TE  DEUM  LAUDAMUS

Isten téged dicsérünk,

téged Úrnak mi is vallunk,

Téged, örök Isten

minden földi állat dicsér.

Tenéked mennyei angyalok

és mennyei fejedelmek

Tenéked, cherubim és szerafim

mindenkoron énekelnek.

Szent Isten, Szent Úr,

Szent Úristen, dicső Király,

teljes mennyország és föld

felséges dicsőségeddel.

Téged apostolok társasággal dicsérnek.

Téged szent próféták vigassággal dicsérnek.

Téged kínvallott mártírok,

kik éretted meghaltak,

ez világ szerint

anyaszentegyház dicsér.

Felséges magasságnak ő Istenét

mi tisztelendő Urunk,

egyetlenegy Fiadat,

Szentlelked minket megvigasztaló.

Te Krisztus vagy, dicső Király.

Te vagy Atyaistennek örökséges Fia.

Te megváltásra emberséget felvenni

Máriának szent méhét nem útálád.

Te örök halált meggyőzvén

mennyei szent kapukat nekünk megnyitád,

Te ülsz Istennek jobbjára,

Atyának dicsőségében.

Hiszünk eljövendő bírónak,

téged azért Uram mi kérünk,

hogy minket segélj,

kiket szent véreddel megváltál.

Szenteid közé örök dicsőségben

minket számlálj.

Üdvözítsed te népedet Uram Isten

és megáldjad te maradékaidat.

És tarts meg minket

és el fel vigyél örök dicsőségbe.

Minden naponként Téged Úristen dicsérünk.

És Uram te nevedet örökké,

mindörökké dicsérjük.

Melytől Uram Isten minket őrizned

ez napon bűn nélkül.

Légy irgalmas Uram Isten bűnösöknek,

légy irgalmas nekünk!

Legyen te szent irgalmasságod mihozzánk,

mert minekünk te vagy oltalmunk.

Tebenned bízunk mi Úristen,

azért örökké mi élünk.

Ámen.

Te Deum laudamus (lat. 'Téged Isten dicsérünk'): a Szentháromságot dicsőítő zsoltárszerű imádság. - 350 u. már megvolt, egyes részei talán még korábban keletkeztek É-Afrikában. Szerzőjének Szt Ambrust és Szt Ágostont (olyan változatban is, hogy egymásnak felelgetve írták egyes sorait), Szt Hilariust v. →Nicetast tartották, valójában nem tudjuk, ki írta. - A ~ első része Istent, az Urat és örök Atyát dicséri a Fiúval és a Szentlélekkel; második része Krisztust, a dicsőség királyát magasztalja, s ez a rész rövid krisztológiai hitvallás; harmadik része az Egyh. könyörgése. A ~ ker. zsoltár, himnusz és hitvallás, főként a 24. és 28. zsoltár gondolatai visszhangzanak benne. - Kezdetben a hívek húsvét éjjelén az újonnan megkereszteltekért imádkozták/énekelték. D-Galliában és Itáliában már a 6. sz: a →matutinum záróéneke. - A mai liturgiában a zsolozsma olvasmányos imaórájának, körmeneteknek és hálaadó ájtatosságoknak záróéneke. - A 16. sz-tól többszólamban is feldolgozták (Jacques Vaet, J. de Kerle, Lassus, Anerio, Gallus). A ném. és ang. komponisták nemz. nyelven írtak több szólamra ~okat (Hassler, Praetorius, Schein, Demantius, Byrd, Gibbons, Purcell, Händel). - Buxtehude és J. S. Bach orgona-korált komponált e himnusz greg. dallamára. Charpentier, Delalande, Philidor, Haydn, Mozart, Caldara, Jommelli, Gazzaniga lat. szöveg alapján komponált ~ot szólisták, orgona, kórus és zenekar közreműködésével. A 19. sz-tól a ~ témája lett Le Sueur, Berlioz (1855), Bruckner (1886), Dvořák (1893), Verdi (1855), Kodály (Budavári Te Deum, 1936) nagyszabású korális, szimfonikus alkotásainak. **

Vargha Damján: Te Deum és Te Mariam ford-a kódexirod-unkban. Bp., 1913. - Brockhaus III:497. - Vanyó 2000:736.

Forrás: https://lexikon.katolikus.hu/T/Te%20Deum%20laudamus.html