| Egy éve hunyt el Cseri Kálmán, a temetésén áldott evangélizáció hangzott. Áldott legyen az emléke! „Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten Igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket. Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” Zsid 13,7-8. „Hite által még holta után is beszél.” Zsid 13,4. „Az igaznak az emlékezete áldott.” Pld 10,7. 
Cseri Kálmán lelkipásztor temetésén Horváth Géza pasaréti lelkipásztor szolgálata 2017. március 3-án,
pénteken 14,30-kor a Budapest-Farkasréti temetőben.
Együtt érző szívvel köszöntöm a gyászoló Családot és a népes Gyülekezetet Isten Igéjével: „Kegyelem
néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Jézus Krisztustól, a hű Tanútól, aki elsőszülött a halottak
közül, aki szeret minket, és vére által megszabadított bűneinkből, aki országa népévé tett minket,
papokká az Isten, az ő Atyja előtt, övé a dicsőség és a hatalom örökkön örökké. Ámen.” (Jel 1,4-6.)
Testvéreim, a 466. dicséretet énekeljük, dicsérve és magasztalva a mi Megváltónkat, az éneklapon az első
ének ez: „Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem, a Golgotán…” (1-4. vers).
1. Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem, A Golgotán: Halld könyörgésemet, És vedd el vétkemet;
Mostantól hadd legyek Tied csupán.
2. Szívemet töltse be Kegyelmed ereje Buzgósággal! Meghaltál érettem; Add: szívem s életem Teérted
éghessen Forró lánggal!
3. Ha elfog utamon Félelem s fájdalom: Fogd kezemet! Derítsd fel éjemet, Szárítsd fel könnyemet:
Tévelygésben ne hagyd Én lelkemet!
4. Éltem ha fogyva fogy, És a halál ahogy Jön már felém: Megváltóm, ments Te meg Kétségtől engemet,
Nálad hogy üdvömet Meglássam én.
Imádkozzunk! Feltámadott, élő, drága Urunk Jézus Krisztus, áldunk és dicsőítünk Téged, hogy Rád
emelhetjük most tekintetünket, szívünket, hitünket. Ha csak testi szemeink lennének, akkor csak a koporsót
látnánk, az elmúlást éreznénk, a búcsúzás szomorúságában lennénk. Hálát adunk, hogy sokaknak megnyitottad
már lelki szemeit, hogy azt is lássuk, ami láthatatlan, a te örök dicsőségedet és irgalmas akaratodat. Köszönjük,
hogy hitünkkel Rád nézhetünk most is, aki szerettél bennünket, és Önmagadat adtad engesztelő áldozatul.
Köszönjük, hogy Benned van a mi váltságunk véred által, bűneink bocsánata. Hálát adunk a megváltás
csodájáért, az új életért, a Téged dicsőítő szolgálatért, az örök élet bizonyosságáért. Eljöttünk, hogy hálát
adjunk azért a bizonyosságért, hogy akié a Fiú, azé az élet, hogy aki Benned van, az, ha meghal is, él. Eljöttünk,
hogy hálát adjunk neked, Urunk, hogy Cseri Kálmán lelkipásztornak gazdag ajándékokat adtál, sok talentumos
szolgád lehetett ő. Magasztalunk, hogy amikor a neki adott ajándékokban gyönyörködtünk, akkor is a te
gazdagságodat magasztaltuk és dicsőítettük. Kérünk, Te szólj hozzánk most, és Te beszélj velünk. Vigasztalj a
te Igéddel, hívd magadhoz, az élet forrásához azokat, akik még nincsenek ennél a forrásnál, akik még nem
ismernek Téged, és kérünk, hogy akik ott vannak már az élet vizének forrásánál, add, hogy még buzgóbban,
még odaadóbban, még hűségesebben tudjunk szolgálni Téged. Hallgasd meg a mi könyörgésünket. Ámen.
Hallgassuk meg Isten Igéjét, Testvéreim, úgy, amint meg van írva a 2. Korinthusi levél 5. fejezetének 17.
versétől a 21. verséig: „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, íme, újjá lett
minden. Mindez pedig Istentől van, aki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és aki
nekünk adta a békéltetés szolgálatát; mivelhogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával
a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek Igéjét. Krisztusért járván
tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel. Mert
azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne.”
Kedves gyászoló Család és hálás szívvel emlékező Gyülekezet! Akitől Isten iránti hálaadással búcsúzunk,
Cseri Kálmán lelkipásztor 1939. április 30-án született Kecskeméten. Gimnazista korában jut élő hitre, itt
jelenti be neki Jézus Krisztus egy evangélizáción: „Ma nékem a te házadnál kell maradnom.” Újjászületése után
rögtön bekapcsolódik a gyülekezeti szolgálatokba. Elhívást kap a lelkipásztori szolgálatra is. 1962-ben szerzett
lelkészi oklevelet. Segédlelkész Cecén három évig, Budahegyvidéken hat éven át, majd lelkipásztor Pasaréten
1971-től. 1968-ban köt házasságot Uray Enikő zenetanárral, házasságukat két gyermekkel áldja meg Isten,
Andrással és Zsófiával. Utolsó pasaréti szószéki szolgálata során augusztus 21-én kereszteli meg unokáját.
Hosszú ideje, több mint két évtizede jelentkezett életében a betegség, de Isten újra és újra könyörült rajta. Bő
két hónapi kórházi kezelés után február 13-án szólt neki Ura, aki addig azt mondta neki: „menj és dolgozz,
menj és dolgozz, ki nézné tétlenül az aratást”, most azt mondta az ő szolgájának: „szolgám elég, szolgám elég”.
Nemrégen egy temetésen láttam, a koporsóra a név mellé nem azt írták, hogy élt ennyi és ennyi évet, hanem
a következőt: itt élt ennyi és ennyi évet. Cseri Kálmán lelkipásztor itt élt 77 évet. Lelkipásztor testvérünk
kérése azt volt, hogy temetésén a nagypénteki és húsvéti evangélium hangozzon. Nem akarta, hogy őróla
beszéljenek, hanem azt akarta, hogy Jézus Krisztust hirdessük. Azt akarta, hogy ne arról legyen szó, ki volt
Cseri Kálmán, hanem arról legyen szó, ki Jézus Krisztus, mert Ő tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Ezért nem
arról szólunk, mennyit prédikált ő, és hogyan, hanem arról, mit tett értünk Jézus Krisztus. Azt akarta, hogy ne
emlegessük érdemeit, csak azt az egyetlen érdemet, amely az Atya színe előtt megáll, Jézus Krisztus váltságát.
Ő maga mondta egy prédikációban, a 80-as években, amikor a 2. Korinthusi levél felolvasott Igéjét olvasta:
„Pál apostol Krisztus halálának és feltámadásának titkát ebben a felolvasott Igében foglalja össze
legtömörebben”. Így hát a Nagypéntek és Húsvét evangéliuma hangozzék ennek az Igének az alapján az ő
ravatala mellett, mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne.
Testvéreim, odáig minden vallás eljut, hogy az Isten haragszik, még a pogány vallások is. Odáig is eljutnak a
vallások, hogy ezt az Istent valahogy ki kell engesztelni a mi irányunkban. Valamilyen ajándékkal, valamilyen
áldozattal vagy érdemmel. Csak abban különböznek a vallások ezen a világon, hogy mindenki más úton akarja
ezt az Istent kiengesztelni. Mindenkinek megvan az elképzelése arról, hogy Isten hogyan békülne meg a mi
irányunkban. Milyen jó testvéreim, hogy nekünk hívőknek, az Isten népének, nem kell találgatnunk, mert mi
Isten haragjáról is és Isten békességéről és szeretetéről is kijelentés alapján veszünk bizonyosságot. Hiszen a
Római levélben az van megírva, hogy nyilván van az Isten haragja a mennyből az emberek hitetlensége és
hamissága ellen, és a vallások sokasága úgy gondolhatja és gondolja, hogy mi emberek kiengesztelhetjük Istent.
Ennek az Igének az örömhíre az, amelyet megértett ő is, és amelyet hosszú időn keresztül hirdetett a mi
lelkipásztor testvérünk, hogy nem nekünk kell kiengesztelni az Istent, hanem Ő engesztelte ki saját magát. Az
Isten adta az engesztelő ajándékot, mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága
legyünk Őbenne. Úgy, ahogy a 213. Hallelujában énekeljük: „Mind közelebb, semmit se hozok, nem tudok
adni, ah, áldozatot.” Amikor Károli Gáspár lefordította a Bibliát, ott úgy olvashatták az 1590-es kiadásban, az
Atya azt mondta Jézus Krisztusra: „Ez az én szerelmes Fiam, akiben Én megengeszteltettem.” Ezért Jézus
Krisztus a mi diadalmunk. Ő az, akiről azt mondja az Ige, hogy tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem
mindnyájunkért odaadta. Vagy ahogy János apostol írja: „egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, az ne
vesszen el.” Mikor Ábrahám és Izsák mennek a hegyre, megkérdi Izsák az ő apját: „itt a tűz, itt a fa, de hol a
bárány?” És elhangzik a Bibliának az egyik legcsodálatosabban Jézus Krisztusra mutató mondata: „Isten majd
gondoskodik az égő áldozati bárányról.” Olyan ez, mint hogy ha egy édesapa, akinek tartozik a fia, a tartozást
úgy rendezné, hogy az apa odaadná azt az összeget, amivel tartozik neki, „tessék, fiam, add meg nekem a
tartozásodat.” Amikor Isten elküldte a Fiát erre a világra, akkor elindult, hogy visszaszerezzen magának, hogy
végtelen sok adósságunkat, tartozásunkat Ő maga rendezze. Isten szeretete olyan eszközt adott a golgotai
keresztben, amellyel meg is büntette és el is engedte a bűnt.
Ezért hirdetem számotokra, testvéreim, az evangéliumot, először úgy: a világtörténelem és az üdvtörténet két
nagy eseményének mi vagyunk a kedvezményezettjei. Úgy is mondhatjuk, hogy mi vagyunk a haszon élvezői.
Itt és a mennyei hazában is, ahol a megöletett Bárányt dicsőítik az üdvözültek.
Ami ott Nagypénteken történt, el volt határozva a világ teremtetése előtt, mert a mi váltságunk ott
gyökerezett az Isten mindent megelőző irgalmában és szeretetében. Jézus Krisztus ezért bűnné lett érettünk, és
feltámadott a mi megigazulásunkért, hogy amit Nagypénteken megszerzett nekünk, azt meg is kaphassuk. Ez a
két esemény az, amely Pál apostolt is, a mi lelkésztestvérünket és sokakat megérintett azóta is, és újjá lett
minden. Egy folyó mellett tragikus esemény történt. Valakit elsodort az ár, segítségért kiáltott, és egy másik fiú
beugrott a vízbe, kimentette, de a part közelében szívrohamot kapott, és meghalt. Akit viszont kimentett, az
életben maradt. Később, mikor a meghalt fiú apja találkozott ezzel a megmentett fiúval, mindig úgy
köszöntötte: „ugye, te vagy az, akiért az én fiam meghalt?” A fiú úgy válaszolt egyszer, megunva ezeket a
kérdéseket: „igen, de miért kell ezt ennyiszer emlegetni?” De Isten az Igében emlegeti nekünk: „te vagy az,
akiért az én Fiam meghalt”. Boldog, aki megérti: „én vagyok az, akiért az Isten Fia meghalt a Golgotán”. Mert
a Golgotán lett nyilvánvaló, hogy milyen nagy a mi bűneinknek a következménye, büntetése és átka, és a
Golgotán lett nyilvánvaló, hogy milyen nagy az engesztelés mértéke és értéke az Atya előtt. Ezért testvéreim,
Jézus Krisztus halála a mi számunkra nem tantétel, nem dogmatikai tananyag, hanem számunkra az élet, mert
ott tapasztaltuk meg, hogy „véredbe rejtve én tiszta s igaz vagyok”. Ez kell, hogy legyen a lelkipásztor
reménysége is, és Isten minden hívő gyermekének a reménysége is. Jézus Krisztus halálának tehát mi vagyunk
a kedvezményezettjei.
De ebből adódik az Igénk második üzenete: Jézus Krisztus halálának és feltámadásának nemcsak
kedvezményezettjei vagyunk, hanem a lekötelezettjei is. Mert vannak sokan, akik tudnak erről, hogy Jézus
meghalt és feltámadott, de az ő halálának és feltámadásának azok a lekötelezettjei, akik nemcsak tudnak erről,
hanem élnek ebből, és élnek ezért. Mert az ilyen ember többé nem magának él, hanem annak, aki érte meghalt,
és feltámadott. Azért halt meg értünk Krisztus, hogy mi meghaljunk magunknak. Magunknak meghalni pedig
annyit jelent, mint élni Őneki. Éppen ezért, mivel ezt láttuk Kálmán bácsi életében, szolgálatában, aki
megértette, hogy Jézus Krisztus halálának ő kedvezményezettje, és elfogadta boldogan azt, hogy Jézus
halálának és feltámadásának lekötelezettje is, éppen ezért élt ő az Úrnak.
Az a nagy kérdés, hogy te vajon testvérem, aki hallgatod az Igét, ilyen lekötelezettje vagy-e Krisztusnak?
Ilyen lekötelezettje vagy-e a Megváltónak? Minden úrvacsorakor elmondjuk mi lelkipásztorok is: „ígéritek-e,
fogadjátok-e, hogy hálából egész életeteket az Úrnak szentelitek, és már e jelenvaló világban, mint az ő
megváltottjai az ő dicsőségére igyekeztek élni?” Az áldozat lényege: valamit adni Istennek, hogy ismét
kegyesen tekintsen rám. A hálaáldozat titka, önmagamat adom, mert kegyesen tekintett rám. Jézus Krisztus
nemcsak engesztelést szerzett a bűnökért, hanem világosságra hozta az életet, hogy azt az életet, amit a testben
élünk, az Isten Fiában való hitben éljük. Ezért a hívők hitének két nagy alappillére Jézus halála és feltámadása,
hogy ne maguknak éljenek, hogy ne magunknak éljünk, hanem annak, aki érettünk meghalt, és feltámadott.
Úgy, ahogy a 49. Hallelujah refrénje mondja: „Egész éltem sem lesz elég zengnem az ő dicséretét. Kéz, amely
kerestél, szív, amely szerettél, vér, mely eltörölted minden bűnömet, mindörökre áldva légyetek.” Van a hívőnek
tartozása? Hogyne lenne. De innentől kezdve annak tartozunk, aki kifizette helyettünk a váltságot. Adja az Úr,
hogy lekötelezettjei legyünk a mi megváltó, drága Urunknak.
És harmadszor arról beszél ez az Ige, hogy Krisztus halálának és feltámadásának mi vagyunk a hírnökei.
Jézus Krisztus meghalt és feltámadt, és az Isten ránk bízta a békéltetésnek a szolgálatát. Hogyan lehetünk mi
hírnökei Jézus halálának és feltámadásának? Először is, testvéreim, életünkkel. Krisztus halálának és
feltámadásának a tanúbizonyságai vagyunk, ha Krisztus élete lesz látható a mi halandó testünkben, és aztán
majd másodszor leszünk ennek hirdetői is. Először is úgy, hogy megéljük, másodszor pedig úgy, hogy
elmondjuk. Pál apostolnál csodálatosan látjuk, amikor az efézusi vénektől búcsúzik, azt mondja ezeknek a
kedves atyafiaknak, hogy „ti láttátok, hogyan éltünk köztetek”. Nem azt mondja először, hogy „látjátok, mit
hirdettünk nektek”, hanem azt mondja Pál: „hogyan éltünk köztetek”. És utána persze beszél arról is, hogy
„hirdettük az Igét nyilvánosan és házanként”. Mert csak az tud szólni igazán, aki hisz: „Hittem, azért szóltam,
hiszünk, és azért szólunk.” Mert hírnökei kell, hogy legyünk, „nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk,
azokat ne szóljuk”. És a mi elköltözött lelkipásztor testvérünk nem volt engedetlen ez iránt, Krisztus halálának
és feltámadásának messze hangzó hírnöke lett nemcsak az országban, hanem határokon túl és az egész világon.
Ha valakinek lezárul a szolgálata, mint most az övé, akkor búcsúzunk méltón, ha itt az Úrnak csendes
imádságban elmondjuk: „én is, mint a te kedvezményezetted, én is, mint a te lekötelezetted, én is, mint a te
hírnököd szeretnék az evangélium üzenetének szolgája lenni.” Hiszen Jézus Krisztus imádkozott azokért, akik
az ő küldötteinek a beszédére hinni fognak. Erre a kitüntető, boldog, örvendező szolgálatra hív bennünket az
Isten. Ne magadnak élj, testvérem, hanem annak, aki éretted meghalt és feltámadott. Ne legyen az
igehirdetésünknek más fókusza, a bizonyságtételünknek más tárgya, mint az, hogy Jézus Krisztus engesztelő
áldozattá lett, és ezért követem, szeretem és szolgálom.
Testvéreim, legyünk fáradhatatlanok az evangélium hirdetésében, ahogy ő is az volt haláláig. Legyünk
hűségesek, legyünk hű sáfárok a mi drága Urunk szőlőskertjében. Isten vigasztaljon bennünket, mert bár elment
a nagy igehirdető, de az Isten Igéje itt maradt. Ha valaki leteszi a Bibliát, mert többet már nem tudja megfogni,
mint ő, azt valakinek fel kell venni, és valakinek tovább kell hirdetni, hogy a Szabadító elközelgetett. Így
adjunk hálát az ő életéért, szolgálatáért, Isten elhívó, megszentelő, megigazító kegyelméért, a Jézus Krisztusban
ideadott váltságért és örök életért.
Imádkozzunk! Dicsőítünk Téged, Úr Jézus Krisztus, golgotai kereszthalálodért és feltámadásodért, ennek jó
híréért. Áldunk, hogy híveknek sok hajlékokat szerelmed készített. Köszönjük, hogy ha földi életünk véget ér,
ha sátorházunk elbomlik, van épületünk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló házunk a mennyben. Add, hogy
megbéküljön veled, aki még harcol ellened. Add, hogy aki már megbékült, azok a békéltetés evangéliumának
szolgálatában legyenek. Hálaadással köszönjük neked kedves halottunk életét, hogy elhívtad, szolgálatba
állítottad, hogy átragyogtál az életén, egészségében és betegségében is, hogy irgalmas karodban tartottad, hogy
sokszor adtál neki felépülést, hogy még hirdethesse a drága evangéliumot. Köszönjük, hogy engedelmes volt
neked, és köszönjük, hogy annyi áldást adtál rajta keresztül népednek az igehirdetésekben, írásokban. Add a te
vigaszodat szeretteinek, elsősorban feleségének, aki ebben a szolgálatban is negyvenkilenc évig volt hűséges
segítőtársa. Kérünk Téged, hogy add a te vigasztalásodat gyermekeinek, menyének, unokájának. Köszönjük,
hogy megérhette, és megláthatta még drága unokáját. Vigasztald a családtagokat, lelkésztársakat, a te nagy
népedet határon innen és határon túl. Köszönjük, hogy itt a Magyar Református Egyházban hívtad el őt, hogy
annyira szerette ezt az egyházat, azért, mert szeretett Téged. Kérünk, adj engedelmes, hűséges szolgákat.
Kérünk Református Egyházunkért, lelki ébredésért, magyar református népünkért határon innen és határon túl.
Áldd meg a szomorú pasaréti gyülekezetet is, Urunk, és áldj meg mindenkit, aki itt eljött most búcsúzni.
Köszönjük, hogy Te vigasztaló és irgalmas Isten vagy, a mi drága mennyei Édesatyánk. Kérünk most, amikor
kikísérjük a koporsót, és elhelyezzük Cseri Kálmán lelkipásztor összeomlott földi porsátorát, engedd, hogy
tekintetünk az odafelvalót keresse, ahol Krisztus van a te jobbodon, Atyánk. És kérünk Téged, hogy amikor
majd elmegyünk innen a temetőből, adj a szívünkbe több elszánást, a te ügyedben több lelkesedést, több
szentséget, és több szolgálatot. Hirdettesd a Krisztust és az evangéliumot tovább mennyei Atyánk. Ámen.
Az Úr Jézus Krisztustól tanult imádságot együtt mondjuk el: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
Szenteltessék meg a te neved, Jöjjön el a te országod, Legyen meg a te akaratod, Amint a mennyben, úgy
a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, És bocsásd meg vétkeinket, Miképpen mi is
megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, És ne vígy minket kísértésbe, De szabadíts meg a gonosztól.
Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.”
„A békesség Istene pedig, aki kihozta a halálból a juhoknak nagy Pásztorát örök szövetség vére által, a
mi Urunkat, Jézust, tegyen késszé titeket minden jóra, akaratának cselekvésére, hogy azt cselekedjétek,
ami kedves Őelőtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön örökké. Ámen.” (Zsid 13,20-21.)
Istentiszteletünk ezen részének végén énekeljük, testvérek, a lapon található második éneket, azokkal az
énekversekkel, amelyek a lapra rákerültek, az Énekeskönyvben a 338. dicséret: „Lelki próbáimban, Jézus, légy
velem…”
1. Lelki próbáimban, Jézus, légy velem, El ne tántorodjék Tőled életem. Félelem ha bánt, vagy nyereség
kísért, Tőled elszakadnom ne hagyj semmiért.
3. Tisztogass bár bajjal olykor engemet: Kegyelmeddel szenteld szenvedésemet; Bár e test erőtlen: te
oltárodon Keserű pohárral, hittel áldozom.
4. Ha halálra válik testem egykoron: Ragyogjon fel Lelked e hitvány poron; Ama végső harcon Rád bízom
magam: Örök hajlékodba fogadj be, Uram!
(Közös éneklés)
1. Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, :/: Míg boldogan a célhoz elérkezem, Mert nélküled az én erőm
oly kevés, De hol Te jársz előttem, nincs rettegés.
2. Szent irgalmaddal szívemet födjed bé, :/: Tedd örömben és bánatban csöndessé, Hogy hadd pihenjen
lábadnál gyermeked, Ki szemlehúnyva Téged híven követ.
3. Ha gyarlóságom meg nem is érzené: :/: A vak homályból Te mutatsz ég felé; Csak vezess, Uram, végig, és
fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem.
1. Mindig velem Uram, mindig velem, Még ha nem láthat is gyarló szemem. Azért ez énekem: Velem van
Istenem, Velem van Istenem, mindig velem.
2. Veled Megfeszített új életben, Élek most nem, nem én, Te élsz bennem. Hit által élek már, mert Jézus velem
jár, Mert Jézus velem jár, én velem jár.
3. Kétségem, félelmem, s bánatimban, Tudom, bizton vagyok karjaidban. Nappal, s bús éjjelen, az Úr mindig
velem, Az Úr mindig velem, mindig velem.
4. S majd ha otthon egyszer megláthatlak, Bűn, bú, halál hol már nem árthatnak, Ezt zengem szüntelen:
Velem az Úr, velem, Velem az Úr, velem, Mindig velem!
1. Az Úr énnékem őriző pásztorom, Azért semmiben meg nem fogyatkozom. Gyönyörű szép mezőn engemet
éltet, És szép kies folyóvízre legeltet; Lelkemet megnyugtatja szent nevében, És vezérl engem igaz ösvényében.
2. Ha a halál árnyékában járnék is, De nem félnék még ő sötét völgyén is, Mert mindenütt Te jelen vagy
énvelem, Vessződ és botod megvigasztal engem, És nekem az én ellenségim ellen Asztalt készítesz, eledelt adsz
bőven.
3. Az én fejemet megkened olajjal, És engemet itatsz teljes pohárral; Jóvoltod, kegyességed körülvészen És
követ engem egész életemben. Az Úr énnékem megengedi nyilván, Hogy mind éltiglen lakjam ő házában.
Hallgassuk meg itt a nyitott sír mellett is a vigasztaló Igéket a mennyei Jelenések könyve 22. fejezetéből a
következőképpen: „És megmutatta nekem az élet vizének tiszta folyóját, amely ragyogó volt, mint a
kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki, az ő utcájának közepén. És a folyóvízen
innen és túl életnek fája volt, mely tizenkét gyümölcsöt terem, minden hónapban meghozván gyümölcsét;
és levelei a pogányok gyógyítására valók. És semmi elátkozott nem lesz többé; és az Istennek és a
Báránynak királyiszéke benne lesz; és az ő szolgái szolgálnak neki; És látják az ő orcáját; és az ő neve
homlokukon lesz. És ott éjszaka nem lesz; és nem lesz szükségük szövétnekre és napvilágra; mert az Úr
Isten világosítja meg őket, és országolnak örökkön örökké. És monda nékem: E beszédek hívek és
igazak: és az Úr, a szent próféták Istene bocsátotta el az ő angyalát, hogy megmutassa az ő szolgáinak
azokat, amiknek meg kell lenni hamar. Íme, eljövök hamar. Boldogok, akik megtartják e könyv
prófétálásának beszédeit.” (Jelenések 22,1-7.)
Valljuk meg a mi Urunkba, élő Istenünkbe, a feltámadásba is vetett hitünket az Apostoli Hitvallás
fennhangon való elmondásával: „Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében.
És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz
Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra,
harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján, onnan jön
el ítélni élőket és holtakat. Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes keresztyén Anyaszentegyházat, a szentek
közösségét, bűneink bocsánatát, testünk feltámadását és az örök életet. Ámen.”
„Az Istennek békessége pedig, amely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveiteket, és
gondolataitokat Jézus Krisztusban, a mi Urunkban. Ámen.” (Fil 4,6.)
(Közös éneklés)
1. Áldó hatalmak oltalmába rejtve Csak várjuk békén mindazt, ami jő. Mert Isten őriz híven reggel, este, Ő
hű lesz, bármit hozzon a jövő.
2. Ha gyötri, bántja szívünket a régi, És múlt napoknak terhe ránk szakad, Megrettent lelkünk vigaszodat
kéri, Mit nékünk szerzett, Atyánk, szent Fiad.
3. S ha szenvedések kelyhét adod inni, Mely színig töltött, keserű s nehéz, Te segíts békén, hálával elvenni,
Hisz áldva nyújtja hű atyai kéz!
5. A csend köröttünk mélyen szerteárad. Hadd halljuk azt a tiszta éneket, Amely betölti rejtett, szép világod,
Hol Téged dicsér minden gyermeked!
1. Nincsen szebb név földön, égen, Mint a Jézus szent neve. Fenn az égben zengi szépen Angyaloknak éneke.
Visszhangozza réges régen Sok-sok hívő hű szíve. Földön, égen áldva légyen Jézus Krisztus szent neve.
2. Jézus neve lett a váltság, mely Istentől földre szállt. Jézus neve szent imádság, utat mennybe az talált.
Minden szívnek gyász és szégyen, ha nem ezzel van tele. Földön, égen áldva légyen Jézus Krisztus szent neve.
3. Nincsen bennem semmi szentség, csak a Jézus szent neve. Harcaimban egy a mentség: Jézus Krisztus
szent neve. Halálomban egy reményem, s örök éltem éneke: Földön, égen áldva légyen Jézus Krisztus szent
neve!
1. Ó, maradj kegyelmeddel Mivelünk, Jézusunk, Hogy a bűnös világnak Tőribe ne jussunk.
4. Ó, maradj áldásoddal Mivelünk, Úr Isten, Szent kegyelmed áraszd ránk Minden szükséginkben.
5. Ó, maradj oltalmaddal Mivelünk, Hű pajzsunk, Hogy e világ diadalt Ne vehessen rajtunk.
6. Ó, maradj hűségeddel Mivelünk, szent Isten, Adj erőt, hogy megálljunk Mindvégig a hitben.
1. Ki Istenének átad mindent, Bizalmát csak belé veti, Azt csudaképpen őrzi itt lent, Ínség, baj közt is élteti.
Ki mindent szent kezébe tett, Az nem fövényre épített.
2. A súlyos gondok mit használnak, A sóhaj, sok jajszó mit ér, :/: Ha sebeink még jobban fájnak, S
mindennap kínunk visszatér? Így terhünk egyre súlyosabb, Ha lelkünk búnak helyet ad.
3. Csak légy egy kissé áldott csendben: Magadban békességre lelsz, :/: Az Úr rendelte kegyelemben Örök,
bölcs célnak megfelelsz. Ki elválasztá életünk, Jól tudja, hogy mi kell nekünk.
4. Zengj hát az Úrnak, s járd az utat, Mit éppen néked Ő adott; :/: A mennyből gazdag áldást juttat, S majd
Jézus ád szép, új napot. Ki Benne bízik és remél, Az mindörökké Véle él.
Szívem csendben az Úrra figyel, Ki segít, Szívem csendben az Úrra figyel, Ki segít, Szívem csendben az Úrra
figyel.
A gyászoló Család köszönetét fejezi ki mindazoknak, akik eljöttek erre az istentiszteletre, velük éreztek,
részvétüket kinyilvánították. Köszönik a határon innen és a határon túlról jöttek itt létét, jelenlétét. A vidékről
jötteket szeretettel hívjuk meleg teára a Torockó térre, hogy kis pihenő után induljanak vissza hosszabb útjukra.
Búcsút vettünk Cseri Kálmán lelkipásztor testvérünktől, akik hazamegyünk innen a temetőkertből, úgy
menjünk haza, hogy Jézus Krisztus Igéje figyelmeztet, hív bennünket: „Legyetek készen azért ti is, mert
amely órában nem gondoljátok, abban jő el az Emberfia.” (Mt 24,44.) „Bizony, jövel Uram, Jézus.” (Jel
22,20.) Ámen.
Igehirdetései: http://cserikalman.hu/ https://drive.google.com/drive/folders/0B0Hh6-gg4Pf1NEZMempWa2JFQnM?tid=0B8Bc_AaLOpfgV2RlWklYbVhVSWc https://drive.google.com/drive/folders/0B0_AGjH7xe4Ya3hMM3pQTE9zLXc?tid=0B8Bc_AaLOpfgV2RlWklYbVhVSWc
|