https://www.youtube.com/watch?v=4242cSNFJWA
Kedves Testvérek!
Örülj nagyon, Sionnak leánya, örvendezz, Jeruzsálem leánya! Ímé, jön néked a te Királyod. Zakariás 9, 9.
Emlékezzünk a mennyből földre jött Gyermekre.
Elvégeztetett! János 19, 30.
Köszönjük Megváltónknak a Golgotán értünk elvégzett váltságművét.
Ímé eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja Őt. Jelenések 1, 7.
Hittel várjuk a mennyből visszatérő királyok Királyát és uraknak Urát.
Áldott emlékezést és várakozást kívánok szeretettel: Joli
Jézus születése
Lukács Evangéliuma alapján
Írta:
Pecznyík Pál
Celldömölk
1987.
Jézus születése
a négy Evangélium alapján
Evangélista: Eljött újra a karácsony
örvendjetek kicsik-nagyok,
imádkozzon a szívetek
énekeljen az ajkatok.
A szeretet nagy ünnepén,
Istent magasztalja szívünk,
Ki Jézusban: a legnagyobb
ajándékot adta nékünk!
Megváltónk születéséről
szóljon Ige, zengjen ének,
Aki szabadulást hozott
a föld minden nemzetének!
Jézus Krisztus születését
- lélekben - kövessük nyomon,
mely ma, szemünk elé tárul
Bibliánkból, oly gazdagon.
+ +
Evangélista: Az Ő közénk jövetele,
megbolygatta ezt a földet,
azért jött el, hogy feloldja
azt, ki bűn-bilincsben görnyedt!
Isten már az ős, időben
kiválasztotta szent népét,
s hosszú évszázadokon át
tűrte bűnét, hűtlenségét.
Népét sokszor fenyítette,
de magára sosem hagyta,
Babilon fogságából is,
karja kiszabadította!
És még nagyobb szabadítást
készített, népe számára,
abban: minden népre gondolt,
nem csak Izráel házára.
Prófétái, minden korban
drága örömhírt hirdettek,
Isten örök szabadítást
készített, minden népnek!
./.
Így szólt egyik prófétája,
- Isten szavát hozzánk küldve-
Próféta: „Csillag származik Jákobból,
a választott népnek üdve.”
„Királypálca Izráelből”
a nép szabadítására,
Aki örök Király gyanánt
ül majd, Dávid trónusára!
„Kinek neve Csodálatos
hatalmas Isten mindenen,
örökkévalóság Atyja,
örök békefejedelem.”
+ +
Evangélista: Éj ült soká a világon.
Mély sötétség a népeken,
szabadító utáni vágy
tört felszínre, minden helyen.
És midőn betelt az idő,
megindítva földet-eget,
Isten láthatatlan keze,
láthatóan cselekedett.
Az egy szent cél érdekében
megmozgatott mindeneket,
fent a mennyben angyalokat,
lent a földön, embereket.
Augusztus római császár,
eszköz volt, Isten kezében,
ki vaskézzel uralkodott
akkor, a Római népen.
az ő kezéből került ki
az a páratlan rendelet,
mely alapján –országszerte-
írják össze a népeket.
Rendeletét ki megszegte,
arra ítélet várt kemény,
így mindenki igyekezett
megjelenni, szülőhelyén.
Akkor volt az összeírás,
„történelem így vall róla”
mely időben Ciréneusz
volt, Szíria helytartója.
./.
S akik idegenben éltek,
- engedve a rendeletnek-
régi szülőföldjük felé,
mindenfelől útra keltek.
Izráelre is kiterjedt
Augusztus rendelete,
így jutott az, egyik napon,
- futár által- Názáretbe.
Ott élt József az ácsmester,
jegyesével, Máriával.
Kihez Isten a csodás hírt
küldötte el, angyalával!
Mária kicsiny szobáját
mennyei fény ragyogta be,
és egy csodás ragyogásban,
fényes angyalt látott szeme.
Máriára félelem szállt,
ki az, aki vele beszél?
Bezárt ajtón hogy hatolt át
hozzá, ez a fényes személy!
S az angyal szólt, szelíd hangon.
Angyal: Kedves Mária! Ó ne félj!
Asszonyok közt választott vagy,
kegyelmet nyertél Istennél.
Az Ő Szentlelke száll reád,
a Magasságos árnyéka,
méhedben majd fiút fogansz,
Jézus lesz az, Isten Fia!
Én Gábriel szólok hozzád:
Isten küldött el engemet,
hogy a bűnösöknek szóló
örömhírt, közöljem veled.
Mert Jézust, a Magasságos
egyszülött Fiának hívják,
aki örökségül bírja,
atyjának Dávidnak trónját!
Uralkodásának vége
nem lesz soha, tart örökké,
királyként fog uralkodni
Dávid trónján, mindörökké!
+ +
./.
Evangélista: És Józsefnek, az ácsnak is,
angyal szólott –álom által-
Angyal: József: ne félj egybekelni,
jegyeseddel Máriával.
Ne bocsássad el őt titkon,
mert ha betelnek a napok,
fiút szül majd, aki fentről
Szentlélektől fogantatott!
Evangélista: Mivel pedig Izráelben
Júda volt a József törzse,
Néki is fel kellett menni,
Júdeai Betlehembe.
József azért útra kelve
jegyesével Máriával,
elindult a hosszú útra,
Isten védő oltalmával.
Az út, szinte véges-végig,
útitársakkal volt tele,
mert sok ember lakásától
távol volt, a szülőhelye.
Így ért József is egy este,
hitvesével Betlehembe,
hol a házak s a fogadó,
emberekkel volt már telve.
Sokan Betlehembe mentek:
mások, azon átvonultak.
A nagy összeírás végett,
szülőföldjükre tartottak.
Mária –drága terhével-
igen elfáradt már szegény,
ám, hogy szállást kaphassanak,
arra már alig volt remény.
Pedig József próbálkozott,
kilincselt és esedezett,
de emberi sajnálatnál,
sehol sem kapott egyebet.
S mivel egész Betlehemben
megkeményedtek a szívek,
város-széli istállóba
terelte őket, a hideg.
S a fáradt nő, csak éppen, hogy
a szalmára telepedett,
megszülte Isten Szent Fiát,
mennyből földre szállt gyermeket!
./.
S Őt, - féltő anyai szívvel-
ruháiba bepólyálva,
barmok jászolába tette,
Király-fiút, szalmaágyra.
Isten Fia, ím így jutott
földön az utolsó helyre,
hogy a legutolsó helyet,
mindörökre megszentelje!
Érthetetlen nagy titok ez,
az áldozat, melyet hozott
Jézus, értünk bűnösökért,
midőn emberré változott!
Boldog szülők jászol-ágynál
imádkozva leborultak,
s a földre jött Messiásnak,
a jászol fölött hódoltak.
Betlehemi pásztorok
Evangélista: Betlehem dombos vidékén,
azon a sötét éjszakán,
juhpásztorok oltalmában
békén pihent, aludt a nyáj.
Pásztorok a hideg miatt,
rőzsetűznél melegedtek,
csillaghímes égbolt alatt,
virrasztottak, beszélgettek.
Néha: egy-egy juhászkutya
törte meg, az éji csendet,
ha bárányra éhes farkast,
gyors futásra kényszerített.
És ebben az éji csendben,
melyben alig mozgott a lég,
fény ragyogta be a mezőt,
nagy hirtelen megnyílt az ég!
A pásztorok megrettentek
e vakító fény-csodától.
Félelmükben földre hulltak,
e váratlan látomástól.
És amidőn feleszméltek,
fényes angyal állt felettük,
./.
Szeretettel szólt hozzájuk,
megnyugtatva, szívük, lelkük.
Angyal: Ne féljetek!
Evangélista: Szólt az angyal.
Angyal: Nagy örömhírt hoztam néktek,
Ma Született a Megváltó
akit vártak minden népek!
Isten fia ez a gyermek,
Dávid király városában,
palotában nem leltek rá,
csak szegényes istállóban.
Könnyen rá is találtok majd,
ha figyelitek a jelet,
jászol-ágyban bepólyálva,
találtok egy kis gyermeket.
Evangélista: S a pásztorok feje fölött,
megjelent nagy angyalsereg,
ajkán zengve szállt az ének,
Betlehemi mezők felett.
Angyalok: „békesség és jó akarat,
a föld minden emberének.”
Evangélista: Amint véget ért az ének,
eltűnt a csodás égi fény,
pásztorokra –lepel gyanánt-
ismét reá borult az éj.
E csodás látomás után,
nem sokáig tanakodtak,
Szentlélek által mindnyájan,
egy véleményre jutottak.
Pásztorok: Menjünk tüstént Betlehembe,
lássuk e dolgot, mielőbb.
Melyet Isten hírül adott
angyalai által, előbb.
Evangélista: Elmentek hát a pásztorok
sietséggel Betlehembe,
megtalálták, kit kerestek,
s örömfény gyúlt a szemükbe.
./.
Ott pihent a drága gyermek
gyér fényben, a kis jászolban,
szülei fölé hajoltak,
mosolyogva nagy boldogan.
Szülők mellé, pásztorok is
Jézus elé leborultak,
s a királyok Királyának
saját módjukon hódoltak.
Szívük nem tudott betelni,
a kisgyermek mosolyával,
tisztafényű szemeinek
földöntúli sugarával.
Ám, a kötelesség újra
nyájuk mellé hívta őket.
Isten oltalmára bízták,
a gyermeket, a szülőket.
Szívük kelyhében örömmel,
nyájuk mellé visszatértek,
dicsérve Istent mindazért,
amit láttak és átéltek.
Boldog szívük, túl is csordult,
megtapasztalt nagy csodával,
s tovább adták az örömhírt,
örömhírvivők szavával.
Napkeleti bölcsek
Evangélista: Betlehem nagy csodájával
kapcsolatban, egyik éjjel
fényes csillag ragyogott fel,
a távol keleti égen.
Égi jel volt ez a csillag,
csodálatos volt a fénye,
arrafelé nem számított
senki, ilyen tüneményre.
Csupán három tudós ember
figyelt fel, az égi jelre,
mert azt a fényes csillagot,
- ég mezején- rég kereste.
Régi írások alapján
mind a hárman várva – várták,
hogy láthassák,köszönthessék
Jézust, a Zsidók Királyát!
./.
Tűrő várakozásuk, ím,
szép csillag-gyümölcsöt érlelt,
mert az: - csodás ragyogásban-
immár szemük előtt fénylett!
Felkészültek hát mindhárman.
s mint egy hívó égi jelre,
elindultak három felöl,
a távoli Izráelbe.
Más – más tartomány fiai,
tán egymásról nem is tudtak,
ám, a csillag nyomán menve,
mégis, összetalálkoztak.
Mint szülő ügyel fiára,
féltő szívvel óvja őtet,
a fényes csillag sem hagyta
magukra, az úton őket.
Egymást örömmel köszöntve,
Istennek adtak ők hálát,
együtt kereshették immár
Jézust, a Zsidók Királyát!
Heteken át meneteltek,
erdőn, mezőn, hegyvidéken,
perzselő nagy sivatagon,
záporban és hideg szélben.
Próbákat és háborgatást,
békén –zokszó nélkül- tűrtek,
mert a csillag, mint egy mágnes,
folyton csak vonzotta őket.
Vándorútjuk során, egy nap,
füves magaslatra értek,
nyugaton már alkonyodott,
ők is nyugat felé néztek.
S túl a másik magaslaton,
tőlük nem is olyan messze,
Izráelnek fővárosa
tűnt fel, fáradt szemeikbe.
A lenyugvó nap fényében,
bíborszínt öltött a város,
város előtt a hegyoldal,
üde, pálmafás, virágos.
Ott pompázott szemük előtt,
a szép Heródesi templom,
melyben Izráel fiai,
Isten imádták, fennhangon.
./.
E látványtól meghatottan,
a három bölcs térdre borult,
hálát adott az Istennek
Aki hármuk oltalma volt!
Bár siettek, már este volt,
mire a városba értek,
átmenve a városkapun,
nyomban szállás után néztek.
Heródesnek is üzentek:
ha tudja, fogadja őket,
távoli nép bölcs fiait,
Zsidó - Királyt keresőket.
Heródes bár nem félt ugyan,
vigyázott rá sok testőre,
mégis: e három bölcs férfi,
vajon mit akarhat tőle?
Nem kellett soká várnia,
mert a kihallgatás végett
megérkeztek a tudósok,
s hozzá: bebocsátást kértek.
Heródes a gőgös király,
arcán barátságot színlelt,
midőn a három bölcs férfi,
tisztelettel elé lépett.
Főhajtással köszöntötték
Izráel zsarnok királyát,
közben szemük csodálattal
nézte, pazar palotáját.
bölcsek röviden elmondták
a városba miért tértek,
távoli nép fiaiként,
kihallgatást, miért kértek.
Bölcsek: Messze földről jöttünk hozzád,
kérdésünkre választ várva,
király: bizonyára tudod,
hol van a Zsidók Királya!
Aki nemrégen született
de nem tudjuk melyik helyen.
Megláttuk, fényes csillagát,
messze-messze, napkeleten.
./.
Bölcsek: Csillag nyomán jöttünk eddig,
velünk van sok ajándékunk,
a nagy Király elé visszük
kifejezni hódolatunk!
Evangélista: A bölcseket megnyugtatva,
őket szállásukra küldte.
Heródes: Értesítlek: ha megtudom
hol SZÜLETETT Zsidók üdve.
Evangélista: Heródes az irigy király,
megháborodott e híren,
és felbolydult vele együtt,
szinte egész Jeruzsálem!
Bölcsek alig, hogy távoztak,
Heródes –mint tigris- kitört,
látása is, félelmes volt,
a márványoszlopok között.
Heródes: Majd megmutatom én néktek,
ki a király Izráelben?
Csak én vagyok, nagy Heródes,
akit tisztel minden ember.
Miféle kis csecsemő az,
aki velem versenyre kel,
amíg élek, én vagyok az
akit itt koronát visel.
Majd tudtára adom hamar,
ama királyi fattyúnak,
Izráelben –rajtam kívül-
nincs más, kit királyként hívnak.
Evangélista: Tüstént egybe is hívatta
a nagy főpapi tanácsot,
írástudókat, véneket,
hogy tőlük kérjen tanácsot.
És a főtanács tagjai
összegyűlve, már is jöttek,
nagy Heródes kérdésére,
egy emberként megfeleltek.
Mert Heródes mondá nékik:
Heródes: nálatok van a Szentírás!
Így hát néktek tudnotok kell,
hol született a Messiás!
Tanácstagok: Júdeai Betlehemben,
hangzott az egyhangú válasz.
./.
Tanácstagok: Így hirdették a próféták
Isten Üdvözítőt támaszt!
Evangélista: És Heródes –bár titokban-
újra hívta a bölcseket,
megjelölve útjuk célját,
Júdeai Betlehemet.
Nyájas szókkal szólt hozzájuk:
útjukra bocsátva őket,
keressék meg a nagy Királyt,
és majd értesítsék őtet.
Hódolni a nagy Királynak,
egy nap ő is elmehessen,
világ Megváltója elé,
jászolához térdelhessen.
a három bölcs, nagy örömmel
tért vissza, szálláshelyére,
alig virradt, már is indult
Betlehemi útra térve.
Most már rövidebb volt az út,
Júda kies földjén jártak,
siettek a csillag után
pihenni tán, meg sem álltak.
Rájuk borult az éjszaka,
mire Betlehembe értek,
újra látták a csillagot,
megállt egy istálló felett,
a megígért nagy Királyhoz
elvezette a bölcseket.
A három bölcs, célhoz érve,
tevéiről menten leszállt,
és felkészült, hogy hódolva
köszönthesse a nagy Királyt!
Belépve az istállóba,
térdeikre ereszkedtek,
és miként keleten szokás,
hódolattal tisztelegtek.
Felnyitva kis ládáikat,
kincseiket odarakták,
Jézus jászol-ágya elé,
aranyat, tömjént és mirhát.
./.
Szívük örvendezett amint
rájuk mosolygott a gyermek,
népek szabadítójáért
hálát adtak az Istennek.
Jászolágy felett már akkor
ott volt, a kereszt árnyéka,
de előlük el volt rejtve,
akkor azt, csak Isten látta!
Ámult József és Mária,
ily szép ruhát még nem láttak,
amelyben e bölcs férfiak
nap mint nap, az utcán jártak.
Szegényes ruhájuk miatt
pír lepte el az arcukat,
hátha úgy tekintik őket,
mint valami koldusokat.
Ám, a bölcsek tisztelettel
köszöntötték a szülőket,
a szent Isten oltalmára,
védelmére bízva őket.
Majd szülőktől elbúcsúzva,
Jézusnak is búcsút intve,
elindultak hazájukba
a távoli napkeletre.
És mivel egy angyal által
álmukban ők megintettek,
nem tértek be Heródeshez,
haza, másik úton mentek.
+ +
Evangélista: Csodás volt e találkozás,
bár az, sok időt elrabolt,
ám, akit a szemük látott,
az királyok Királya volt!
Milyen boldog is lehetett
távol kelet három fia,
hűen tárja szemünk elé,
hódolatuk, a Biblia.
+ +
./.
Evangélista: Így ment végbe Betlehemben
Jézus Krisztus születése,
ma is örömöt sugároz
szép mosolya, nevetése.
De hiába emlékezünk,
ha nem lépünk lábnyomába,
nélküle nem juthatunk el
a dicsőség fényhonába!
Jézus csak úgy segít rajtunk,
ha mi vele, eggyé leszünk,
ha vele már itt a földön,
eggyé forrhat az életünk!
Azért jött Ő Karácsonykor,
és ma is jön, minden korba,
hogy örömöt, békét vigyen
minden szívbe és otthonba.
Milyen hamar szertefoszlik,
Karácsony boldog öröme,
bárcsak lenne örömével,
örömvágyó szívünk tele.
És tehetnénk bizonyságot,
Isten egyszülött Fiáról,
Aki értünk jött a földre,
Atyánk örök irgalmából!
Jézus értünk lett emberré,
értünk halt meg –ott a hegyen-
hogy örök kárhozat helyett,
örök üdvösségünk legyen!
o – o – o
Pecznyík Pál
Celldömölk, 1987.