LUTHER A HITRŐL

Később természetesen, amikor azt olvastam, hogy az igaz ember hitből él (Róm. 1,17) és emellett még Augustinus iratait is átnéztem, egyszerre megörvendeztem. Amikor felismertem, hogy Isten igazsága nem más, mint könyörületesség, mellyel minket igazaknak számít, ebben kaptam meg a segítséget.

„Igaz” és „Isten igazsága” ezek az igék villámcsapásként hatottak lelkiismeretemre. Megborzadtam, amikor hallottam őket. Ha Isten igazságos, akkor büntetnie kell. De amint egyszer ebben a toronyszobácskában tépelődtem ezek fölött az igék fölött: „Az igaz ember hitből él” (Róm. 1,17) és „Isten igazsága”, Isten kegyelméből ezt gondoltam: Ha nekünk, mint igazaknak, hitből kell élnünk, és ha Isten igazsága minden hívőnek üdvösségére van, akkor az nem lehet a mi érdemünk, hanem csak Isten irgalmassága. Mert Isten igazsága az az igazság, mellyel minket Krisztus által igazzá tesz és megvált. Így ezeket az igéket megszerettem. A Szentírás értelmét ebben a toronyban tette világossá előttem a Szentlélek.

Most kezdtem megérteni, hogy ennek az igének: az evangéliumban Isten igazsága jelentetik ki, az az értelme, hogy ti. ez az igazság elfogadott (passiv) igazság, mellyel minket a kegyelmes Isten igazzá tesz a hit által, amint megíratott: „Az igaz ember hitből él.”.

Ekkor úgy éreztem, mintha teljesen újjászülettem volna s mintha tárt kapukon át magába az Édenkertbe léptem volna be. Erre előttem az egész Szentírás más értelmet nyert.

LUTHER A CSELEKEDETEKRŐL

Ahol hit van, nem maradhat rejtve, megmutatkozik, napfényre tör a jó cselekedetekben. Az ilyen ember vallást tesz mások előtt az evangéliumról s egész életét ennek szolgálatában tölti. Amit csak átél, avagy cselekszik, felebarátja javára fordítja, használ neki és így követi Krisztus példáját. Ahol nem tör elő a jó cselekedet és szeretet, ott a hit nem igazi, hanem vagy kialudt, vagy a puszta észre támaszkodó önámítás – amilyen manapság sok van közöttünk. Az ilyeneknél még nem hatolt eléggé a lélek mélyére az evangélium s az ilyenek nem ismerik még igazán Krisztust.

Jó cselekedetekkel azonban nem lehet kiérdemelni az örökéletet, kegyelmet és üdvösséget; ez következik abból, hogy a jó cselekedetek nem azonosak a lelki újjászületéssel, hanem ennek gyümölcsei. Mert nem jó cselekedeteink által leszünk Isten gyermekeivé, örököseivé igazakká, szentekké, keresztyénekké, hanem csak amikor már mindezekké lettünk, akkor cselekesszük a jót. Birtokunkban kell lennie az életnek, üdvösségnek, kegyelemnek, mielőtt cselekeszzük a jót. Amint a fa sem gyümölcseivel érdemli ki, hogy fa legyen, hanem amikor már fává fejlődött, akkor terem gyümölcsöt. Minket is a kegyelem igéje szül, teremt újjá és igazakká s nem mi magunk leszünk ilyenekké a törvény, vagy a jó cselekedetek által. Jó cselekedeteinkkel nem örök életet, kegyelmet és üdvösséget érdemlünk ki, hanem valami mást, ti. dicséretet, tisztességet, tetszést és más előnyöket, amint a fa is gyümölcseivel érdemli ki, hogy az emberek szeressék, ápolják, dicsérjék és becsben tartsák.                                        Az idézetek forrása: Virág Jenő: Dr. Luther Márton önmagáról, 3. kiadás  *  Válogatta: G. A.  

AKI VÁLASZOL: LUTHER MÁRTON

Isten gyermeke vagyok-e?

Mindaz, ami az Istentől született, legyőzi a világot. (1Jn 5,4)

            Az apostol arra figyelmezteti a keresztyéneket, hogy ha hisznek, arra is legyen gondjuk, hogy hitük erejét és hasznát cselekedettel és élettel bizonyítsák meg. Aminthogy az apostol éppen ezt a levelet főként a hamis keresztyének megfeddésére írta, akik szívesen hallják, hogy egyedül Krisztusban üdvözülünk, mert a magunk cselekedete ilyesmit ki nem érdemelhet, de balgatagon úgy vélekednek, hogy mikor ezt meghallgatták, máris keresztyének és nem szükséges egyebet tenniök. Elfelejtik, hogy a hittel és hitből új embernek kell születni, aki legyőzi a világot és az ördögöt.

            Aki Istentől született, az semmiképpen sem maradhat meg a régi, halott, világszerinti állapotban, hogy az ördög tetszésére bűnben heverve éljen, mint azelőtt. Aki az Istentől született, annak fel kell venni a harcot az ördöggel és az ördög egész országával. Azért, ha a világot le nem győzöd, hanem engeded, hogy a világ győzzön le téged, hiába dicsekszel a hittel és Krisztussal, mert tulajdon cselekedeteid tesznek tanuságot ellened, hogy nem vagy Isten gyermeke.

(Az idézet forrása: Jer, örvendjünk keresztyének! (190. oldal).

Válogatta: G. A.

AKI VÁLASZOL:  DR. LUTHER MÁRTON

Mit jelent a Szentlélek kettős munkája a mi életünkben?

“Kiöntöm a kegyelemnek és könyörületességnek lelkét.” (Zak 12,10)

A Lélek ezt a kettőt akarja elérni és megteremteni minden keresztyénben: először bizonyosodjék meg a szívünk, hogy kegyelmes Istenünk van; azután legyenek képesek maguk is segíteni másokat könyörületességgel. Az első azt teszi, hogy kibékültek Istennel s mindenük megvan, ami csak kell. S ha ez így megtörtént, akkor megkezdődhetik segítő isteni szolgálatuk a könyörületességgel.

Mert mikor a keresztyén megismerte Krisztust, mint Urát és Megváltóját, aki a halálból kiszabadítva tulajdon országába és örökségébe juttatta, – szívét e megismerés úgy megtelíti, hogy készséggel igyekszik mindenkit hozzásegíteni ehhez az áldáshoz. Hiszen nincs nagyobb öröme, mint az a kincs, hogy Krisztust megismerte. Ezért útrakel, tanít, int másokat, dicsekvéssel tesz kincséről mindenki előtt hitvallást s buzgón könyörög, hogy mások is hozzájussanak ehhez a kegyelemhez. Isten kegyelméből és békességéből nyert felséges nyugalmában is nyugtalan Lélek ez, amely nem tud csendben maradni, sem pihenni, hanem minden erejével azon fárad, hogy továbbvigye Isten dicsőségét, hogy mások is vegyék a kegyelemnek és könyörületességnek ezt a Lelkét.

            Szentlelked az én biztatóm, Hogy gyermeked vagyok;

           Mint jó Atyámban bízhatom, Nem leszek elhagyott.

(Ez az idézet megtalálható a: Jer, örvendjünk keresztyének! című áhítatos könyv 221. oldalán.) 

Válogatta: G. A.