„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn. 3,16)

AKI VÁLASZOL: LUTHER MÁRTON

Hogyan szemléljük Krisztus szent szenvedését?

(részletek)

Krisztus szenvedése rémületbe ejt

Némelyek úgy szemlélik Krisztus szenvedését, hogy az haragra gerjeszti őket a zsidók ellen. Ez aligha nevezhető a Krisztus szenvedése szemlélésének. Ez sokkal inkább Júdás és a zsidók gonoszságának szemlélése.

Vannak, akik részvéttel tekintenek Krisztusra. Sajnálják és megsiratják, mint egy ártatlan embert. Akár csak az asszonyok, akik Jeruzsálemből követték Krisztust, akiket ő meg is intett: magukat kell siratniuk és gyermekeiket. (…) Mert mit segít az rajtad, hogy Isten Isten, ha számodra nem Isten?

A Krisztus szenvedését akkor szemléljük helyesen, ha ráfigyelve megrémülünk és lelkiismeretünk kétségbe ejt. (…) Mi történik majd a bűnösökkel, ha szeretett Fiát így sújtja? A bűnösök ítélete kimondhatatlanul és elviselhetetlenül súlyos kell hogy legyen, ha egy ilyen nagy és fenséges személynek, Isten Fiának kell szembeszállnia vele, sőt szenvednie és meghalnia miatta.

Mélyen vésd az emlékezetedbe és soha ne kételkedj benne, hogy te vagy az, aki Krisztust így megkínozza. Bizonyosan a te bűneid tették ezt vele! (…) Ezért, amikor a Krisztus kezét átfúró szögeket látod, hidd bizonyossággal, hogy az a te műved. Nézz a töviskoronájára, és hidd, hogy a tövisek a te gonosz gondolataid.

Azután fontold meg, hogy ahol Krisztust egy tövis szúrja, ott százezernél is sokkal több tövisnek kellene téged szúrnia. Örökké kellene így és még sokkal erősebben gyötörniük.

A Krisztus szenvedésének legfőbb haszna ugyanis abban mutatkozik meg, hogy önismeretre juttat. Elborzaszt önmagadtól és összetör. Ha ezt még nem élted át, akkor a Krisztus szenvedése még nincs a javadra. Mert a Krisztus szenvedése – a maga természeténél fogva – nem munkálhat mást, min hogy Krisztushoz tesz hasonlóvá minket, hogy amint bűneink Krisztust testében és lelkében iszonyúan meggyötörték, ugyanúgy gyötörjenek bennünket is lelkiismeretünkben.

Ha annyira keménynek és száraznak bizonyulsz, hogy Krisztus szenvedése nem rémít meg és nem juttat el önismeretre, akkor félned kell. (…) Kérjed hát Istent, hogy lágyítsa meg a szívedet és engedje meg, hogy a Krisztus szenvedésén való elmélkedés gyümölcseiben részesülj. Isten kegyelmét kell keresned és kérned, hogy az ő kegyelme által érd ezt el, és ne a magad erejéből.

Krisztus szenvedése megvigasztal

            Mindeddig a nagyhétben jártunk és nagypénteket ünnepeltük. Most érkezünk húsvéthoz és Krisztus feltámadásához. Vigyázz, hogy ne tégy úgy, mint azok a bolondok, akik engedik, hogy bűneik szívükben mardossák és emésszék őket, miközben arra törekednek, hogy jócselekedeteik által vagy az elégtételek utáni futkosással, illetve a bűnbocsánat hajszolása révén bűntelenné váljanak, holott ez lehetetlen.

            Te azonban vesd most már bűneidet magadról Krisztusra úgy, hogy erősen hidd: az ő sebei és szenvedései a te bűneid, és ő azokat hordozva megfizet értük, mert ”Isten minden bűnünket őrá vetette.” (Ézs 53,6). “Bűneinket maga vitte fel testében a keresztfára.” (1Pt 2,24). És “Isten őt tette bűnné értünk, hogy mi általa megigazultak legyünk.” (2Kor 5,21).

            Azután emelkedj Krisztus szívén át egészen az Isten szívéig! Értsd meg, hogy Krisztus nem szerethetne téged, ha Isten nem akarná ezt örök szeretetével. Értsd meg, hogy Krisztus csupán Istennek engedelmeskedik, amikor téged így szeret. Így találhatsz rá az Isten jóságos atyai szívére, és – miként Krisztus mondja –, Krisztus által az Atya vonz magához téged. Így érted meg végül Krisztus mondását (Jn 3,16): “Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte…”. Ez nem mást jelent, mint hogy akkor jutunk el Isten helyes ismeretére, ha nem hatalma és bölcsessége felől közelítjük meg – hiszen ez rettenetes –, hanem jósága és szeretete felől. Ekkor szilárdulhat meg a hit és a bizalom, ekkor születünk újjá Istenben.

            Amikor így megerősödött a szíved Krisztusban, és már nem a gyötrelmes büntetéstől való félelem miatt, hanem szívedből gyűlölöd a bűnt, akkor Krisztus szenvedése egész életed példájává is lesz. (…) Gondoljuk meg, hogy a Krisztus szenvedését mi magunk is hatékony fegyverként forgathatjuk a bűn kísértése elleni küzdelmünkben! 

            Lásd, így tudunk minden bűnös szenvedély és rossz szokás ellen erőt és vigasztalást találni Krisztusban. A Krisztus szenvedésének helyes szemlélete így Krisztus szenvedésének gyümölcseiben részesít.

            Keresztyénnek is csak azok nevezhetők joggal, akiket Krisztus neve és élete megragadott és bevont az ő életébe, miként Pál mondja: “Akik Krisztuséi, azok Krisztussal együtt megfeszítették testüket, annak minden kívánságával együtt.” (Gal 5,24). Mert Krisztus szenvedését nem szavakkal és nem jelképesen, hanem valóságosan kell átélni. Így figyelmeztet minket az ige: “Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek.” (Zsid 12,3), és “Amint Krisztus testben szenvedett, úgy kell annak megfontolásával felkészítenetek és megrősítenetek.” (1Pt 4,1).

            A Krisztus szenvedésének ez a szemlélete ma már (1519-ben!) nem divatos, sőt igen ritka, pedig Péter és Pál levelei tele vannak vele. Mi mégis egyedül az apostoli levelek alapján (…) fontoltuk meg a Krisztus szenvedését, annak lényegét emelve ki.

(Olvasd végül a 304. énekünk 2. és 3. versét. Luther ezzel zárta elmélkedését.)

(Az idézetek forrása: Magyar Luther Füzetek 6. – Magyarországi Luther Szövetség – 1997.)

Válogatta: G. A.