"Vezérelj engem az örökkévalóság útján" Zsolt 139, 24/b

Mély fájdalommal, de Istenben megbékélt szívvel tudatjuk

minden kedves rokonunkkal, hittestvéreinkkel, barátainkkal és ismerőseinkkel,

hogy édesapánk, nagyapánk és apósom

Pecznyík Pál

2017 január 1-én 97 éves korában csendben elaludt, elment közülünk.

Temetése 2017. január 7-én 15 órakor lesz a celldömölki  temetőben.

A gyászoló család

A vigasztalás Istene: II. Korintus 1. 3-4.

Kedves Testvérek: csodálatos könyv a Biblia. Nem ok nélkül nevezik az élet könyvének. Minden élethelyzetre van benne irányadás útmutatás. Isten áldott iránytűként adta kezünkbe a Bibliát hogy miként a pusztába eltévedt vándorok ennek az iránytűnek a nyomán haza találjunk az atyai házba. Most egy olyan igeszakaszt választottam mely a bánkódóknak szomorkodóknak és gyászolóknak nyújt lelki vigasztalást a földi élet zajos viharos eseményei között. A Szent Igét a második Korintusi levélben találjuk följegyezve az első fejezet 3-4 versében: „Áldott legyen az Isten a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket.” Ezek a felolvasott igeversek gyakran még temetésen is szerepelnek igehirdetési alapigeként. Hiszen vigasztalásra szorulókról van benne szó. És vajon ki szorulhat legjobban vigasztalásra? Ha nem az elhunyt kedvesét gyászoló ember? Azonban nemcsak a gyászolók szorulnak vigasztalásra, hanem egyre több nyomorúságba vagy betegségbe esett ember is. A szegények és betegek az egyedül élő emberek különösen az idősek soraiban egyre több a testi és lelki vigasztalásra szoruló ember. De vajon miért? Azért mert még sokan ne ismerték meg az Úr Jézus Krisztus Atyját a minden vigasztalás Istenét! Egyre többen nyomorognak, keseregnek, ám de még csak eszükbe sem jut, hogy nyomorúságukban, bajaikban a rajtuk könyörülő Istenhez forduljanak segítségért vigasztalásért. Pál apostol sok szenvedő embernél sokkal hatványozottabban élte át a nyomorúságot és szenvedést, mint Jézus Krisztus hűséges apostola és bizonyságtevője. De Istennél mindig megtalálta a vigasztalás áldott helyét és alkalmát. Nos ezért meri állítani saját példáját a Korintusi gyülekezet elé. Hogy ha van a kedves Testvérek között megkeseredett szívű bánkódó és vigasztalásra szoruló ember legyen az fiatal vagy idős forduljon hittel és bizalommal Istenhez a minden vigasztalások Atyjához, akinél bőséges és kifogyhatatlan a vigasztalás. Sajnos napjainkban is sokan keserűségükben eldobják, maguktól drága életüket mivel bánatukra, fájdalmukra nem találnak segítséget vigasztalást. Mert igazi vigasztalás csak a Mindenható Istennél található. A világ vigasztalása csak annyit ér, mint a súlyos betegnek a lázcsillapítószer. Mihelyt elmúlik a hatása visszatér a fájdalom. Isten az embert örömre teremtette és nem szomorúságra. De ez a tiszta öröm a bűnbeesés nyomán hamar bánatra, szomorúságra és gyászra változott. Elég, ha Ábel erőszakos halálára gondolunk. Lám Isten, tiltó szava nem volt hiába való. Sem ok nélkül való. Ádám és Éva előre nem tudhatta, hogy a tiltott fa gyümölcsének élvezete ilyen szörnyű tragédiához vezethet. Hála az Úrnak hogy a szomorúságból is a gyászból is van még kiút. Jézus Krisztus drága váltsághalála által! Ezért mindazok, akik ezt a drága váltságot hit által elfogadják, Istentől azok már ismerik és tudják, hogy szenvedésben, betegségben, nyomorúságban kihez kell fordulniuk. A hívő ember tudja: a földi szomorúság nyomorúság vagy gyász csak ideiglenes és csak a földi élet idejére vonatkozik. Ha már az Úrnál leszünk, eszünkbe sem jut. Sem a szenvedés sem a gyász. Ott már örök örömben lesz részünk mennyei Atyánk jóvoltából. Ámen.

Írta: Pecznyík Pál Celldömölk

Búcsú vers, temetés napon.

Életemben a Nap alatt,

eljött a végső pillanat.

Végleg meg állt, verő szívem,

véget ért földi életem.

Lelkem itt hagyta testemet,

földi por, mennybe nem mehet!

Testem koporsóba zárva

pihen, temetésre várva.

Egyszerű koporsóm felett,

hangozzon istentisztelet.

Had lehessen temetésem

felhívás, hogy el ne késsen

az, ki Jézust nem ismeri,

még ma, adja szívét neki!

Elföldelve, Lelkem sátra,

vár, a nagy feltámadásra!

Arasznyi volt földi pályám,

Istenhez szállt, érte hálám.

Ne ejtsetek könnyet értem,

szebb hazámba, hazaértem!

Ott nincsenek évek, napok,

nemsoká új ruhát kapok.

képzeletfeletti szépet,

melyen nem fog, az enyészet.

Urunk hívó szent szavára

ti is jöttök, nemsokára.

Haláltól ti ne féljetek!

Jézus győzött, hogy éljetek!

Megváltónkkal együtt leszünk,

s örök fényben örvendezünk.

Pecznyík Pál Celldömölk, 2013. I. 28.

Verses végrendelet:

2015. Július havában.

Isten kegyelméből, magas korba érve,

immár közeledik, földi létem vége.

Szerény vagyon miatt, nem vagyok nagy gondba,

drága lelki vagyont hagyok, utókorra.

Nem elmúló földet, palotát, szép kertet,

de lelket építő, néhány ezer verset.

Alkalmi verseket, nem hiába írtam,

akkor is olvassák: ha már nyugszom sírban.

Mindig szegény voltam, nincs nagy hozadékom,

kötetekben pihen, verses hagyatékom.

Versek az Úréi, köztük egy sem enyém,

égi Atyám íródiákja voltam én.

Azt adhattam tovább, a mit tőle kaptam,

minden leírt versért, hálaimát mondtam.

Lélekmentő szívvel, Atyám szolgált bennem,

versíró tol gyanánt, gyakran használt engem.

Így egyedül övé a dicsőség, hála,

már csak egy vágyam van, megpihenni Nála.

Zengjen sokak ajkán, minden verses ének,

leljen szebb hazára, általa sok lélek.

Záradék:

Harminckét verskötetemet és levelezésemet,

Evangélikus Egyházunk Országos levéltárának

ajándékoztam. Ott mindenki számára megtekinthető

és olvasható.

Aláírás:

Pecznyík Pál

Népi költő

Vigaszlevél gyászolóknak:

A mennyország otthon, amely kifejezetten néktek épült. Ne aggódjatok hová mentek, ha meghaltok. Vagy, hogy hová mennek szeretteitek, ha meghalnak. Bátorítsanak titeket az Úr Jézus szavai: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek! Bízzatok Istenben és bízzatok Énbennem! Az én Atyám házában sok hajlék van: ha nem így volna megmondtam volna nektek. Elmegyek, hogy helyet készítsek számotokra. És ha majd elmentem és helyet készítettem nektek ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok ott legyetek ti is!” János 14, 13.

Íme, egy hatalmas város, amit szeretni fogtok. „Én János láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet!” Jelenések 21, 2.

A területe 1400 négyzetmérföld. A kiterjedése akkora, mint Londontól Szentpétervárig és Glasgowtól Gibraltárig tartana. Anglia területének negyvenszerese Franciaországnak tízszerese és nagyobb, mint India. És ez csak a földszint mert épp oly magas, mint amilyen széle. 600.000 emeletes. Több mint elég helyet biztosít milliárdnyi jövő-menő ember számára. Mert jönni-menni fognak. A kapuk sosem lesznek zárva. Miért is csuknák be őket? Isten ellenségei száműzve lesznek és csak ez a tökéletes hely marad tökéletes emberekkel.

Krisztussal lesztek azzal a személlyel, akit legjobban szerettek! Pál apostol, akinek abban a kiváltságban volt része, hogy ellátogathatott a mennybe ezt írta: „Vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél!” Filippi 1,23.

Tehát ne rendezkedjetek be túlságosan itt a földön. „Mivel nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük!”

Isten megváltott gyermeke számára a temető csupán átszállóhely és a feltámadás napján új fehér lelki ruhában vonul be majd az Arany utcák városába a mennyei Jeruzsálembe! Mennyei Atyánk abba várja Szent Fia által megváltott gyermekeit. És arcukról letöröl minden könnyet, hogy örökké való örömben lehessen részük trónja közelében!

Lejegyezte ismeretlen szerző után: Pecznyík Pál Celldömölk