Túrmezei Erzsébet KIÁLTÁS A MÉLYBŐL Isten, áldd meg a magyart bánattal, sírással, önmagára ösmerő, keserű látással, poklos voltára való reádöbbenéssel, hogy kiáltva keressen: Istenem, hol késel? Szánd meg, Isten a magyart! Tekints sok sebére! Siess, hiszen elalél, úgy buzog a vére! Sebeiből patakok, folyamok erednek. Érezze már erejét irgalmas kezednek! Szánd meg, Isten, a magyart! Kifosztott, szegény lett. Legyen a Te koldusod, ösmerős szegényed. Ezután, Uram, egyedül Te ajtódra járjon. Minden égi-földi jót Te kezedből várjon. Áldd meg, Isten, a magyart, a félig halottat, hogy éledjen, újuljon, mint a Te áldottad. Lába nyomán ez a föld virulva szépüljön! Keze nyomán romokon új világ épüljön! Életére ragyogjon égi békességed, örök húsvéti öröm! Azért kérünk Téged: Áldd meg, áldd meg a magyart bánattal, sírással, halál útját tagadó hozzádfordulással! 1945 Forrás: Túrmezei Erzsébet összegyűjtött művei I. VERSEK (407-408. oldal) Kiadja: a Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület – Budapest, 2007. Ez az internetes közlés a Túrmezei Emlékbizottság előzetes, írásos engedélyével történt. |