LELKI ELEMÓZSIA 7 NAPRA

 „Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr,

az a nép, amelyet örökségül választott.” (Zsolt 33,12)

Szentháromság ünnepe után a 10. héten az Útmutató reggeli s heti igéi így figyelmeztetnek: Ismerjük fel, amit Isten Krisztusban tett értünk; aki szeretett minket, és önmagát adta értünk áldozatul! „Jézus Krisztusban van a mi váltságunk az ő vére által: a bűnök bocsánata az ő kegyelmének gazdagsága szerint.” (Ef 1,7; LK) „Az Úr házába örömmel megyünk.” (GyLK 755) Ám Jeruzsálem pusztulásának ünnepe arra emlékeztet, hogy Kr. u. 70-ben az ellenség a várost és a templomot teljesen lerombolta! Bevonulásakor, Jézus „amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta, és így szólt: Bárcsak felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! ...kő kövön nem marad benned, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét.” Azután megtisztította a templomot; mert ti „rablók barlangjává tettétek” (Lk 19,41–42.44.46)! „Az Úr Jézus három nap folyvást prédikált a templomban. Sohasem volt még ekkora lázban. Érezte, hogy küszöbön a veszedelem. S ő, de szívesen elfordította volna!” – vélekedik Luther. Pál kijelenti: „nem a testi származás szerinti gyermekek Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak az ő utódainak. Ezért tehát nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” (Róm 9,8.16) S így érvel: „Isten nem vetette el az ő népét, amelyet eleve kiválasztott. Viszont az ő bukásuk által jutott el az üdvösség a (pogány) népekhez, hogy...” (Róm 11,2.11) Először Kr. e. 587-ben rombolták le a templomot, mert „sokat vétkezett Jeruzsálem... Az Úr szomorította meg sok vétke miatt.” (JSir 1,8.5) A Messiás kijelentése örökérvényű: „eljön az óra, amikor nem ezen a (Garizim) hegyen, nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát, lélekben és igazságban, mert az Isten Lélek.” (Jn 4,21.23.24) Pál, így indokolja e titkot: „üdvözülni fog az egész Izráel, amint meg van írva: »Eljön Sionból a Megváltó, eltávolítja a hitetlenséget...« (lásd Ézs 59,20.21 s 54,10), mert megbánhatatlanok az Isten ajándékai és az ő elhívása” (Róm 11,26.29)! A próféta irgalomért könyörög: „jaj nekünk, mert vétkeztünk! Téríts magadhoz, Uram, és mi megtérünk!” (JSir 5,16.21) Mózes előre kijelentette; ha bálványimádók lesztek, „szétszéleszt benneteket az Úr a népek közé, és... De ha keresni fogod ott az Urat, a te Istenedet, megtalálod, ha... De végül megtérsz Istenedhez, az Úrhoz, és hallgatsz a szavára, nem hagy akkor cserben, és nem hagy elpusztulni, mert irgalmas Isten az Úr. Tartsd meg rendelkezéseit és parancsolatait!” (5Móz 4,27.29.30.31.40) A választott nép sorsa hirdeti: akiket Isten elhívott, azokat meg is igazította. Hit által igazulunk meg (lásd Róm 8,28–30 s 10,9–13)! „Tisztítsd meg szíved, / Jeruzsálem népe, // Véled az Úr van!” (EÉ 460) G. A.