Halottak napja közeledtével szeretettel ajánlom figyelmetekbe:

            Gazdag és Lázár története ( Jézus elmondása szerint.)

Lukács ev. 16.rész 19-31.v.

    Mindannyian szembesülünk életünk folyamán azzal a kérdéssel:

Mi lesz a halál után?

  Erre minden vallás megpróbál választ adni. Szinte az embernek nincs is más dolga, csak ebből a "vallási szupermarketből" a neki legmegfelelőbbet kiválasztani. Azonban tényleg csak ennyi lenne? Hogyan lehet egyáltalán leellenőrizni, hogy melyik mond igazat?

    Az egyik legmeggyőzőbb bizonyíték az, hogy meg kell vizsgálni az adott vallást, illetve pontosabban a "szent iratát vagy iratait" nem keveredik vagy keverednek-e ellentmondásba egymással, mert ha igen, akkor egyértelmű, hogy az csak "emberi erőlködések" gyűjteménye.

  A mi Bibliánkat mintegy 1600 éven keresztül írták kb. 40 különböző ember, akiknek egymással nem volt kapcsolatuk, annál inkább az Élő Istennel és az Ő Szent Lelke által, mint írnokok lejegyezték azt, amivel meg voltak bízva Istentől - sokszor még akkor is, amikor nem értették. Mindezek ellenére a Biblia egy tökéletes egységet alkot, melyben nincsenek ellentmondások! Több száz beteljesült próféciát tartalmaz, s még vannak a jövőre vonatkozó beteljesülésre váró próféciák. Látszólagos ellentmondások lehetnek benne, de ezek vagy figyelmetlenségeinkből származnak vagy ismeretünk hiányosságaiból. Természettudományosan is pontos! Ellenben, ha például az orvostant vennénk alapul, és csak 600 évre visszamenőleg vizsgálnánk azt, hogy mi hogyan változott, majd a vizsgálat eredményét a mai műtőkben megpróbálnánk bevezetni, akkor komoly káosz uralkodna el, mert annyira változott évtizedek alatt is.

  Jézus Krisztusban több mint 40 különféle prófécia teljesült be, aminek a matematikai valószínűsége rendkívül kicsi, majdnem nulla. Az, hogy mégis mindezek bekövetkeztek, jelzik, hogy Ő, mint a Teremtő Isten jelent meg emberi formát felvéve  (Fil 2, 7) az emberek között mintegy 2000 évvel ezelőtt. Éppen ezért Ő a legbiztosabb "forrás" a túlvilágot illetően, vagyis abban a kérdésben: mi lesz a halál után? Ő maga számol be nekünk erről, hiszen a Mennyből jött:  Lukács ev.16. rész 19- 31. v.ig terjedő Igerészben erről beszél nekünk áldott Urunk:

 „Volt pedig egy gazdag ember, és öltözik bíborba és patyolatba, mindennap dúsan vigadozván: És volt egy Lázár nevű koldus, ki az ő kapuja elé volt vetve, fekélyekkel tele.

És kívánt volna megelégedni a morzsalékokkal, melyek hullanak a gazdagnak asztaláról; de az ebek is eljővén, nyalják az ő sebeit. Lőn pedig, hogy meghalt a koldus, és vitetett az angyaloktól az Ábrahám kebelébe; meghalt pedig a gazdag is, és eltemették. És a pokolban felemelte az ő szemeit, kínokban lévén, és látta Ábrahámot távol, és Lázárt annak kebelében. És ő kiáltván, monda: Atyám Ábrahám! könyörülj rajtam, és bocsásd el Lázárt, hogy mártsa az ő ujjának hegyét vízbe, és hűsítse meg az én nyelvemet; mert gyötörtetem e lángban. Monda pedig Ábrahám: Fiam, emlékezzél meg róla, hogy te javaidat elvetted a te életedben, hasonlóképen Lázár is az ő bajait: most pedig ez vígasztaltatik, te pedig gyötörtetel. És mindenekfelett, mi köztünk és ti közöttetek nagy közbevetés van, úgy, hogy a kik akarnának innét ti hozzátok általmenni, nem mehetnek, sem azok onnét hozzánk át nem jöhetnek. Monda pedig amaz: Kérlek azért téged Atyám, hogy bocsásd el őt az én atyámnak házához; Mert van öt testvérem; hogy bizonyságot tegyen nékik, hogy ők is ide, e gyötrelemnek helyére ne jussanak. Monda néki Ábrahám: Van Mózesük és prófétáik; hallgassák azokat. Ama pedig monda: Nem úgy, atyám Ábrahám; hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, megtérnek! Ő pedig monda néki: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad.”

Azt a legelején meg kell jegyeznünk, hogy ez nem példázat, és nem az anyagi létük,(gazdagság, vagy szegény) állapotuk juttatták a két szereplőt a két különböző túlvilági helyszínre. Ezt, hogy ki hova jut a halál után, az Úr Jézus Krisztusba, és a Golgotai kereszt óta, az Ő váltság halálába vetett hitünk "dönti el". A „gazdag” ember - akinek még nevét sem tüntette fel Jézus, (ezzel is jelezve, hogy sokan lesznek), ők vannak a széles úton (Mt 7, 14) - látszott, hogy nem volt igazi hite, Isten akaratával nem törődve, csak saját maga terveivel volt elfoglalva: evés, ivás, jólét megszerzése stb.  vagyis önmagáért élt, egyszer csak meghalt: felemelte szemét a pokolban…” - Lázár pedig az Úrban bízott (Lázár neve erre utal) ezért üdvözült,!!!

Sok vallással, ellentétben is, a 23. vers bizonyítja, hogy a halál után tudatos létezés van! Az ember is egy hármas egység: a test, a lélek és a szellem. A halál beálltakor a test itt marad a földön és az enyészeté lesz, de a szellem és lélek leendő tartózkodási helye az itt, a földi létben hozott döntésünk alapján alakul. (Ott már nincs átmenet, „…nagy közbevetés van közöttük”-mondja Ábrahám a gazdagnak, aki most könyörög)! Vehetjük ezt úgy, hogy ott már nem lehet Istennel „egyezkedni”, sem az odajutott „szentekkel” szolgáltatást végeztetni! („Küldd el Lázárt…”- először egy csepp vízért, majd vissza a földre missziózni…egyik sem lehetséges )

   A 22. versből kiderül, hogy a hívőt angyalok viszik "Ábrahám kebelére", amely egy szimbolikus kifejezés, s az vigasztalás helyét jelöli. Ezt erősítik meg a 2Korintus 5, 8 8. „Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testből, és elköltözni az Úrhoz” és Filippi  1, 23.”…kívánok elköltözni és a Krisztussal lenni; mert ez sokkal inkább jobb”; versek is. Teste azonban még a sírban van.

   A „gazdag” a pokolra jut, ahol a szenvedés valóságos lesz már. Ezt fejezi ki a 24. versben a gyötörtetem a lángokban, és erre utal mintegy 1000 évvel korábban Salamonnak feljegyzett mondata is: Mikor meghal az istentelen ember, elvész az ő reménysége; a bűnösök várakozása is elvész. (Péld 11, 7)

    Amikor Krisztus visszajön - minden egyes másodperccel egyre közelebb van! - a hívők teste feltámad a sírból és lelkük egyesülve Krisztussal lesznek mindenkor, s az akkor élő hívők elváltoznak, és ők is Krisztussal egyesülve Vele lesznek (1Thessz 4, 13-18). Senki sem tudja, hogy mennyi ideje van hátra a még meglévő kegyelmi idejéből. Ez az élet - Jakab apostol szavaival élve - csak "pára, amely rövid ideig látszik, azután pedig eltűnik" (Jak 4, 14). Éppen ezért, ha még nem hoztad meg életedben a döntést, akkor hozd meg még ma, most, mert "ma még lehet, ma még szabad, borulj le a kereszt alatt!" (Dicséretek 326. ének 1. versszak). Az ítélet előtt (a nagy fehér trónnál) a többi halottak is feltámadnak, de akik nincsenek beírva az ÉLET könyvébe, majd (Jel 20, 12-13),  az örök büntetés helyére kerülnek a tűznek tavába (Jel 20, 15).

   Míg a „gazdag gyötörtetik”, mi történik Lázárral?: Ő egy szót sem mond a beszélgetésre. A hívők állapotát Ábrahám mondja ki a 25. versben: "vigasztaltatik", úgy tűnik nem is figyel a beszélgetésre - olyan csodálatos minden. (Ezért téves azon felebarátaink elképzelése a halottakról, hogy az  elhunyt szentek, akik - hitük szerint – meghallgatnák a túlvilágról azokat, akik hozzájuk szólnak. A többi halottal sem szabad kapcsolatot teremtenünk. Isten tiltja (halott idézés)

Mert az elhunyt hívők már nem látják a földi eseményeket sem   A "nagy közbevetés", amelyet a 26. versben olvasunk a bűn, (amikor semmi kapcsolatunk Istennel) Azért nem lehet ezen senkinek sem áthatolni, mert ezen csak Jézus Krisztus tudott az Ő Golgotai kereszthalálával. Aki ezt életében elfogadja, s hittel megragadja, annak nem lesz "nagy közbevetés", mert hidat képzett keresztjével az Atyához, így a jogos büntetésünk elmarad - mi is mindannyian a poklot érdemelnénk -, de bűneink elfedezte, lemosta az Úr az Ő vérével (Zsid 9, 14; 1Jn 1, 7).

  Kérdezték már tőlem: Mit csinálunk az örök életben?- Krisztus Urunkkal leszünk, Aki egy új eget és Földet alkot (Ézs 65, 17; 2Pt 3, 13; Jel 21, 1), és mindörökké szolgáljuk Őt boldogan. Ezt nehéz értelemmel "felfogni", mert mi térben és időben élünk, s gondolkodunk. A kvantumfizika szerint: tér nem létezik idő nélkül, s idő sem tér nélkül. A mennyben viszont megszűnik mindegyik, s ezért lesz Isten minden mindenekben (1Kor 15, 28). Ezért van most is így, hogy Ő mindenütt és mindenhol jelen lehet, mert felette áll az időnek.

   Zárógondolatként figyeljük meg, hogyan zárja a beszélgetést Ábrahám a 31. versben. Azt mondja: "Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad." Jézus Krisztus közel 2000 esztendeje meghalt és feltámadott. Ennek bizonyságát nem csak az apostolok, hanem mintegy 500 ember (1Kor 15, 5-6) is megerősítette. Azóta hirdettetik ez az örömhír, az evangélium, amelyet sem diktátorok, sem eszmék nem tudtak megállítani, megsemmisíteni, és mégis milyen kevesen fogadják el, élik meg a mindennapjaikban. Mennyire igazat mondott Ábrahám(Jézus): „..az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad!” Mert Ő feltámadt, és ÉL !!!  Adja az Úr, hogy a még meglévő kegyelmi időnkben minél hamarabb megtaláld és elfogadd az Úr Jézus Krisztust az Ő váltságművével!

Felhasznált irodalom:

- William MacDonald; Újszövetségi Kommentár, Evangéliumi Kiadó, 1999.