LELKI ELEMÓZSIA 7 NAPRA

„Az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” (1Jn 5,4b)

Szentháromság ünnepe után a 17. héten az Útmutató reggeli s heti igéi tanítják: Krisztusban egy a keresztyén anyaszentegyház (lásd 1Kor 12,12.27)! S a Krisztusban hívők hirdetik a hit győzelmét, mert... (lásd 1Jn 5,5). „Ímé, mily jó és mily nagy gyönyörűség / Az atyafiak közt az egyenesség...” (GyLK 765) „Egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és az emberek között: az ember Krisztus Jézus, aki önmagát adta váltságul mindenkiért.” (1Tim 2,5–6; LK) Egyek vagyunk Krisztusban s a jó pásztor szétszóródott nyáját újra egyesíti (lásd Jn 10,16). A kánaáni asszony szaván fogta s Urának nevezte Jézust: „Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek gazdájuk asztaláról lehullanak. Ekkor így szólt hozzá Jézus: Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod! És...” (Mt 15,27–28) Pál, hirdeti: „Nincs különbség zsidók és görögök között, mert mindenkinek ugyanaz az Ura, és ő...” (lásd Jóel 3,5). Az üdvözítő hit „hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által.” (Róm 10,12.17) „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt.” (Zsid 11,1.6) Luther tanítja: „A hit olyasmiről való meggyőződés, mit nem látunk, sőt aminek talán az ellenkezőjét látjuk. Ezért az Isten szeretetének s tiszteletének legmagasabb foka is az, hogy őt mindennek ellenére is jónak, igaznak tartjuk és dicsőítjük.” Névünnepén, Urunk emlékeztet Mihály arkangyal tettére (lásd Jel 12,7) s tanítványait bátorítja: „inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben.” (Lk 10,20) „Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket.” (Zsolt 34,8) Az Úr angyala ezt mondta Hágárnak: „Íme, teherbe estél, és fiút fogsz szülni. Nevezd Izmaelnek. Azután Hágár így nevezte az Urat, aki szólt hozzá: Te vagy a látás Istene. … Én is láthattam itt, aki engem látott.” (1Móz 16,11.13) Jerikó bevétele előtt, kivont karddal a kezében, megérkezett a táborba, és „az Úr seregének a vezére így felelt Józsuénak: Oldd le sarudat a lábadról, mert szent az a hely, ahol állsz. Józsué így is tett.” (Józs 5,15) Jézus figyelmeztet: „Vigyázzatok, nehogy egyet is megvessetek e kicsinyek közül, mert mondom nektek, hogy az ő angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennyei Atyám arcát.” (Mt 18,10) Az Úr angyala kivezette Pétert a börtönből majd eltűnt mellőle, ő ekkor mondta: „Most tudom igazán, hogy az Úr elküldte az ő angyalát, és kimentett engem Heródes kezéből…” (ApCsel 12,11) Jézus megígérte: „…meglátjátok a megnyílt eget és az Isten angyalait…” (Jn 1,51) „Itt az Isten köztünk. / Jertek őt imádni, // Angyaloknak módján / Színed előtt állván, / Bárcsak mindig arcod látnám!” (EÉ 280,1.3) G. A.