A teljes igehirdetés itt érhető el: http://cserikalman.hu/predikacio/2007-04/kuldetesben
c) És végül vállalnunk kell a küldőnket és a küldetésünket is. Ami egyáltalán nem olyan nehéz, ha valaki tényleg ismeri a küldőjét, Jézus Krisztust. Őt nem nehéz vállalni. Boldogan megvallja az Ő tanítványa mindenütt, hogy az Ő apostola, tanítványa vagyok. A küldetésünkre nézve meg újra és újra látjuk, hogy milyen mérhetetlen nagy szükség van erre. Ha valamire szükségük van az embereknek, az evangéliumra, az Isten szeretetéről, kegyelméről, a szabadulás lehetőségéről szóló örömhírre, igen. Ha egy kicsit szeretjük a körülöttünk élőket, ezt mondjuk nekik megfelelő módon, tapintatosan, úgy ahogy arra az ige tanít minket.
Vállalni a küldőt és küldetésünket. Csak ezek az emberek élik át azt, amiről éppen a mai igénkben olvastunk a Jelenések könyvéből: Jézus Krisztus a jobb kezében tartja őket. Ott vagyok az Ő erejének, hatalmának az erőterében, vele szoros közösségben. Ő használ arra, amire akar. Az ilyen emberek tudnak mindig többet adni, mint ami bennük van, mert ők is úgy kapják a küldőtől, és sáfárként adják azt tovább. Az ilyeneket tudja használni Jézus Krisztus.
Ebből a küldetésből nem lehet szabadságra menni, de nem lehet kiesni sem. A hívő is elfárad néha, sőt a hívő is vétkezhet, de ez ugyanolyan, mint az állampolgárságunk. Én például magyar állampolgár vagyok, de ha megbetegszem, vagy baleset ér, akkor is magyar állampolgár maradok. Ez nem változtat rajta. Akit befogadott egyszer Isten az Ő gyermekei családjába, az az marad. Lehetőleg ne érje baleset, körültekintően közlekedjék, és azzal foglalkozzék, amivel megbízta a küldője, de ha mégis valami baj történik, akkor az nem végzetes. Pál apostol ennek teljesen tudatában volt, és tisztában volt vele minden helyzetben.
Még annyit említek meg, hogy minden újjászületett hívő embernek van egy általános küldetése, és mindnyájunknak van speciális küldetésünk. Az általános küldetésünk mindnyájunknak, akik hitre jutottunk Isten kegyelméből az, hogy Isten dicsőségét szolgálva a lélekmentés munkáját végezzük, amit Jézus így mondott a tanítványoknak: „Emberek halászaivá teszlek titeket.” Embereket a halálból, a kárhozatból hívogatni, menteni Jézus Krisztushoz — ez mindannyiunk küldetése. De van speciális küldetésünk is, ami kinek-kinek a családi állapotától, hivatásától, pillanatnyi helyzetétől függ. Abban a helyzetben mást kell elvégeznie, vagy továbbadnia abból, amit ő is Jézus Krisztustól kapott. A fontos csak az: sose magunkra, ne az ellenségeinkre, ha vannak, meg a nehézségekre, amik mindig vannak, nézzünk, hanem a küldőnkre.
Olyan nagy bátorítás a Zsidókhoz írt levél 12. részének az elején, ahol azt mondja az apostol a sokat szenvedő hívőknek: Félre téve minden akadályt és behálózó, megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg ezt a küzdőteret, nézvén a hit elkezdőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki maga is sokat szenvedett és mindent vállalt, most pedig az Isten dicsőségében van.
Ugyanazt mondja, amit Pál itt ebben a tömör mondatban, hogy én Isten akaratából Jézus Krisztus apostola, a tőle kapott ígéret szerint tiérettetek, másokért, hogy a mentő evangéliumot hirdessem. |