Túrmezei Erzsébet HŐS ÉS GYERMEK Ó, Márton barát, ködös őszi nap van… eső könnyezi be az ablakot. Egész világra hulló borulatban idézem napos, fénylő alakod. Bizonytalan és tétova világban a te szilárd és biztos léptedet… amint mégy utadon nyugodtan, bátran, s nem kérdezed, ki van, ki nincs veled. És vissza nem fordít se csel, se fegyver, se sápadt arany, hízelgő beszéd, csak mégy, amerre Isten menni rendel, és fogod az Ő győzelmes kezét. Mint verhetetlen hős… és bízó gyermek, akit a virágok, a madarak körülillatoznak és csiripelnek, s a titkaikra megtanítanak. Nézd, most levelek hullanak a szélben, és népek sorsa lett hulló levél. Most aki él, mint hős vagy gyermek éljen, az bízva harcol s győztesen remél. Csak ború látok, akármerre nézek, borút, ködöt és hulló könnyeket… Hadd legyünk mint te, Istennel vitézek! Bátor hősök és bízó gyermekek. Ha sohse zengett, most zengjen fülünkbe, te Isten hőse, Isten gyermeke, pokollal vívó, árva életünkbe bízó hited győzelmes éneke. Hogy „küzd velünk a hős Vezér”! Ameddig veled éneklünk Márton barát, nincs hatalom, amely elnémíthatná a hősök és a gyermekek karát. 1944 * * * Forrás: Túrmezei Erzsébet összegyűjtött művei I. VERSEK (387-388. oldalak) A költő munkáinak összegyűjtését, rendszerezését a Túrmezei Emlékbizottság végezte. Kiadja: a Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület – Budapest, 2007. http://church.lutheran.hu/febe/ Ez az internetes közlés a Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület – mint a szerző jogutóda – előzetes, írásos engedélyével történt. Az Olvasók nevében is hálás köszönet a Fébé Választmányának! https://garainyh.hu * * * |