Legyen újra láthatatlan evangelikus evangelizáció egyházunkban! Hetven év múltán, elevenítsük fel ezt a léleképítő módszert, hogy szemtől-szemben Jézussal, sokakat elérve, együtt imádkozhassunk népünk ébredéséért és egyházunk megújhodásáért a reformáció második félezredévének kezdetén. Bevallom, az ötlet nem az enyém, de ma is aktuálisnak tartom az 1947-ben megjelent Evangélikus evangelizáció és csendes nap, Szemtől-szembe Jézussal című kis füzetében olvasható gondolatokat. Én még akkor nem éltem, csak szüleim elbeszéléséből hallottam az akkori ébredési hullámról. De minek ma egy újabb rendezvény, amikor van nyári missziói konferencia Piliscsabán, októberi missziói nap a Deák téren, januári Aliansz és ökumenikus imahét szerte az országban, hogy csak a legismertebbeket soroljam?! Mit is tettek hetven évvel ezelőtt evangélikus hittestvéreink? A kis könyv tanúsága szerint 1947. január végén, immár harmad ízben, csendes hetet, napot tartottak országszerte, azonos tematikával. Az evangelizáció főtémája akkor a samáriai asszony közismert története alapján ez volt: Szemtől-szemben Jézussal. Ez az átfogó, láthatatlan evangelizáció mindenkinek helyben, megszokott gyülekezetében, bibliakörében, vagy otthonában zajlott; akár házi istentiszteletek, vagy családi áhítatok formájában az előzetesen közreadott füzet anyaga alapján. Ebben bibliatanulmányok, igehirdetés vázlatok, ajánlott énekek, imatémák, de teljesen kidolgozott „ébresztő igehirdetések” is voltak, azok számára, akik nem tudtak eljutni közösségbe, betegség, idős kor, vagy a távolság miatt. A résztvevő gyülekezetek önkéntesen jelentkezhettek erre a sorozatra és utólag írásban beszámoltak az akkori Evangélikus Missziói Hivatalnak az azonos időpontban tartott alkalmakról. Mi volt a célja ennek a láthatatlan evangelizációs sorozatnak? Elsősorban a lelki elcsendesedés. Még az egyház megelevenedéséért felelősséget érzők és azon munkálkodók életében is tapasztalható, hogy sietős életünkben nincs elég időnk, figyelmünk Isten dolgai és lelkünk ügye számára. A javasolt imatémák által, láthatatlan imaközösségbe kapcsolódunk be, és Isten Lelke egy lelki közösséggé formálja a résztvevőket; szemtől-szemben az ébredés Urával, s amely a legátfogóbb, legtöbb embert elérő missziói alkalom is lehet. Mert nem hideg templomokba hívogattak, hanem fűtött gyülekezeti termekbe, vagy meghitt családi otthonokba, ahol ismerőseikkel, barátaikkal lehettek együtt. De a szórványban, vagy magányosan élők is bekapcsolódhattak a füzet anyagának olvasása révén, ebbe a láthatatlan evangélikus evangelizációba! De megismétlődhet-e ez a hetven évvel ezelőtti csoda a mi időnkben? Ma nemcsak a nyomtatott anyagokban, de az internet segítségével akár a Missziói Központ, akár az Országos Egyház honlapján megjelenhetne a részletes tematika, hasonlóan a januári imahetek anyagához, kibővítve javasolt énekekkel, stb. Így láthatatlanul is, első alkalommal talán csak egy este, együtt lehetne lélekben magyarul értő evangélikus népünk szerte e világon. Javaslatom: első ízben Luther születés- vagy névnapjának estéjén, azaz november 10. vagy 11. este 6 órára hirdessük meg ezt az alkalmat. És három főtémát is javaslok: A hetven évvel ezelőtti, a samáriai asszony története; Szemtől-szemben Jézussal, vagy az idei év igéje alapján; Ittál-e az élet vizéből? címmel, esetleg az 502. évbe lépve, Folytatódott-e a második félévezredben az állandó reformáció közösségeinkben? címmel. A szomszédos gyülekezetek szószékcserét is választhatnának, vagy akár másik egyházkerületből is hívhatnának vendég igehirdetőt erre az igen fontos evangélikus evangélizációs alkalomra, amely elsősorban az egyházunk megkeresztelt, de csak névleges tagjait kívánná elérni, s azt a százezer evangélikust megszólítani, akik az előző népszámláláshoz viszonyítva, legutóbb már nem vallották magukat egyházunkhoz tartozónak… Az első alkalom tapasztalatai alapján lehetne dönteni, hogy a jövőben milyen gyakorisággal, időtartammal és tematikával folytassuk ezt az akár Márton napi együttlét címet viselő missziói alkalmat, ahol nem a lúd a főszereplő. Talán a nyári hónapokban lesz idő arra, hogy elgondolkodjunk, szükség van-e ilyen, a mai kor lehetőségeit is felhasználó, és ezzel még több embert elérő láthatatlan evangélikus evangelizációra? De tudjuk; a puding próbája az evés, ezért úgy gondolom, hogy reformátorunk név- és születésnapját azzal ünnepelhetnénk a legméltóbban, ha az általa elindított folyamat folytatóiként; mi is a kegyelmes Istent megtalálva, az ő munkatársaiként, mint christianusok, lehetnénk misszionáriusok! Az idézett könyv ezzel a gondolattal zárul, ám a mi célunk sem lehet ennél kevesebb: „A mai magyar evangélikusság ébredésének legkézzelfoghatóbb bizonyítéka az lenne, ha minden, az útszélen kifosztva és megsebezve heverő nyomorult ember számára Krisztus irgalmas samaritánusa tudna lenni, és az élete igazi istentisztelet lenne: az özvegyek, árvák, elhagyottak felkarolása által. Itt-ott már feltünedezőben van egy-egy áldott jel, egy-egy áldott élet… A tied közte van-e?” Megjegyzés: Az idézet füzetben sehol nincs feltüntetve a szerző(k) neve, de az Isten embere c. MEVISZ kiadvány II. kötet 1129. oldalán azt találjuk, hogy a Szemtől-szembe Jézussal c. Láthatatlan evangélizáció Jn 4,3-43 alapján: Túróczy Zoltán, Isten emberének az írása. Nyíregyháza, 2018. július 5. Garai András https://garainyh.hu
A kép forrása: https://www.antikvarium.hu/konyv/szemtol-szembe-jezussal-81989
A kép forrása: https://bookline.sk/product/home.action?_v=_&id=527813&type=20# További forrás: http://mandadb.hu/common/file-servlet/document/90532/default/doc_url/beolvass0001.pdf
Ez az írás megjelent az Evangélikus Portál Vélemény rovatában!
Előzőleg, 2018.07.05-én megjelent a Lapszemle rovatban az erre az írásra utaló link.
|