A 97 évet élt versmisszionárius evangéliumi költeményei sokak számára mint lelki harmatcseppek, jelentettek felüdülést az elmúlt 66 évben.

Az utolsó, még életében megjelent könyvéről az Evangélikus Élet 2017. január 8-i számának 32. oldalán olvashatak rövid ismertetést.

Hatezredik vers

Népek Ura, magyar földre

tette lelkem, testemet,

letehetem népem elé,

hatezredik versemet.

Minden versért imádságban

szállt hálám, az Úr felé,

így – mint az Ő ajándékát –

tehetem, népem elé.

Versek által, minden magyart,

Isten, Szent honába hív,

bárcsak szíven találhatna

sok magyart: e drága hír!

Évtizedek vers – termése,

a hatezer versgyümölcs,

mindegyikben rejtett hívás:

öröklétet: mennybe tölts!

Higgy az Úrban! Magyar népem,

csodás célja van veled,

ámulatba ejtő fényes,

égi otthont add neked.

Bálványoktól szabadulva,

élő Istened, imád,

s meglátod majd: áldásai

sokaságát, hinti rád.

Atyám, Néked köszönhetem,

hatezredik versemet,

bennük: Hozzád hívod népem,

s utolsóként, engemet.

Pecznyík Pál

Celldömölk

2015. X. 26.

Van egy hívő költő!

Van egy hívő költő,

ki olyan verset ír,

akik elolvassák:

a lelkük bele sír.

Pecznyík Pál

Celldömölk,

2016. XI. 20.

Isten velünk, viszontlátásra!

Pecznyík Pál emlékezete (1919.11.18. – 2017.01.01.)

Újév este csendesen elhunyt a 97. életévét betöltött népi költő, evangélikus diakónus, gyülekezetünkben 20 évig szolgált laikus munkás; aki hosszú élete során több, mint hatezer evangéliumi tartalmú verset és énekszöveget írt sokak lelki épülésére. Temetésén a celldömölki temetőben, az agg Simeon búcsú éneke csendült fel: „Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátta szemem üdvösségedet.” (Lk 2,29-30)

A laikus versmisszionáriusra a leghitelesebben úgy emlékezhetünk, ha saját rövid önéletrajzát idézzük, amit két és fél éve írt:

„Kiskőrösön születtem, evangélikusnak kereszteltek. Ott töltöttem gyermek- és ifjúsági éveimet. Katonaéveim után, Nyíregyházán kötöttem házasságot Simkó Erzsébettel 1954. július 10 én. Házasságunkból 2 lány gyermekünk született. Az idősebb férjhez ment, ott van 4 lány unokám. Családommal, 1987 nyarán, Nyíregyházáról Celldömölkre költöztem. Hitvesem itt fejezte be földi életét, 40 évi házasságunk után. 20 éve élek özvegyen, fiatalabb lányommal. Szakmát nem tanultam, munkásember voltam. Gyülekezeti hivatalsegédként mentem nyugdíjba, 1980-ban, Nyíregyházán. Isten, kegyelméből a versírás talentumával ajándékozott meg engem. Evangéliumi üzenetű verseket írok, már 66 év óta. Eddig: kiadhattam 6 verseskötetet, 1 életrajz könyvet. Verseimet, néhány egyházi folyóirat is közli. Ezen felül, lányom interneten is terjeszti és külföldön is olvassák már, ahol magyarok élnek. Isten kegyelméből, 95. évemben járva, még írogatok verseket, rövid bizonyságtételeket, lelki épülés céljából.

Celldömölk 2014. VI. 16. Pecznyík Pál, népi költő.”

Ezekhez a tényekhez csak három rövid kiegészítés, amit a 97. születésnapjára megjelent, legújabb áhítatos könyve; a Lelki harmatcseppek bevezetőjében található Egy zarándok éneke cím alatt olvashatunk élettörténetében:

* 1943. március 31-én vette fel a Fébé Evangélikus Diakonisszaegyesület vezetősége a tagjai sorába. Ő volt az utolsó diakónusa egyházunknak.

* 1958. szeptembertől 1980. januárig gyülekezetünkben szolgált; mint hivatalsegéd, harangozó, temetési kántor és igével szolgáló diakónus testvér.

* Harminckét verskötetét és levelezését, Evangélikus Egyházunk Országos levéltárának ajándékozta. Ott mindenki számára megtekinthető és olvasható.

De 12 E-verseskönyve a világhálón is elérhető: http://dezsoili.com/kortars/pecznyik.html 

Búcsú versét, vigaszlevelét és verses végrendeletét pedig itt találjuk: https://garainyh.hu/cikk/mynews.inc.php?a=a&mnid=810&page=

Mi e két rövid versével búcsúzunk: Isten velünk, viszontlátásra!

Összeállította: G. A.