Emlékezünk!

Immár kétszázhatvan éve,

Békéscsaba tirpák népe

szaporodott: így több család,

elhagyta meghitt otthonát.

Szekereken nagy útra kelt,

Nyíregyházán, új honra lelt.

felépítette otthonát,

lelki házul: kis templomát.

múltak évek, évtizedek,

keletkeztek kis szigetek,

város körül, bokortanyák,

takaros házak, iskolák.

Gyermekáldás, mint eső hullt,

templom, már szűknek bizonyult.

Emeltek hát szebbet, nagyot,

mocsár fülé, kőtemplomot!

Város és a tanyák népe,

abba vonul, hétről – hétre.

Az ősi tirpák nemzedék,

test – ruháját, letette rég.

 Azóta tart síri álma,

feltámadás napját, várva!

Őseitek nem henyéltek,

tanyát, földet hagytak néktek.

Jelesül: e szép templomot,

benne: igei harmatot.

Az üdítse lelketeket,

így boldogan mehessetek

át, e múló földi téren,

vár rátok az égi Éden!

Pecznyík Pál Celldömölk, 2013. V. 18.