Bódás János: Táncol, az Egyház Nem kell az Ige, sem a hit, De mert adni kell valamit, Átadjuk a helyet a táncnak. S áll a bál, ünnepel a hús, A protestáns és a katolikus. Táncban virrad meg a vasárnap. Táncol az egyház. Ördögöt Ördöggel űzne. Ó a balga! A testnek kedvez, hízeleg, Mert lelkeken már nincs hatalma. Szentség helyett paráznaság, Hit helyett szenvedély lobog. Bor az ige, prímás a pap, S a báltermek a templomok. Táncol az egyház. Ennyi nép A templomokba kéne, – de „Isten dicsőségére megy”, hát ki szólhatna ellene? Dühöng a vallásos muri. Felhő ül Krisztus homlokán, És szól (s az arca csupa bánat): Ez az egyház hűtlen, pogány! Engem tagad meg, mert jogért, Igazságért küzdeni gyáva, S a sír szélén tántorgó népet Betáncoltatja a halálba!
|