Boldog Új Évet!

Ilyenkor, az újabb naptári esztendő küszöbén rengetegszer elhangzik ez a három szó. Szokványos jókívánság. Bele sem gondolunk. Mondjuk sablonosan. Ha őszinték vagyunk, azt kell mondanunk: olyannak tűnik már, mint az üres csigahéj, nincs benne élet!

De hát mit is értenénk alatta; mit jelent az, hogy boldog? És lehet-e az év boldog? Nem az embernek kellene boldognak lennie?

Boldog! – A Magyar Értelmező Kéziszótár (Akadémiai Kiadó, Bp. 1982.5) ilyen meghatározásokat ír erről a szóról általánosságban: „1. A sorsával, körülményeivel való megelégedés érzésétől teljesen áthatott. … Ilyen lelkiállapotra valló. … 2. A teljes megelégedettség érzésével eltöltő, boldogító.”

Az évre ezek szerint azt lehet alkalmazni, ami a szótár 2. pontja alatt található a „boldog” szóról. Tehát családtagoknak, ismerősöknek, ismeretleneknek, „boldognak-boldogtalannak” „a teljes megelégedettség érzésével eltöltő, boldogító” évet kívánunk. Komolyan gondoljuk?! Akkor, amikor éppen az foglalkoztat mindenkit, aki egy csöppet is gondolkodik, hogy az egészségügyben, az oktatásban, az utazásban, az adózásban, a napi életfeltételekben és ezernyi más területen új, ijesztő méretű változások zúdulnak ránk?! Az egyes emberek és a családok – mi, nagycsaládosok pedig különösen is! – úgy érezzük, mintha valami útonálló rablóbandával állnánk szemben, és örülhetünk, ha túléljük azt, ami 2007-ben következik… Hát, ez nem éppen „a megelégedés érzésétől teljesen áthatott” állapot… (Istentől belátást és bölcsességet kívánok a hatalommal felruházott vezetőknek is!)

Engem megdöbbent azonban, hogy a „boldog” szóval az értelmező szótár nem kapcsolja össze a szeretetet! Számomra egyértelmű, hogy boldoggá csak a szeretet tehet: ha szeretnek, és ha szerethetek. (A körülmények csak a kereteit jelentik az életünknek.)

Különös szépsége van annak, amikor Pál apostol a Bibliában azt írja Timóteusnak az egészséges keresztyén tanításról, hogy az „a boldog Isten dicsőségének evangéliuma” (1Tim 1,11). Isten végtelenül boldog: mert szeret. „Az Isten szeretet” (1Jn 4,16). Mindennél inkább az Ő szeretetére van szükségünk, mert csak az lehet az igazi életelemünk, amelyben boldogan élhetünk, mint hal a vízben.

Milyen szeretet ez? Hogyan szeret Ő? Isten szeretete nem valami érzelem csupán, hanem erő, szentség, tisztaság. Megmentő, megtisztító szeretet. Egyszülött Fiában, Jézus Krisztusban önmagát odaadó szeretet: „Ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért” (1Jn 4,10). Nem alkuszik rajtunk: vissza akar téríteni magához, és mindenestől a magáénak akar. Örökre.

Hála Istennek, hogy személyesen ismerhetem ezt a szeretetet, mert a hatalmába vett. Ezért valami többet kívánok az Olvasóknak, mint a szokványos újévi szöveg: Boldog Új Életet!

Egy gyönyörű finn ének – „Jöjj, az Úr vár reád” (S. Korpela – Hamar István ford.) – utolsó versszakával zárom ezeket a sorokat:

„Jézus hív, vele járj, erre váltott meg Ő!

Lelki sziklára állj: élő víz onnan jő.

Ő nekünk utat tört, te is lépj arra hittel rá:

Már itt lenn, s odafönn téged Ő tehet boldoggá!”

Adámi László (Nyíregyháza)