Néhány fontos dokumentum a presbiteri szolgálatomból: Felkérésemre írta alkalmi versét a 92. éves laikus "versmisszionárius" hittestvérem: Presbiterválasztás Presbiteri választás van, Urunk hozzád fordulunk, presbiteri jelölteket, mutass nekünk hű Urunk. Mi csak külsőképp ismerjük, Te szívük is ismered, már most tudod: szolgálnak e hűségesen majd Neked. Választásuk: hat évre szól, mint viselik magukat, különböző helyzetekben, megtartják-e szavukat! Nem elég, ha gyűléseken megjelennek pontosan, terheket is vállalni kell, mit nem kedvelnek sokan. Példás családi életük, lássuk szavak nélkül is, munkájuk: nem csak mi látjuk, látja azt, a Krisztus is! Legyen példakép előttük Péter, az ősz presbiter, lélekmentés hevítette, és nem látható siker. Gyülekezet presbitere, megpróbált ember legyen, gyülekezet munkájában, hűségesen részt vegyen. Gyülekezet lelkészével, az egységet keresse, a rábízott testvéreket, mint önmagát, szeresse. Gyülekezet alkalmait, látogassa boldogan, az igéből tudhatja meg, új hona a mennybe van! Imádságot meghallgató dicsőséges Istenünk, presbiteri választáshoz, bölcsességet adj nekünk! Presbiterré, azt válasszuk, ki hűséggel jár Veled, szolgálata akkor lesz majd, Néked tetsző tisztelet! Pecznyík Pál Celldömölk, 2011.12.14.
Ezt a levelet most kaptam, mert egy rövid írásom jelenik meg ebben a füzetben a presbitei szolgálatra bátorító igékről: EVANGÉLIKUS HITTUDOMÁNYI EGYETEM GYAKORLATI TEOLÓGIAI TANSZÉK 1141 Budapest Rózsavölgyi köz 3. Kedves Lelkésztársam! Kedves Alkotótársam! Budapest, 2012. február 21. Örömmel jelzem, hogy az elmúlt napokban sikerült nyomdába adni a presbitereknek szánt kiadványunk anyagát. A kötet címe végül egy sokak számára jól ismert ifjúsági ének mondata lett: Tarts, Uram, a kezedben. Alcímként pedig: Személyes szavak presbiterekhez. Ezúton szeretnénk megköszönni mindenkinek a szolgálatát, hogy írásával vagy fotókkal segítette a kiadvány megjelenését. Bízunk benne, hogy lelki értékekre koncentráló és a presbiteri tisztség, szolgálat indulásakor belső erőt sugárzó könyvet sikerült közösen alkotnunk. Nagyon jó lenne, ha azon az istentiszteleten, amikor áldást kapnak az új szolgálati ciklusra a presbiter testvérek, kezükbe kaphatnák ezt a könyvet a lelkészük személyes beírásával és szeretetével. Reméljük, hogy a Luther Kiadóval való közös munkánk eredményét február utolsó vagy március első napjaiban sokakkal együtt vehetjük Isten iránti hálával a kezünkbe. Külön is köszönjük mindenkinek a készségét és az őszinte hangot, amit az írások tükröznek. Bízunk benne, méltó lesz ez a könyv arra, hogy bátorítsa és erősítse a presbitereket egyházunkban. Persze annak is hasznos ez az anyag, akit egyszerűen csak érdekel, mit takar ez a szolgálat és hogyan éreznek, gondolkodnak azok, akik ebben a munkában felelősséggel aktívak. Gáncs Péter püspök úrral való egyeztetés alapján tervezünk egy bemutató alkalmat, 2012. március 8-án 13 órakor az Üllői út 24-ben a Luther Kiadó mellett lévő tanácskozó terembe. ( Meghívó ezután készül majd erre az alkalomra.) Ezen a napon 14 órakor, az Országos Presbitérium tartja ülését az Üllői úton, ez előtt az ülés előtt kerülne sor a bemutatóra. Az alkotótársak közül mindenkit szeretettel hívunk erre az alkalomra. Örülünk mindenkinek, aki el tud jönni. Természetesen a szerzői tiszteletpéldány ekkor vehető át személyesen, de azoknak, akik nem tudnak ide eljönni, postai úton elküldjük a tiszteletpéldányt. Köszönettel a közös munkáért és áldást kérve kinek-kinek a szolgálatára, szeretettel köszöntjük. Erős vár a mi Istenünk! Kendeh. K Péter Szabó Lajos a Luther Kiadó igazgatója a kötet szerkesztője A legutóbbi Evangélikus Életből származik ez a két idézet; ma még nyitott kérdés, melyik fog felhangzani a beiktató ünnepélyes istentiszteleten! A kötet címadó éneke ITT ÁLLOK ELŐTTED : Itt állok előtted
kérlek Uram, ne vess meg :
: Vajon merre menjek
hol találok nyugalmat
nálad van a bocsánat :
: Szívemből tehozzád
száll Uram az imádság :
: Kérlek el ne hagyjon
nagy kegyelmed vezessen
tarts Uram a kezedben :
* * *
Az evangélikus presbiter eskü szövege a beiktatáskor A jelenlegi, hivatalos szöveg: „Én, N. N. esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlélek, egy igaz Isten, hogy presbiteri tisztségemben egyházunk törvényes rendjét elfogadom és megtartom; gyülekezetünk belső békéjét őrzöm és építem; ebben egyházi elöljáróimat készségesen támogatom; magam is példásan élek, és tisztségemmel járó feladataimat legjobb tudásom szerint, hűségesen végzem el. Isten engem úgy segéljen. Ámen.” A Garádi Péter által javasolt szöveg: „Én, N. N. esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlélek, egy igaz Isten, hogy presbiterként Jézus Krisztusban, a meghalt és feltámadott élő Úrba vetett hitben élek, ezt a hitet és a jó lelkiismeretet megtartom. Ezeket szóban és cselekedetben képviselem és tanítom, hogy jó szolgája lehessek Krisztus Jézusnak, és magam is az igaz tanítás igéjével táplálkozzam, amelynek követője lettem. Példája leszek a gyülekezetnek és környezetemnek, beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tisztaságban. Bűntől tiszta kezeket felemelve imádkozom, kételkedés nélkül. Törekszem az igazságra, kegyességre, hitre, szeretetre, állhatatosságra, szelídlelkűségre. Magam feddhetetlenül élek, és házam népét igyekszem jól vezetni. A Szentlélek erejével és segítségével megharcolom a hit nemes harcát, és megragadom az örök életet, amelyre az én mennyei Atyám elhívott. Isten engem úgy segéljen. Ámen.” (Forrás: Evangélikus Élet, 2012. február 19. 13. oldal „Esküszünk” c. cikk) A Magyarországi Református Egyház hivatalos presbiteri esküszövege: „Én, … esküszöm a Szentháromság Istenre, hogy tisztemmel járó kötelességeket és feladatokat Isten dicsőségére, egyházunk épülésére és népünk javára, a Magyarországi Református Egyház Rendjében, szolgálataként teljesíteni igyekszem. Isten engem úgy segítsen. Ámen.” Az általam hat éve javasolt Etikai kódex, és előtte ennek indoklása: „ÉN VÁLASZTOTTALAK KI!” Miért van szükség etikai kódexre a laikusok egyházi tisztségekre történő megválasztásához? „Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.” (Jn 15,16) Főtiszteletű Püspök Úr! Tisztelt Nyugati Egyházkerületi Konferencia! Kedves esperes, lelkész és felügyelő testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Az Úristen váltó visszaállítást, lelki megújulást, ébredést szeretne munkálni egyháza; magyarországi evangélikus népe életében is! S ennek előmunkásai, következetes képviselői éppen az újonnan választásra kerülő laikus egyházi tisztségviselők kell, hogy legyenek, akik példaképei a nyájnak; – ha valóban az ÚR választotta ki őket! Isten ószövetségi törvényei egyértelműek, félreérthetetlenek és félremagyarázhatatlanok. Jézus hegyi beszéde a keresztyén ember életének etikai kódexe. Pál intelmei, tanácsai kora gyülekezeti tisztségviselőihez; ma is elevenen élők és aktuálisak. Reformátorunk a Szentlélek vezetése alatt álló józan ész használatát ajánlja evilági kérdések eldöntésében. – Miért kell tehát ezek mellett még egy új választási etikai kódex is?! A következő hat pontban igyekszem összefoglalni személyes véleményemet, egyben megindokolni a húsz pontban korábban megfogalmazott válaszomat erről a kérdésről: Ki a RENDEZETT ÉLETVITELŰ egyházi tisztségviselő? 1. Azért is kell új etikai kódex, mert a Zsinat által hozott új választási törvényben ez a megfogalmazás: „rendezett életvitelű egyházközségi tag”, nincs értelmezve, nincs pontosan meghatározva. Ezt a véleményt is olvashattuk: „Ez egy nehéz kérdés, de nem hiszem, hogy lenne ember, aki definiálni tudná, hogy mik a rendezett életvitel ismérvei.” Felmerülhet a kérdés, mi szükség az ilyen paragrafusokra, ha azokat a törvényalkotók sem tudják értelmezni és így azok betarthatatlanok és végrehajtásuk egyszerűen megkövetelhetetlen. Vagy mégis megkísérelhető egyfajta mai válaszadás? Hiszen e törvény igen megengedő;(!) keretjogszabály, s amit nem tilt, ugye azt szabad. Csak a szabad értelmezésből nehogy szabadosság legyen! 2. Azért is kell új etikai kódex, mert minden kornak vannak speciális kérdései, amelyek a bibliai korban még nem voltak ismertek. A Szentlélek vezetésével, az Ige alapján ma kell nekünk ezekre eligazítást keresnünk és aktuális válaszokat megfogalmaznunk! 3. Azért is kell új etikai kódex, mert Jézus is bizonyos szempontok szerint választotta ki tanítványait, csak mi ezeket nem ismerjük, de példáját követhetjük. Ő Atyjával „négyszemközt” imádságban beszélte meg az alkalmasság feltételeit. Mi csak ennyit tudhatunk, de ez számunkra elég: „Én választottalak ki!” 4. Azért is kell új etikai kódex, mert a helyi közösségek tudják a legjobban, mit is várnának el az egyházi tisztségviselőiktől; bízzuk tehát az érintettekre, hogy megfogalmazzák ezt a saját maguk számára, és alkossák meg helyi választási etikai kódexüket (akár egyházközségi szabályrendelet, vagy közgyűlési határozat formájában; amihez a csatolt 20 pont csupán kiindulási vita-alap), s már most is alkalmazzák azokat! S az előttünk álló újabb hat éves választási ciklus alatt talán, alulról felfelé építkezve, összeállhat egy országos szintű, de konkrét minimum kritériumokat megfogalmazó szabályozás, amit már az új zsinat is elfogadhatna. 5. Azért is kell új etikai kódex, hogy mindenki számára világossá váljék; az egyházi tisztségviselőkre éppen úgy, mint a világban is, vonatkoznak bizonyos sajátos követelmények, speciális előfeltételek. Mint ahogy például, egy fontos világi állás betöltésének meghirdetésekor olvashatóak az alkalmazás feltételei; csak nálunk talán még magasabbak az erkölcsi követelmények; legalábbis magasabbaknak kellene lenniük! Vagy egy másik hasonlat: Nem kötelező egyetemre járni. Csak az tud ott továbbtanulni, aki elérte az egyetem által meghirdetett minimális felvételi pontszámot. Ha csak egy is hiányzik, már nem alkalmas, hogy abban az intézményben megkezdje a pályázó tanulmányait. Éppen a mi evangélikus egyházunknak ne lennének valamilyen konkretizált, „kézzel fogható” elvárásai a tisztségviselőivel szemben?! 6. Azért is kell új etikai kódex végül, mert ez a megfogalmazó szervezetet, gyülekezetet is minősíti. Saját bizonyítványát állítja ki minden közösség (egyházközség, -megye, -kerület), azzal, hogy milyen alacsonyra, vagy milyen magasra teszi azt az erkölcsi mércét, amit a laikus egyházi tisztségek betöltésének minimum feltételeként előír. Megítélésem szerint ez alól a felelősség és kötelezettség alól egyetlen közösség sem bújhat ki azzal, hogy van egy általános, ezért semmit mondó meghatározás a törvényben, és ez elég! Mire elég? Az igénytelenségre, a megfoghatatlan és számon kérhetetlen felelősségre, az alkalmatlanság leplezésére? Félreértés ne essék, itt nem hátrányos megkülönböztetésről és kirekesztésről van szó, mint ahogy az előző pontban említett két példában sem, és Jézusnál sem, amikor kiválasztotta és elhívta tanítványait! Hiszen keresztyén gyülekezeti tag minden ember lehet, ha enged Jézus hívásának, és önként csatlakozik egy egyházi közösséghez. De szerintem; annak tisztségviselője csak az lehet, aki megfelel a közösség által elfogadott követelményeknek, és a maga számára nézve is kötelezőnek tartja – jelölése esetén –, ezt a hivatalosan még nem létező, de már több helyen „alkalmazásba vett” (általam csak mintaként javasolt), választási etikai kódexet! Összefoglalva; nem önjelöltségről van tehát szó, mert a legkisebb választott egyházi tisztséget betöltő laikus gyülekezeti tagot is Urunknak kell személyesen elhívnia! „Mert nem az a megbízható ember, aki önmagát ajánlja, hanem az, akit az Úr ajánl.” (2Kor 10,18) Az ő „előfelvételije” lehet ez az önismereti tükör, vagy több pontból álló tesztkérdés lista, amit nevezhetünk akár választási etikai kódexnek is. Ebbe beletekintve, ezt őszintén megválaszolva, megláthatná mindenki; alkalmas-e még/már erre a tisztségre; de ez csak az „előszűrő” lehet! Aki nem tapasztalja meg személyesen Urának elhívó és szolgálatba küldő szavát, az ne engedjen a külső nyomásnak; még a jelölőbizottság felkérésének, unszolásának (és a saját hiúságának) sem, ha a belső elhívást és kiválasztást nem tudhatja magáénak; mert akkor azon a szolgálaton nem lesz Isten áldása! Kemény beszéd lehet ez; ugyan ki felelhet meg ezeknek a követelményeknek; de ne magunkra, emberekre nézzünk! „Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk az Istentől van.” (2Kor 3,5) Jézus kétezer éves egyházát elhagyta-e valamikor, nem adott-e mindig alkalmas vezetőket, akik tisztségüket az ő szolgálatának tekintették?! Ő ma is választ, ha hagyjuk őt szóhoz jutni! Lehet az ő eszköze akár egy etikai kódex is, amely az ő tanítására alapul. Meg vagyok róla győződve, hogy akik már őt választották személyes Megváltójuknak, azok számára ő valamilyen módon nyilvánvalóvá teszi az ő választását! Útja és eszköze számtalan, és még azt a csodálatos képességet is megadhatja, hogy az ő akarata szerint tudjuk egyértelműen megfogalmazni; ki is a rendezett életvitelű egyházi tisztségviselő laikus keresztyén ember, akit ő (is) megválasztana bármilyen egyházi tisztségre. Volt már erre is példa az első keresztyének életében: „Miután pedig gyülekezetenként elöljárókat választottak nekik, böjtölve és imádkozva az Úrnak ajánlották őket, akiben hittek.” (ApCsel 14,23) Ehhez adjon az Úristen bátorságot, világos látást és bölcsességet mindannyiunknak; akiket Jézus választott ki, hogy ígérete szerint bármit kérjünk az ő nevében az Atyától, megadja nekünk! Nyíregyháza, 2006. február 11. ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK! Hittestvéri üdvözlettel: Garai András nyíregyházi presbiter Melléklet: 20 pontba foglalt személyes javaslat: Ki a rendezett életvitelű egyházi tisztségviselő? Ki a RENDEZETT ÉLETVITELŰ egyházi tisztségviselő? - Élő hitű evangélikus keresztyénként rendszeresen vegyen részt gyülekezetében az istentiszteleteken és más közösségi alkalmakon.
- Luther után fogalmazva, úgy évente legalább négyszer vegyen úrvacsorát.
- Családtagjai is egyháztagok legyenek, vagy nálunk, vagy más keresztyén egyháznál.
- Gyermekei is legyenek megkeresztelve, megkonfirmálva.
- Rendszeresen olvassa otthon is a Szentírást.
- Legyen két, élő hitű gyülekezeti tag „ajánlója”, akik közelebbről is ismerik.
- Gyülekezeti, körzeti lelkésze a jelölés előtt beszélgessen el vele, és ezután támogassa jelölését.
- Magára nézve fogadja el a püspököknek a rendezett életvitelű gyülekezeti tisztségviselőkről kiadott közös állásfoglalását, és feleljen meg ezeknek a követelményeknek.
- Legyen rendszeres jövedelme, lakása, s ne legyen tartósan akadályoztatva, bármilyen okból, a közösségi életben való részvételben.
- Legalább éves nettó jövedelmének 1 %-át adja egyházfenntartói hozzájárulásként gyülekezetének.
- Ne legyen büntetett előéletű, és/vagy jelenleg se álljon büntetőeljárás alatt.
- Ha kérne, kaphasson is tiszta erkölcsi bizonyítványt. (Ezt valamilyen szintű tisztségviselőknél célszerű lenne előre bekérni.)
- Ne éljen vadházasságban, csak „úgy” valakivel, törvénytelenül.
- Ne legyen azonos nemű partnerkapcsolata.
- Ne éljen élettársi kapcsolatban.
- Ne legyen különélő, de nem törvényesen elvált.
- Ne legyen jogilag nem elvált, de mással együtt élő.
- Ne legyen elvált és újraházasodott.
- Fizikailag és lelkileg se bántalmazza, ne terrorizálja családját.
- Ne legyen káros, veszélyes szenvedélye: drog, alkohol, kábítószer, szerencsejátékok, lóverseny, stb.
Nyíregyháza, 2006. február 24-én, Mátyás apostol emléknapján. ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK! Hittestvéri üdvözlettel: Garai András nyíregyházi presbiter Levél a presbiter munkaköri leírásáról: Nyílt levél: A presbiter munkaköri leírásáról
Kedves presbiter-jelölt társaim! Az Evangélikus Élet 2012. február 19-i számában megjelent Esküszünk című cikk további gondolatokat indított el bennem. Garádi Péter írásának minden mondatával egyetértek, és szívesen (szívvel-lélekkel) mondanám el az általa javasolt új esküt (is) a presbiteri beiktatáskor, Isten szent színe előtt. Ám ha addig ennek nem teremtődnek meg a legális feltételei, akkor „csak” csendes imádságként hangzik majd el – remélem sokak szívéből – az új eskü is! A fontos az, hogy az Úr Isten hallja ki nem mondott szavainkat is! Valóban, a frissített zsinati törvényekben is, igen szűkszavúan történik utalás a presbiteri tisztségből adódó feladatokra, inkább csak a presbitérium, mint döntéshozó testület tevékenysége van tételesen meghatározva. De ha a presbiter többre vágyik annál, minthogy csak „élő szavazógép” legyen, akkor jobb híján, saját magának kell megfogalmaznia presbiteri munkaköri leírását. Világi munkahelyeken gyakori, hogy a dolgozó maga készíti el tevékenységjegyzékét, és a felettese jóváhagyja. Öntevékeny munkára buzdítom presbitertársaimat, még a beiktatás előtt, amikor még talán tart bennünk a lelkesedés, a bizalom, a tenni akarási vágy; s így megmutathatjuk, hogy „új seprő, jól seper”! Önkéntes munkánkkal elkészíthetjük saját presbiteri munkaköri leírásunkat; nem kell új zsinati törvényekre várnunk, hiszen nálunknál jobban ugyan ki ismerhetné, mire is vagyunk képesek gyülekezetünkért, és főleg, hogy ebből mit is akarunk megvalósítani! S érintettként, mit is tartunk a presbiteri tisztséggel járó feladatainknak. Hat évvel ezelőtt, volt egy hasonló próbálkozásom, szintén egy „joghézagot” szerettem volna „bestoppolni” húsz pontos javaslatommal; melyben megfogalmaztam a követelményeket, hogy ki lehet a Szentírás tanítása alapján a rendezett életvitelű egyházi tisztségviselő? Ugyanis erről sem szól részletesen egyetlen zsinati jogszabály sem, miként a presbiteri tisztségből adódó feladatokról sem. Ez akkor kéziratban s pusztába kiáltott szó maradt; talán azért, mert túl általánosan fogalmaztam. Lehet, hogy ez az írás is erre a sorsra jut, hiszen az ország presbiter-jelöltjei közül ugyan mennyien olvassák ezt a lapot? Ezért most, a következő tizenkét pontos presbiteri munkaköri leírásomat egyes szám első személyben írtam, így ez mások számára legfeljebb egy ötlet, javaslat lehet a sok közül, és senkit sem akar megkötni, amikor a saját, személyre szabott presbiteri munkaköri leírását elkészíti még a beiktatás előtt, és egy példányát aláírva átadja a gyülekezeti/körzeti lelkészének, aki majd az iktatását végzi. S ha akár egy kitépett irkalapra, ceruzával, remegő kézzel, de szívből fakadóan írunk néhány sort, ez lesz a legértékesebb dokumentuma Isten ügyéért végzett szolgálatunknak! S hat év múlva, a számadásnál, ez lehet a mérce is. Természetesen, ez sem kötelező, mint ahogy egyházunkban szinte semmi, de aki tudatosan készül az előtte álló hat évre, az az indulás előtt jól teszi, ha számadást készít; mint a toronyépítő ember, vagy a hadba vonuló király; Jézus példázatában. Ezt a cseppet sem tökéletes és hibátlan saját presbiteri munkaprogramomat mégis abban a reményben teszem közzé, hogy talán ezzel is hozzájárulhatok ahhoz az ébredési, újulási folyamathoz – az „esküszünk” után, az „ígérjük és fogadjuk” személyre szabott gondolataival –, amit a kínai keresztyének imádsága (lásd EÉ 737. o.) tökéletes tömörséggel így fogalmaz meg: „Uram, ébreszd egyházadat, és kezdd rajtam! Uram, építsd gyülekezetedet, és kezdd velem! Uram, békességed örömhírét juttasd el mindenütt a földön, és kezdd nálam! Uram, gyújtsd meg szereteted tüzét minden szívben, és kezdd bennem!” Hittestvéri üdvözlettel: Garai András nyíregyházi presbiter-jelölt Garai András önként vállalt presbiteri szolgálatának leírása Én, Garai András, ígérem és fogadom, hogy önként vállalt presbiteri tisztségemben a következő hat évben, gyülekezetemben végzett szolgálatom során a rám vonatkozó hatályos egyházi törvényekbe és gyülekezeti szabályrendeletekbe foglalt előírásokon túlmenően, különösen is a következő tizenkét önkéntes vállalásomat teljes erőmből és minden tehetségemmel megtartani és teljesíteni igyekezem: 1 * Gyülekezeti presbiteri tisztségemet minden más elfoglaltságom elé helyezem; igazolatlanul nem hiányzok a presbiteri ülésekről, és tudomásul veszem, hogy a ciklusban a harmadik igazolatlan hiányzással automatikusan kizárom magam a presbiteri szolgálatból. De főként azért sem hiányzok felelőtlenül, hogy távolmaradásommal ne akadályozzam a döntéshozatali munkát. Ellenben az ülésekre az előzetesen megkapott anyagok, napirendi pontok alapján, lelkiismeretesen felkészülök; építő jellegű hozzászólásaimmal, határozati javaslat tervezeteimmel, szakismereteimből fakadó felajánlásaimmal, aktív részvételemmel a testületi hatékony munkát elősegítem. 2 * Döntéseimet mindenkor az Ige mérlegén mérem meg, és a Szentírással, valamint egyetemes és evangélikus hitvallásainkkal ellentétes határozatokat nem támogatok, ezért ezeket a hitvallási iratokat igyekszem minél jobban megismerni. A felmerülő egyéni érdekek helyett mindenkor a gyülekezet szempontjait veszem figyelembe a döntéshozatalkor. S az esetleg megjelenő idegen, tévtanítások ellen is fellépek! 3 * A törvényességet betartom, és ha a testületi munka során bármilyen törvénytelenséget tapasztalok, azt az egyházon belüli jó rend biztosítása érdekében, a presbiteri üléseken, és törvényes, nyilvános fórumokon mondom el, miként az előző ciklusban is tettem. Ennek érdekében törekszem, hogy mind mélyebben megismerjem az egyházunk minden tagjára vonatkozó mindenkori aktuális zsinati törvényeket (melyek akár az internetről is elérhetőek mindenki számára). 4 * Az elvégzett presbiterképző tanfolyamon és gyülekezeti munkatársképző tanfolyamon szerzett speciális ismereteimet igyekszem a lehető leghatékonyabban hasznosítani a gyülekezet életében, és azokat presbitertársaimmal is megosztani, s őket ezek megszerzésére buzdítani törekszem. 5 * Az egyház legfontosabb stratégiai célja a misszió, így a helyi gyülekezet elsőszámú feladata is ez, s ennek hatékony folytatása érdekében célszerű ötletekkel, konkrét javaslatokkal veszek részt, felhasználva a modern média eszközeit is. Így személyes honlapommal, blogjaimmal továbbra is a NET Misszió (azaz a Nemzetközi Evangéliumi Tanúságtételre szóló küldetés) ügyét szolgálom: „Hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!” Ahol csak részt veszek egyházi alkalmakon és ahol csak megengedik, az ott elhangzó örömhír hanganyagát rögzítem és az internet segítségével az „közhírré tétetik”! Abban a reményben teszem mindezt, hogy talán olyanokat –különösen fiatalokat – is elér a jó hír, elsősorban városunkban, akik csak névleges keresztyének, s talán csak a népszámláláskor vallották magukat evangélikusnak, de templomban eddig még nem láttuk őket… 6 * Rendszeresen részt veszek gyülekezeti istentiszteleteken, helyi és közegyházi közösségi alkalmakon, csendes heteken, konferenciákon, stb. léleképítő várakozással és nyitott szívvel. S Luther után szabadon fogalmazva, nem csak négyszer veszek évente úrvacsorát… Igyekszem akár utólag, a rádió, tv evangélikus műsorait is elérni (ezek három héten belül újra hallgathatóak a világhálón). 7 * Anyagilag is rendszeresen (havi banki átutalás formájában) támogatom gyülekezetemet, s nem csak a presbitérium által évekkel ezelőtt előírt és elvárt éves nettó jövedelem 1 %-ával… S ezáltal szerepelek a választói névjegyzékben is. 8 * „Természetesen” a Szentírást rendszeresen olvasom és tanulmányozom is, különféle szakkönyvek, folyóiratok (LP, Credo, áhítatos könyvek, kommentárok, stb.) segítségével. Egyházunk kiadványait, aktuális eseményeit, érdeklődési körömnek megfelelően, (különösen is a Luther irodalmat) figyelemmel kísérem, ideértve az internetes evangélikus portál információit is. 9 * Ha kérnék, kaphatnék is tiszta erkölcsi bizonyítványt. Világi életfolytatásommal kerülöm mások botránkoztatását, a károkozást, büntetést előidéző magatartást. S nem keltem egyházunk rossz hírét. 10 * Az egyetemes papság elvéből következő feladataimat, kötelezettségeimet, bizonyságtételi lehetőségeimet, igyekszem képességeim, talentumaim lehető legteljesebb hasznosításával ellátni s erre presbitertársaimat is bátorítani, hogy Urunk hűséges szolgáinak bizonyuljunk a számadásnál. Ugyanis a gyülekezet „vénei”; a presbiterek nemcsak anyagi ügyekben illetékesek, de a lelkész munkatársaiként, őt segítve s vele együttműködve, a nyáj példaképei is kell, hogy legyenek! 11 * Presbiterként, az egyháznak, mint Krisztus testének szolgáló tagja; mindig az én Uram és Istenem vezetése alatt állok, aki Igéjével és Szentlelkével tanácsol. Éppen ezért végső soron nem az egyháznak, hanem az egyház Urának: Jézus Krisztusnak vagyok szolgája; akit én személyes Megváltómnak hiszek és vallok! S nem az egyháztagoknak akarok tetszeni, presbiteri munkám során sem, hanem Isten akaratának kívánok engedelmeskedni, és egész életfolytatásommal őt dicsőítve, neki tartozom felelősséggel is a gyülekezet színe előtt, minden időben. 12 * Végül, de nem utolsósorban, ismét megerősítem azt a szándékomat, hogy rendezett életvitelű egyházi tisztségviselőként, a magam számára összeállított 20 pontos ún. etikai kódexben* megfogalmazott alapelvek alapján végzem ezt a tucatnyi, önként vállalt szolgálatomat – a törvényekben előírt kötelességeim mellett –, az Úristen dicsőségére s hittestvéreim javára! Soli Deo Gloria! Valamint a régi és új presbiteri esküben* foglalt igei alapelvek szerint élek Krisztushívő, magyar evangélikus keresztyénként; s mindezeket ebben a nyilatkozatban* is ígérem és fogadom. Isten engem úgy segéljen. Úgy legyen! „Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.” (Fil 2,13) Erős várunk az Úristen! Keltezés Aláírás (* = Ezek az említett dokumentumok személyes honlapomról is elérhetőek a Friss információk c. rovatban: https://garainyh.hu) A fenti két írás megjelent az Evangélikus Élet 2012. 12. számának 13. oldalán! http://www.evangelikuselet.hu/lapozgato/2012-12 |