LELKI ELEMÓZSIA 7 NAPRA

„Gyógyíts meg, Uram, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok.”

(Jer 17,14)

Szentháromság ünnepe után a 19. héten az Útmutató reggeli s heti igéi Isten és az ember munkájáról tanítanak. Mi, azért járjunk elhívásunkhoz méltóan a munkában; mert az Úr Jézus kijelentette: „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.” (Jn 5,17) S Atyja akaratát teljesítette e világban ő; az áldott Orvos, akihez heti igénk szavaival is fordulhatunk! „Jó az Úr, örökké tart az ő kegyelme, és hűsége nemzedékről nemzedékre.” (Zsolt 100,5; LK) Jézus, látva a bénát elé vivők hitét; „így szólt a bénához: Fiam, megbocsáttattak a te bűneid.” Jézus: egylényegű az Atyával! – „Azért, hogy megtudjátok, az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön – így szólt a bénához: Neked mondom, kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza!” (Mk 2,5.10–11) „Mondom néktek, öröm lészen Isten angyali között egy megtérő bűnösön.” (GyLK 692) Jakab kéri: „Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.” (Jak 5,16) Isten próbára tette népét a pusztában; a keserű víz édes lett Márában! S kijelentette: „én, az Úr vagyok a te gyógyítód. Azután elérkeztek Élimbe. Ott ütöttek tábort a víz mellett.” (2Móz 15,26–27) Jézus tettei: isteni hatalmának a jelei. Már Keresztelő Jánosnak megüzente: „vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium.” (Mt 11,5) Megérintve őt, így szólt a lepráshoz: „Akarom, tisztulj meg! És azonnal megtisztult...” (Lk 5,13). A világ Világossága szombaton gyógyította meg a vakon született embert: „így szólt hozzá: Menj el, mosakodj meg a Siloám tavában – ami azt jelenti: küldött. Az pedig elment, megmosakodott, és már látott, amikor visszatért.” (Jn 9,7) A próféta, Isten gondviselő szeretetét kéri életére: „légy oltalmam a veszedelem napján! …csak téged dicsérlek.” (Jer 17,17.14) Az Úr Jézus meggyógyította Péter anyósát, és sok más beteget; „hogy beteljesedjenek az Ézsaiás próféta által mondottak: »Erőtlenségünket ő vette el, és betegségeinket ő hordozta.«” (Mt 8,17; lásd Ézs 53,4) Szombaton egy zsinagógában ezt mondta a tizennyolc éve meggörnyedt asszonynak: „megszabadultál betegségedből. És rátette a kezét, mire ő nyomban felegyenesedett, és dicsőítette az Istent.” (Lk 13,12–13) S Luther, így vall: „Volt idő, midőn ilyenkor azt hittem volna, hogy Isten elhagyott. Ma már azonban a betegség épp oly kedves nekem, mint az egészség. Mivel Isten: kegyelmes Atyám, mindez kedves s drága nekem.” „A te gyógyító szent kezed / Orvosolta fájdalmam, // Nem adtál át a halálnak, / Életben megtartottál. // Én Uram, üdvösségem, / Jézus, én reménységem!” (EÉ 373) G. A.