-legnagyobb-evangelizaciojat-lathattuk/