| Karácsonyi levél [2018.12.25 ] | |
| Kedves Barátom! Napjainkban, a napi rohanásban bizony sok mindenről elfeledkezünk. Emiatt gyakran a régmúlt idők homályába vesznek valós, megtörtént események, nincs időnk ápolni kapcsolatokat, stb, stb. Így vagyunk az ünnepekkel is. Alig várjuk, hogy vége szakadjon a napi mókuskerék pörgésének, és egy-egy pillanatra lerogyhassunk a családi asztal mellé elfeledkezni mindenről, munkáról, rohanásról az emberekről, még az ünnep lényegéről is, hogy elfogyasszunk egy jó vacsorát, vagy csak egyszerűen bámuljunk ki a fejünkből egy jó film idejére. Az ünnep után pedig újból rohanunk, hogy felpörgessük a mókuskerekünket, és benne magunkat, és elhitessük az egész világgal, hogy: sajnos manapság ez az élet rendje, vagy hogy ennek így kell lenni … Pedig nem kéne így lenni … Kedves Barátom! Nálad hogy telnek majd a Karácsonyi ünnepek? Másfajta rohanásban? Rokontól rokonig? Hogy meg ne sértődjön valaki, hogy a rád kimért töltött káposzta, vagy mákos-beigli adagodat nem etted meg a kedves rokonnál? Ó, hogy fogod ezt bánni! Amikor megöregszel, vagy magányos leszel, és már nem főz-süt rád senki, és nem lesz kihez rohanni. De még annál is jobban fogod bánni, ha nem figyeltél a világtörténelem legnagyobb eseményére! Mert a Karácsony bizony az! Hogy mi is? Kérlek az alábbiakat olvasd el, megpróbáltam a Biblia alapján pontos képet adni Karácsonyról. A Szent, Igaz és Örökkévaló Isten, az egész teremtettség Alkotója és Ura, elküldte egyszülött Fiát, Jézus Krisztust erre a Földre. Ez nem egy „akármilyen” esemény volt: • ezt, az első Karácsony előtt több, mint 4000 évvel (zsidó időszámítás szerint) egy nagyon komoly „konzultáció” előzte meg. Erről a „konzultációról” tájékoztat bennünket az alábbi Bibliai idézet: „És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra ...” (1.Móz.1:26/A) A többes szám használata itt azt jelenti, hogy a Szentháromság (Atya, Fiú, Szentlélek) a legnagyobb Szeretetben és egyetértésben tanácskozott arról, hogyha a teremtés után az ember elbukik a bűnben /azaz: Isten parancsával szembeszegül/, akkor Ki legyen a megoldás a „megváltás”-ra, és ezt a Fiú Isten vállalta magára. Az ember teremtése csak ezután történt (lásd: 1.Móz.1:26-31). • Isten tehát, csak úgy, mint az egész Teremtést, a Megváltást is jó előre szeretetben megtervezte, és Isteni mivoltához méltó „megoldást” adott, mivel tudta, hogy az ember önerejéből nem lesz képes megváltani saját magát. • az első Karácsony előtt a csillagvilág is jelezte az embereknek a nagy eseményt. (Abban az időben a csillagászok sok fontos földi esemény bekövetkeztét előre meg tudták mondani.) „Amikor pedig megszületik Jézus a júdeai Bethlehemben, Heródes király idejében, íme napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, ezt mondván: Hol van a zsidók királya, aki megszületett? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és azért jövénk, hogy tisztességet tegyünk néki. Heródes király pedig ezt hallván, megháborodék, és vele együtt az egész Jeruzsálem. És egybegyűjtve minden főpapot és a nép írástudóit, tudakozódik tőlük, hol kell a Krisztusnak megszületnie? Azok pedig mondának néki: A júdeai Bethlehemben; mert így írta meg a próféta … És mikor meglátták a csillagot, igen nagy örömmel örvendezének. És bemenvén a házba, ott találták a gyermeket anyjával, Máriával; és leborulván, tisztességet tőnek néki; és kincseiket kitárván, ajándékokat adtak néki: aranyat, tömjént és mirhát.” (Mt.2:1-5, 10-11) • az első Karácsony földi eseménysorozatába beleszólt a Menny is, és angyalok serege hirdette, hogy megszületett a Megváltó. „Valának pedig pásztorok azon a vidéken, akik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájuk mellett. És íme az Úrnak angyala hozzájuk jött és az Úrnak dicsősége körülvette őket: és nagy félelemmel megfélemlének. És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert íme hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen: Mert született néktek ma a Megtartó, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban. És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, akik az Istent dícsérik és ezt mondják: Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!” (Lk.2:8-14) Mindezek az események nagyjából 2000 éve tényszerűen megtörténtek (ezt az írott történelem is igazolta), pedig a Biblia hiteles tájékoztatása is elegendő lenne. Mégis megfogalmazódhat a kérdés: Mi közöm nekem ehhez? Kedves Barátom! Mindez érted és értem, és minden emberért történt. Azért történt, hogy amikor véget ér ez a földi életed, - és függetlenül attól, hogy hiszel Istenben, vagy nem, akkor is - meg kell állnod az Ő ítélőszéke előtt és számot kell adnod mindenről. „Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék aszerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.” (2.Kor.5:10) Ha most itt a földi életedben elfogadod, hogy Jézus Krisztus a te bűneidért született e földre Karácsonykor, és halt meg Nagypénteken, és támadt fel Húsvétkor, és elhagyod a bűneidet, és minden erőddel megpróbálsz Neki engedelmes életet élni, akkor teérted nem hiába jött el Jézus Krisztus, és az Ő tökéletes áldozata rád is érvényes lesz, és majd annak idején megmenekülsz a kárhozattól Isten ítélőszéke előtt Jézus Krisztus által. „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa. Aki hisz őbenne, el nem kárhozik; aki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.” (Jn.3:16-18) Imádságos szívvel írtam, és küldöm e sorokat, hogy az Úr Jézus végezze a te szívedben is az Ő megváltó munkáját, hogy neked is örök életed lehessen Általa. Szeretettel 2018 Karácsonyán Klucsik J. Péter  |
|
| Vissza | |
