AZ ELHÍVÁS BELSŐ KÉNYSZERE

"Jaj nekem, ha az evangéliumot nem hirdetem" (1Kor 9,16).

Vigyázz, nehogy befogd a füled, ha Isten hívását hallod. Minden megváltott ember arra kapott elhívást, hogy a váltságról tanúskodjék: de ez nem igehirdetői elhívás, csak az igehirdetés szemléltetése. Pál azokról a gyötrelmekről beszél, amelyeket az igehirdetés belső kényszere idézett elő benne. Ebben az összefüggésben elmondott szavait ne alkalmazd azokra, akik az üdvösség elnyeréséért jönnek Istenhez. Nincs könnyebb, mint az üdvösségre eljutni, mivel ez Isten fejedelmi műve. "Jöjjetek énhozzám, én megszabadítalak titeket." Az Úr különbséget tesz az üdvösség és a tanítványság helyzete között. Jézus Krisztus keresztje mindannyiunkat üdvösségre rendel, a tanítványság azonban szabad választásunktól függ. "Ha valaki..." (Mt 16,24).

Pálnak ezek a szavai Jézus tanítványaira vonatkoznak. Tőlük nem kérdezik meg, mit akarnak ten! ni vagy hova akarnak menni. Isten megtört kenyérré és kiöntött borrá teszi a tanítványt - tetszése szerint. "Kiválasztva Isten evangéliumának hirdetésére..." (Róm 1,1) azt jelenti: meghallottuk Isten hívását. De amikor az ember erre a hívásra felfigyel, olyan halálos küzdelem kezdődik benne, amiben minden becsvágyó törekvés csírájában elhal, minden kívánság kialszik, minden terv elmosódik és homályba vész ennek az egynek a kivételével: "Elválasztva Isten evangéliumának hirdetésére." Jaj annak a léleknek, aki más irányba próbál fordulni, ha elhangzik felé ez a hívás! Ezután kiderül, van-e itt olyan ember, akinek szívügye az evangélium hirdetése, kiderül, vajon Isten megragadhat-e téged. Amikor megteszi, vigyázz, nehogy valami versenyre keljen benned Isten hívásával!