– Az Országgyűlés egyik legfiatalabb jegyzőjeként és Torgyán József egykori első embereként huszonévesen szerzett politikai hírnevet. Aztán kikerült a nagypolitika sodrásából, vissza szülőfalujába, Kübekházára. Harmadik polgármesteri ciklusát kezdte idén ősszel. Most elkészült könyve kapcsán kérdezzük: mi változott az életében?

– Minden! Megtértem Jézushoz, aki átformálta az életemet. Azóta vallom azt is: minden hívő embernek tanítvánnyá kell válnia, amely több, mint a megtérés. Taníthatónak, formálhatónak kell maradni az utolsó leheletig. A hívő ember élete ugyanis üzenet a környezete, a társadalom felé.

– Milyen események hatására formálódott át  a szemlélete?

–  Nagy magasságból zuhantam le 2002-ben, amikor elveszítettem parlamenti mandátumomat. Vádoltam Istent. Nem sokkal azután a feleségem elhagyott, teljesen padlóra kerültem. Leporoltam a Bibliát, utolsó szalmaszálként kapaszkodtam bele. Egy éjszaka, miközben kisírt szemekkel mentem lefeküdni, azt hallottam: „egy, Mózes, tizenhat, kilenc”. Fogalmam sem volt, hogy ez melyik szakasz, döbbenettel olvastam tehát: „Térj meg a te asszonyodhoz, és alázd meg magad az ő karjai között...”  Ezután egy evangéliumi konferenciára kerültünk,  ahol „véletlenül” egy leprássá vált nagypolitikusról szólt az ige. A szakasz főszereplőjében, Naámánban megláttam önmagam, rájöttem, hogy ez a leprás ember én vagyok. Beláttam súlyos hibáimat és mulasztásaimat, amik a hamis vallásos magatartás miatt ma is hiteltelenné teszik a keresztény tanítást. Isten összetört, lerombolt, de még aznap magához is ölelt. Rendezte válságba jutott házasságunkat is: kéz a kézben jöttünk haza. Az addig meddő feleségem azóta három gyermeknek adott életet. Megtérésem előtt azt gondoltam, keresztény vagyok. Akkor rájöttem: csak vallásos képmutató voltam.

– Ez azt jelenti, hogy különbséget tesz a keresztények és a vallásos emberek közt?

–  Nem én teszek különbséget, hanem a Biblia. Jézus „meszelt sírokként” említi az olyan embereket, akik kívül tiszták és ragyogó fehérek, belül pedig tele vannak ronda dolgokkal, bűnökkel. Jó, ha az ember még idejében rájön erre, és nem él önámításban.

– Újra divatja van a politikában a vallásos jelszavaknak, érdekes módon nemcsak a jobboldalon.

– Ha a szívükben is megtért keresztények a helyükön állnának, az isteni igazság világítana. Most nincs a lámpatartón a lámpás, pedig Magyarországon is van keresztény társadalom. Csak ma még saját gyülekezeteikben élik meg a hitüket, amivel alapvetően nincs baj, de azt hiszem, Isten ennél többet akar tőlünk. Vannak vezetők, akik jelvényként viselik a keresztet, de sok esetben ez csak reklámfogás,  farizeusság. Én is ilyen voltam képviselőként, ezért tudom. Ebben az a veszélyes, hogy a többség, mivel őket látja, tévesen, emellett joggal gondolja: „ilyenek a keresztények”.

– Kedvelt téma a hívők politikai szerepvállalásának kérdése. Az utóbbi hatvan évben felnövekedett generációk számára egyfajta alapigazság, hogy a vallás magánügy. Ez a gondolat  tetten érhető a hívek között is. Megtért politikusként hogy látja ezt a dilemmát?

– Sok keresztény ember is azt gondolja a politikáról:  botrány, amihez semmi köze nem lehet Isten gyermekeinek.  Én épp az ellenkezőjét mondom: a hívőknek kötelességük politizálni, hiszen ez benne van a Bibliában! El kell olvasni az Ószövetséget, tele van bukott politikusokkal és jó politikusi ideálokkal, vagy a jézusi tanításokat, az apostolok cselekedeteit: mennyi iránymutatás, példa van elrejtve bennük, amelyekkel orvosolni lehetne a mai társadalmi bajokat. Tanulmányozni kell például Kálvin genfi modelljét és jó pár keresztény politikus munkásságát, akkor ugyanis egyértelművé válik, hogy felelősen politizálni keresztény kötelesség. Ki kell mondani: az erre elhívott hívők nem teljesítik Jézus missziói parancsát, ha nem élnek az isteni felhatalmazással.

– Mit kell tehát tennie a hívő társadalomnak?

–  Itt az idő, hogy a hívők magukhoz ragadják a kezdeményezést, és befolyást gyakoroljanak a közéletre. Elsősorban rendszeres imáik, majd tetteik által. Sok esetben látom, hogy az imáig még  eljutunk, kérve Istent, hogy adjon „tüzet”; csak éppen égni nem akarunk az Úrért. Sokszor hallatszik az ima: „adj Uram ébredést”, csak éppen mi, keresztények nem ébredtünk még fel. Rengeteg helyre hívnak felekezeti hovatartozástól függetlenül, hogy előadásokat tartsak, és sok fiatal előtt beszélek. Úgy érzem, hogy lelkileg még ők is elcsigázottak, de látni, hogy szeretnének valamit tenni a hazánkért. Ám a tettekhez hiányoznak azok, akik megértetik a mai hívőkkel, hogy a templom, a gyülekezet nagyon fontos, de a hívő élet több annál, hogy megragadjunk a templom és a gyülekezetek falai között. Nem falakat, hanem hidakat kell építeni! Valami újra vágynak az emberek.

– És a keresztények a hitükkel rendet tehetnek a szétzilálódott társadalmi intézményekben?

– Ha a politika a hívő emberek kezében eszköz lesz, és ha alázattal átadják Istennek a vezetést, akkor az életükön, a szolgálatukon keresztül átragyoghat az Ő ereje a társadalom egészére. Sajnos ezt az erőt és alázatot nem látom a mai magyar közéletben. Isten a politikában sem a szájakra, hanem a szívekre kíváncsi. Itt van például az alkotmány ügye. Persze fontos, hogy bekerüljön Isten neve a preambulumba, de ha leírjuk, attól még nem leszünk keresztény állam, nem változik semmi. Csak ha az elvek gyakorlattá lesznek. A hívő élet sem átszellemült, megfoghatatlan, életidegen szabályrendszer, hanem gyakorlat. Nagyon fontos, hogy aki hívőként felismeri magában az elhívást a politika világába, az mentes maradjon a gőgtől és a felfuvalkodottságtól, hiszen ezt a két szellemiséget a Biblia szerint Isten egyenesen gyűlöli. Csak az lehet hiteles keresztény politikus, aki a „hatalommal”, amit én inkább csak „lehetőségnek” neveznék, képes élni, de nem visszaélni. Ezen áldás lesz, bármekkora is az ellenszél.

– Ezt könnyű kimondani, ám a szolgálói, alázatos lelkület a politika küzdőterén a gyengeség jele. Ahhoz, hogy az ön állításai konkrétumokra válthatóak legyenek, alapvetően át kellene írni a keresztények közéleti szerepvállalásainak jelenlegi gyakorlatát.

– Egyenesen azt állítom, hogy a hívők társadalmi színre lépésének forradalminak kell lennie. Akikre Isten bármilyen üzenetet is bízott, mind forradalmárok voltak. Velük kapcsolatban természetes a világ elemi szembenállása. Ismeretes, hogy Pált közéleti szereplése miatt halállal fenyegették. Nem illúzió: a legsötétebb ellenállás vár mindenkire, aki Isten üzenetét a politikába viszi.

– Új politikustípust vizionál?

–  Itt már nem csupán politikusokra van szükség, hanem olyan személyekre, akik Istennek komolyan odaszánták magukat. Hosszú éveken át testközelből láttam, hogy miképpen gondolkodnak a rendszerváltás utáni pártok országgyűlési képviselői. Legfontosabb motivációjuk mindmáig az, hogy a következő ciklusban is megmaradjon a mandátumuk. Egy államférfi számára viszont a politika küldetés, misszió, és nem megélhetési forrás. Isten nélkül az van, amit most tapasztalhatunk: káosz és anarchia.  Egyetlen mai politikai ideológia sem hozhat végleges megoldást az egyre súlyosbodó problémákra.

– A társadalom problémáinak fő okával kapcsolatban minden komoly elemző egyetért: a gazdaság válsága. Az összes párt direkt üzenete – más és más köntösben –, hogy a gazdálkodás hatékonnyá és átláthatóvá tételével megoldódnak a legsúlyosabb gondok. Ön szerint tehát a keresztény államférfiaknak ettől eltérő megoldást kell képviselniük?

– Szerintem a gazdasági válságnál súlyosabb a lelki-szellemi krízis, amelyben ez az ország hosszú ideje szenved. Ezt a gazdaság felfutása önmagában nem oldja meg.

–  Hogyan lehet ezt az állapotot a politika síkján megvalósítani, a konkrétumoknál maradva?

–  Először újra kell evangelizálni az országot. Ez fog gyógyulást hozni. Rengeteg a kisiklott élet, sok a depressziós, az alkoholista, az országból elmenekülő fiatal. Családok tömkelege esett szét. Tény, hogy ma nincs a gyermekek előtt igazi férfikép, nincsenek igazi, erős apák, ritka a pozitív családmodell. A szüntelen pénz után loholó, robotoló személy a pénz rabszolgája, nem példakép. Különösképp, ha az édesanya is részt vesz a halálos hajtásban. Vissza kell állítani a munka becsületét, a férfi-nő kapcsolat példaértékét, meg kell erősítenünk a családokat. Ugyanakkor le kell számolnunk a népünket sújtó „ellenség-mítosszal”. Amíg az ország döntéshozói háborúsdit játszanak, miért vegyék őket komolyan a szavazók? A keresztényeknek példát kell adniuk majd ebben is.

– Van realitása egy ilyen szellemiséget képviselő politikai erő színre lépésének?

– Húszas éveimben többször és huzamosabb időt töltöttem az USA-ban. Egy esti kerti partin egyszer nekidőltem székemmel egy bokornak, mire az ott megbúvó szentjánosbogarak ezrei röppentek fel, fénybe borítva az addig teljesen sötét cserjét. Ez a kép mélyen belém ivódott, és szerintem jól szimbolizálja a hit által újjászületett emberek társadalmát Magyarországon. Ma még a templomi közösségekben szolgálnak, sokszor teljesen elkülönülve a világtól, de tudom jól, hogy sokan vannak közöttük, akik szeretnének végre valami igazán nagy tettet végrehajtani Magyarországért. Világítani fognak, csak arra várnak, hogy valaki végre riadót fújjon.

Meghallhatható innen is: https://garainyh.hu/hangzooromhirtar/hangzooromhirtar.php?dir=Molnar%20Robert%20dr./Nyh.%20Magyarorszagi%20Evangeliumi%20Testverkozosseg%20Temploma/12.03.18.%20-%202Tim%202%2C1-7%20-%20Ebreszto%2C%20Magyarorszag/