ELBOCSÁTÓ SZÉP ÜZENET

E földön minden útitársunk elhagy egyszer, és búcsút kell mondanunk legkedvesebb, legszeretettebb és leghűségesebb társainknak is, hiszen halálakor mindenki magára marad; emberileg szemlélve sorsunkat. Így tudjuk elfogadni s értelmünkkel is tudomásul venni, hogy a hitéletünkben ötvenegy éve töretlen hűséggel jelenlévő magyar evangéliumi lap végleg megszűnik s elhagyja olvasóit. Szívünkben azonban ott él a hit, hogy Jézus Urunk, akinek üzenetét fél évszázadon át hitelesen tolmácsolta az újság; soha el nem hagyja az övéit! Az ÚR Isten, e nyomtatott és internetes szócsövét bőséges áldások forrásává tette a világon bárhol élő magyar protestáns keresztények számára. Most, amikor megköszönjük első renden neki ezt a médiatámogatást s hálát adunk a szerkesztőség és különösképpen a Gémes házaspár áldozatos szolgálatáért; ez az elbocsátó szép üzenet a Jézus útján járók nevében szól. Mindeddig a lapból olvashattuk hű Útitársunk aktuális üzenetét s a friss információkat; zárszóként most az olvasók, szerzők (köztük egy, tizenhárom kéthavi útravalót küldhető laikus christianus) válasza jusson kifejezésre e szép finn ének szavaival: „Fel, mert az irgalom percei múlnak!” E kéthavi lap befejezte szolgálatát; figyelmeztessen ez minket, hogy előbb-utóbb a mi földi utunk is véget ér. De addig ne szűnjön meg szívünkben és szánkon, az Urunkat és Istenünket dicsőítő hálaének: „Vessük el mind, ami még köt és gátol, / Mint akit távoli otthona hív. / Fel haza! Zord úton hű útitársról, / Jézusról zengjen az ének, a szív. / Annyi itt a vész, / De ha fölfele néz, / Várja a vándort a mennyei rész.” Garai András https://garainyh.hu