P E C Z N Y Í K    P Á L

ARCHÍV BÖJTI ÉS HÚSVÉTI VERSEIBŐL;

LEÁNYA VÁLOGATÁSA

Ahogy Jézus feltámadott

Ahogy Jézus feltámadott,

úgy támad fel, hívő halott.

Ha pattan a sírok zára,

szent angyali harsonára!

Böjti úton

Idő-vonat száguld velünk,

Nagypéntekhez közeledünk.

Lélekben a böjti úton

lelki szemünk függ az Úron.

Előttünk megy, vállán kereszt,

tüstént felismerjük mi ezt,

hiszen azon bűnünk terhe,

s nincs ember, ki fölemelje.

Bűnt mily könnyű elkövetni

de mily nehéz súlyát vinni!

Bár sohase felejtenénk:

az a kereszt csak a miénk!

Azt emeli Jézus válla,

viszi föl a Golgotára.

Földre esik súlya alatt

de erőt nyer s továbbhalad.

Mennyből az angyalok látják

vállán bűnünk szégyenfáját.

Megkönnyezi a föld s az ég,

az arcunk szégyenpírban ég.

Kereszt alatt sajog válla,

átok, szitok zúdul rája.

Ő azt áldott helyettesünk,

Atyánk előtt hű kezesünk.

Átvállalja bűneinket,

mert Ő nagyon szeret minket,

jobban minden földi lénynél,

jobban saját életénél.

Feláldozza azt érettünk,

Ő hal meg, hogy mi élhessünk.

Bűnös embert ki így szeret,

az egyedül Krisztus lehet!

           +            +

Ma is látja életünket,

botladozó lépteinket.

Böjti úton amint megyünk,

míg fáradtan megérkezünk

győzelmének színhelyére.

Onnan örök fénye

ragyog a  négy égtáj felé,

megváltottak lába elé.

Böjti úton Ő a fényünk,

hogy e fénynél haza érjünk.

Pecznyík Pál

Celldömölk, 1988.

Feltámadott!

Holtak között nincs az élő,

feltámadott, újra él!

Most ott ül az Atya jobbján,

nemsokára visszatér!

Jézus, dicső jöveteled,

néped várja boldogan,

átvonuló vándor itt lenn,

hazája a mennybe van!

Pecznyík Pál

Celldömölk, 2009. I. 30.

Golgota hőse

Golgotának hőse

örök hála Néked,

porba tiportad ott

ősi ellenséged!

Te fénysugárt hoztál

a bűn éjjelébe,

hogy néped eljusson

örök égi fénybe!

Pecznyík Pál Celldömölk, 2003.

Húsvéti fohász

Húsvét fényes napján

fohászt rebeg ajkunk,

Jézus Krisztus előtt

fejet, térdet hajtunk.

Győzelmét hirdetjük

földünk minden táján,

megnyílt sziklasírja

húsvét éjszakáján!

Húsvéti fény ragyog,

a sötét sír felett,

szava: megrengeti

majd a sírkerteket!

Halál csatát vesztett,

bármennyire fárad.

Akit sírba döntött,

mind életre támad!

Hozzá – ki örömre

fordította gyászunk,

szálljon – hálaképpen –

húsvéti fohászunk.

Pecznyík Pál

Celldömölk, 1999.

Húsvéti győzelem!

Feltámadás dicső napja

újra felvirradt,

azt hirdeti, kitárul majd,

minden síri hant!

Feltámadott Jézus győzött

halál s bűn felett!

Halál többé nem ölheti

meg, az életet!

Hirdesd hát a nagy örömhírt

hívő száj, kebel,

földünk minden emberéhez

még ma, jusson el!

Örvendjen mind, aki hallja,

Jézus újra él!

Sziklába vájt üres sírja,

ím erről beszél!

Minden halott feltámadva

lép, Bíró elé,

igazságban osztja őket

jobb és ball felé!

Mily öröm lesz menny honában

állni, jobb felől,

ahol Isten, hívő népe,

fényben tündököl!

Pecznyík Pál

Celldömölk, 2011. II. 21.

Húsvéti örömhír! – 2013.

Fenn a Golgotán,

Húsvét hajnalán,

el hengerült a kő,

sírból kilépett Ő!

Győztes Krisztusunk!

Néki hódolunk.

Most a mennybe van,

s vár ránk, boldogan.

Pecznyík Pál

2013. Húsvétján

Jézus a kereszt alatt!

Jeruzsálemben kis csapat,

látta Jézust, kereszt alatt!

Szívszorongva kísérte itt,

Ura végső lépéseit.

Sokak előtt, ma is talány,

mi ment végbe a Golgotán!

Győzelmét a vérző kebel,

szenvedésben, mért rejti el?

Győzelmes a haláltusa,

egyre lassul, szív ritmusa.

Az egész test, nagy lázban ég,

jő a halál, közelg a vég.

Meghal a test, szem fennakad,       

ám halálból, élet fakad!

Jézus meghal, de Lelke ép,

sziklasírból élve kilép!

Ki Jézussal birokra kel,

legyőzötten, porban hever.

Büszke Sátán, csatát vesztett,

bár még erős, de majd reszket.

Idő végén, utoljára,

elmerül a tűz-tavába.

Pecznyík Pál

Celldömölk, 2009. IV. 10.

Jézus él!

Jézus él! Jöjj, higgy neki!

– Üres sírja hirdeti.

Boldog vagy, ha várod Őt,

Dicső fényben érkezőt.

Kálváriád véget ér,

ha veled a Mennybe tér.

Pecznyík Pál

Celldömölk, 2006.

Jézus feltámadott!

Golgota nagy eseménye,
még ma is frissen él,
ott folyt el a bűnösökért,
bűntörlő drága vér!

Isten ártatlan Fiának
bűntörlő szent vére,
bűnbánó ím vissza térhet,
Isten kebelére.

Sátán csupán három napig
élvezett, diadalt,
Jézust nem tarthatta fogva,
a hideg síri hant. 

Sziklasírból feltámadott!
Él újra a mennyben,
Atyjának szent jobbja felől,
fényes öltözetben.

Övéiért imádkozik,
értük közbenjárva,
ne maradjon kapun kívül,
ki bűneit bánja. 

Várja a szent pillanatot,
hogy értük lejöjjön,
s akkor, eggyé forr az ének,
mennyben és a földön.

Angyalok és megváltottak,
karöltve a mennyben,
méltók arra, hogy ajkukon,
hálaének zengjen.

Szenvedtek a próbák során,
nem szenvednek többé,
dicsőséges fény-ruhában,
élnek majd örökké!

Pecznyík Pál
Celldömölk, 2008. VIII. 22.

Jézus győzelme!

Feledhetetlen nap, Nagypénteki dráma,

Jézus helyettünk ment önként, Golgotára!

Halála legyőzött sátánt, poklot, halált,

Húsvét reggel sírból, feltámadt! Talpra állt!

Elhagyta a Földet, helyet készít nékünk,

új Földön vár Atyánk, s égi örökségünk.

Pecznyík Pál

Celldömölk, 2016. III. 4.

Jézus újra él!

A mi megváltásunk, Golgotán ment végbe,

Jézus drága Lelke, Atyjához tért égbe!

Éj sötét leple hullt, véres Golgotára,

Urunk drága testét, egy sziklasír várta.

Nem volt gyászos pompa, Jézus temetésén, 

feltámadásáig pihent, a sír mélyén.

Egy drága halottat rejtett, a kőfedő,

sírból, harmad napon, új test lépett elő!

Reá vastörvények, nem voltak hatással,

Jézus zárt ajtón át, lépet be, ruhásan.

Félénk tanítványok, egy nagy zárt teremben,

a feltámadt Jézust látták, velük szemben!

Szegények azt hitték, hogy szellemet látnak,

nem voltak tanúi, feltámadásának.

Ám Jézus megszólalt: miért kételkedtek?

Fel fogok támadni, többször mondtam nektek!

Tanítványok szívét, nagy öröm járta át,

dicsőséges testben, látták Isten Fiát!

Őt követők szíve, örömmel volt tele,

több mint ötszáz hívő, találkozott Vele!

Most Atyjának jobbján, értünk esd, mennybe fönn,

ígérete szerint, nemsoká visszajön!

Dicsőséges Jézus, várva várunk téged,

hogy Atyádhoz emeld, megváltott hű néped!

Ama dicső honba, hol nincs bűn, sem halál,

melyben Atyánk trónja, ragyogó fényben áll!

Pecznyík Pál

Celldömölk, 2015. IV.

Jöjj a Golgotára!

Ha visszaforgatnánk, az időkerekét,

Sionban láthatnánk, zsidók nagy tömegét.

Páska vacsorára késül ott, a város,

bár az emlékezés, már kissé homályos.

Ám nagyobb esemény van ott, készülőben,

Pilátus helytartó ül, ítélő székben.

Előtte: mint vádlott: ott áll, véres mezben,   

világ Teremtője, teremtménnyel szemben.

Hamis vád alapján, ott áll, Isten Fia,

a vád: gonosztevő, így meg kell halnia!

Pilátus a foglyot, küldi Heródeshez,

Jézusnak szava sincs, e vörös emberhez.

Heródes: Őt visszaküldi Pilátushoz,

ő az illetékes, ítéletet ő hoz.

Reggel kezdődött el, a nagy procedúra,

borzalmas szenvedés, vár a Szent Fiúra!

Jézus, sebzett vállán, keresztgerendával,

Via Dolorózán vonul, botló lábbal.

Golgotára érve, zúg felé a lárma,

szögek nyomán vérzik, Urunk keze, lába.

Jobb felől, ball felől, egy – egy gonosztevő,

középen függ Jézus, érettünk szenved Ő!

Szállj le a keresztről, harsogja a tömeg,

hitetlenek ajkán, mint csúfoló szöveg.

Büszke, kevély ember, jöjj a Golgotára,

nézd: mint csöpög a vér, bűneidnek ára!

Törjön össze szíved, e roppant kín láttán,

hidd el: te érted is fizet, most a Bárány!

Add át, ó embered, haljon meg Ővele,

így új emberednek, mennyben lesz lakhelye.

Kevély büszkeséged, alázattá válik,

Jézus Lelke emel, a Menny kapujáig.

Pecznyík Pál

Celldömölk, 2016. VIII. 2.

Kereszt tövén!

Golgotán, a kereszt tövén,

himnusz szárnyal Égbe fel,

boldogszívű megváltott nép:

háláját, így zengi el.

Jézus Krisztus a győztes Úr,

ott él már a mennybe fenn,

földi, mennyei énekkar,

győzelméről énekel.

Golgotán a tűzáldozat,

nem volt hiábavaló,

tűz – tavába jut a sátán,

s minden, Istent tagadó.

Jézus, drágavére által,

utat készített nekünk,

azon Atyánkhoz vezessen,

mert célja van mivelünk.

Szemtől – szembe, láthassuk Őt,

mint megváltott gyermekek,

akik dicső trónja köré,

örömmel sereglenek.

Drága lélek: számodra is

van hely, a kereszt alatt,

hidd el: azon éretted is,

elégett az áldozat!

Bűneidből szabadulva,

Isten gyermeke lehess,

Őt dicsérő égi karban,

boldogszívű énekes.

Pecznyík Pál

Celldömölk, 2016. II. 15.

Király a kereszten!

Király a kereszten,

pőrén, ruhátlanul,

tövis koronától,

fejéből vére hull.

Itt a királyotok,

harsogja a világ,

s egy pribék lándzsával,

halott testébe vág.

A kereszt nem volt egy

bársony királyitrón?

Jézus függött azon,

vérző testtel fakón.

Azokért is szenvedt,

kik keresztre verték,

szánta őket mivel,

Őt fel nem ismerték.

A mi nagy Királyunk

Jézus, nem akárki.

Egykor majd minden szem,

megfogja Őt látni!

És ki nem bánja meg,

hogy ellene vétett,

számára kegyetlen

lesz majd, az ítélet.

Megváltó Urunkra,            

földinél szebb trón vár,

örökké trónol majd,

dicsőséges trónján!

Követőit mennyben,

oly örökség várja,

melyért nem lesz elég

sohasem, a hála.

Pecznyík Pál

Celldömölk, 2009. XII. 23.

Legfájdalmasabb kiáltás!

Jeruzsálem falán kívül,

Golgota véres halmán,

mérhetetlen kínok között,

Jézus remegő ajkán,

legfájdalmasabb kiáltás

zúgott át a föld felett,

„Én Istenem, én Istenem,

mért hagytál el engemet!”

Nála nem volt megvetettebb,

elhagyottabb földi lény,

vaksötétben, kínban függött,

hogy el ne vesz te, meg én!

Még Atyja sem nézhetett rá,

olyan torz volt, s megvetett,

igazsága nem nézhette

Fián, a nagy bűn – hegyet.

Megfeszítve, elhagyatva,

ment a halálkapun át,

bűnünk tövis koronája,

övezte Szent homlokát!

Istent kielégítette,

a véres nagy áldozat,

harmadnapon megnyílt a sír,

halálból, élet fakadt!

Jézus él! És élni fog mind,

ki szívébe hívja Őt,

s az új földön majd örökké

imádhatja, a dicsőt!

Pecznyík Pál

Celldömölk, 2009. X. 9.

Legsötétebb éjszaka!

Félelmetes jelenséget élt át egykor, Izráel,

hegyét, völgyét fényes nappal, éj sötétje lepte el.

Három órahosszat tartott, e nappali éjszaka,

s a kereszten: kiáltásként hangzott el, Jézus szava!

„Én Istenem, Én Istenem, mért hagytál el engemet!”

Ennél fájóbb kiáltás még, nem hangzott a föld felett!

Ugye tudjuk: mi helyettünk, konok bűnösök helyett,

hogy így, minden bűnét bánó, nyerjen örök életet!

S a Golgotán, mozdult a föld, repedezett a gránit,

Jeruzsálem templomában, kettéhasadt, a kárpit!

Bűnös előtt, megnyílt az út, amely eddig zárva volt,

sötét sziklasírbolt mélyén, élve talpra állt a holt!

E nagy csodát előzte meg, háromórás éj sötét,

legyőzte azt a fény Ura, s a fény újra visszatért!

E mennyei fényben járhat: Atyánk minden gyermeked,

üdve nagy ajándékáért, imádhatja szent Neved.

Ama régi éjszakára, alázattal gondolunk,

Eget, Földet megmozgattál, mentésünkért, hű Urunk!

Csak ámulunk, mire képes, e nagy mentő szeretet,

minden áron megmenthesse, a tévelygő gyermeket!

Létezik az örök fénynek, és örök éjnek hona,

kettő közül valamelyik, lesz majd lelkünk otthona.

Örök éjnek borzalmától, őriz minket, hű Urunk,

Fiad drága váltságáért, fény lehessen otthonunk!

Abban: még csak árnyék sincsen, csak fény, szeretet, örök,

ott várnak ránk, legcsodásabb események, örömök.

Pecznyík Pál

Celldömölk 2015. V. 13.

Legszentebb áldozat!

Megváltónk szenvedésére, még csak gondolnunk is nehéz,

ha szemünk: két ezredéves eseményre, távolba néz.

Pilátus beleegyezett, a nép akarata legyen,

Jézus keresztre feszítve, haljon a Golgota hegyen!

Megváltónkat: mint szemetet, kísérik szemétkapun át,

gonosztévőnek csúfolva, Atyánk, értünk haló Fiát!

A Golgota dombra érve, letépik a ruhát róla,

piruló arccal vérezik, bűneinknek hordozója.

Aztán Urunk vérző testét, szegezik a keresztfára,

igazságnak, hazugságnak, kezdődik a nagy csatája!

Végtelen hat órahosszat függ ott Jézus, Ég s Föld között,

Teremtő a teremtménnyel, mély fájdalomban ütközött.

Föld legnagyobb háborúja, úgy tűnt, hogy gyásszal ér véget,

midőn égő áldozatként, elégett egy drága élet!

Áldott Urunk meghalt ugyan, így győzött le Sátánt, halált,

tetemét bár sírba tették, ámde Lelke, a mennybe szállt!

Megváltónk a sziklasírban, csak három nap volt, mint halott,

Győztes Úrként, elhagyta azt, s dicső testben feltámadott!

Bár a Sátán, Jézus felett, nyert egy rövid diadalmat,

nem hitte, hogy a Teremtő Lelke: soha meg nem halhat!

Az irigy főpapságnak is, csak rövid volt diadalma,

mert a kárpit kettéhasadt, győzött Jézus nagy hatalma!

Jézus Krisztus győzelmével ért véget, a véres dráma!

Láttán: bűnös, törj ma össze, ilyen nagy volt, bűnöd ára!

Jézus pirult, tehelyetted, hogy te ne függj mezítelen,

ne lehessen büntetésed a kárhozat, a végtelen.

Ilyen nagy áldozat láttán, csak ámulni, sírni lehet,

erre csak az Isten képes, aki maga a szeretet!

Tökéletes szent áldozat, rég végbement érted, értem,

hogy új, dicső testben éljünk, Atyánk előtt, hófehérben.

Pecznyík Pál

Celldömölk 2014. VII. 24.

Nagypénteken úgy tűnt…

Nagypénteken úgy tűnt,

már mindennek vége!

Sírba hullt a csillag

Isten szemefénye!

Halál mégsem ülte

soká diadalát

napfény követte a

húsvéti éjszakát.

Sötét sziklasírra

új élet fénye hullt,

sírja börtönéből

Jézus megszabadult.

Hála: a végső szó

nem a tied, halál!

Fölötted győztesen

az élő Krisztus áll!

Megzendül majd szava

minden sírhant felett,

ha a feltámadás

napja elérkezett!

Lépjetek mind elő

sírba hullt nemzetek.

Nyíljatok meg ti is

folyók és tengerek!

Mert még az utolsó

ítélet vár rátok.

Ha hisztek: úgy élet,

ha nem akkor átok!

Így készüljetek fel

ítéletre népek

s mindenek Bírája

irgalmazzon nektek!

Pecznyík Pál

Celldömölk, 1995.

Nincs a sírban Ő!

Elmúlt a mély gyász, szívbe markoló,

új hajnal virradt, csodás, ragyogó.

Megváltónk sírján nincsen már a kő,

síri ágyán is csak egy keszkenő.

Ujjongj hát, szívem, nincs a sírban Ő!

Asszonyok látták, beszéltek Vele,

átjárta szívük, szíve melege.

Olyanok voltak, mint az álmodók,

a legcsodásabb örömhírt hozók.

Néktek, kesergők, könnyes gyászolók.

Halál völgyében nincs többé sötét,

Jézus nappalra váltotta az éjt.

Felhőtlen égen ragyog már napunk,

haláltól félni nincs többé okunk.

Nem tarthat fogva, Jézusé vagyunk!

Pecznyík Pál, 1987.

Olajfák hegyén

Az Olajfák hegyén,

ama sötét éjjen,

Világteremtő Úr,

imádkozott térden.

Ima-tusájában,

térdei remegtek

redős homlokáról

vércseppek peregtek.

Az Olajfák hegyén

eldőlt az ütközet,

bűnös: így nyerted meg

ingyen, az üdvödet!

Jézus halál által

győzte le, a halált,

és a benne hívő

népe élére állt!

Jézus majd visszajön,

adjunk néki hálát,

az Olajfák hegyén,

veti meg a lábát!

Melyen verejtékben

imádkozott térden,

ott királyi arca

ragyog, dicsőségben!

Ama dicső napra,

már régóta várunk,

meg láthassunk téged,

Jézus, nagy Királyunk!

Pecznyík Pál

Celldömölk, 2010. X18. 

Oltár a Golgotán!

Jézus vérverejték cseppje,                       

megjelent Szent homlokán,

lehullott a kert kövére,

imádkozó nagy tusán.

Olajfák lombjai alatt,              

térdre hullt, Isten Fia,

iszonyodott: bűnkehelytől,                 

mit ki kellett innia!

Szenvedése folytatódott,

oltáron a Golgotán,                              

parázna szemek tüzében,      

ruhátlanul, fenn a fán!

Jézus véréért ma is van,                                                 

bűnbocsánat, kegyelem,                

Szent kezeit fúrta át szög,

s nem bűnszennyes tenyerem.

Testi kínja, olyan nagy volt,

azt: leírni sem lehet,

kevés volna: könnyel mosnom,

értem vérző Szent kezet.

Jézus meghalt. Életére,

csókot lehelt a halál.

Ám feltámadt! S bűnbánóknak,

menny kapuja, nyitva áll.

Jöjjetek hát, bűnbánók mind,

bűnrabságnak vége már,

s fény honában: dicső Atyánk,                         

ölelő két karja vár!

Pecznyík Pál

Celldömölk, 2015.XI. 30.

Ott a Via Dolorózán!

Ott a Via Dolorózán,

nagy Hősről regél a múlt,

lármás néptől körülvéve,

elítélt ember vonult.

Ott a Via Dolorózán,

kereszttel városon át,

kísérik a vesztőhelyre,

Isten egyszülött Fiát!

Ott a Via Dolorózán,

vére pereg földre le,

Őt kísérő asszonyoknak

szeme könnyel van tele

Ott a Via Dolorózán,

a tűző napnak hevén,

Jézus viszi keresztünket,

hogy el ne vessz te meg én.

Ott a Via Dolorózán,

mely a várost szeli át,

sokan követik még ma is,

Jézus Krisztus lábnyomát.

Ott a Via Dolorózán,

Jézusról regél a múlt,

hogy a bűnös el ne vesszen,

drága vére érte hullt!

Pecznyík Pál

Celldömölk, 1999.

Szomorú szívű Jézus

Királyoknak Királya

szamárcsikón vonul,

nem büszkén koronásan,

szelíden, jámborul.

Atyjához száll imája

hozsannázók felett,

kiknek ajka kiált majd

gyilkos feszítsd meg-et.

Bár lelkesednek érte,

magát nem bízza el,

nem hatja meg hozsánna,

mit a nép énekel.

Tudja, mi van a szívben:

önzés és gyűlölet,

holnap halálra adja

Őt, kit ma még követ.

Szomorú szívű Jézus,

lásd: ilyenek vagyunk.

Ma még hódolunk néked,

holnap megtagadunk.

Ajándékozz meg minket

állhatatos szívvel,

mely ragaszkodik hozzád

mind a sírig híven!

Hű Megváltónk Előtted

a szívünk nyitva áll,

ó jöjj, lakozzál abban,

dicsőséges Király!

Hódolatunk jeléül

hadd tehessük eléd

megváltott életünknek

hálás szeretetét!

Pecznyík Pál

Celldömölk, 1988.

***************************************************************************