Az örvendezés vasárnapján az Ószövetség evangélistája, Isten új teremtéséről prófétál; és ez a mi örömünk igazi oka is, heti igénk szerint: „ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre” (2Kor 5,17). Ez az új nem a külsőségekben jelenik meg, hanem itt a bűnös ember megtéréséről, újjászületéséről van szó, aminek húsvét után, Krisztus érdeméért minden benne hívő ember részese lehet! Ingyen kegyelméből, Isten végzi el igéje s Lelke által ezt az újjászületést; csak így lehetünk gyermekeivé! És ezután lehet valóban részünk az igazi, Szentlélekben való örömben. Ennek az örök örömnek már e földi, ezer éves megvalósulásáról szól a próféta, amely a hívők elragadtatása után, Krisztus ezer éves földi uralkodása idején fog beteljesedni. Ekkor Isten ígérete valóra válik zsidó népénél: „Vigadozni fogok Jeruzsálemmel, és örvendezni népemmel.” (19. v.) Ez a messiási üdvkorszak azonban még nem lesz azonos az örökkévalósággal, hiszen itt az emberek csak magas kort élnek meg, de nem örökké élnek; ám békében s biztonságban lehetnek ígéret szerinti hazájukban, mert a vadállatok megszelídülnek s az ősi kígyó hatalma is korlátozva lesz: Sátán megkötöztetik ezer esztendőre (lásd Jel 20,2). „Nem árt és nem pusztít szent hegyemen senki - mondja az ÚR.” (25. v.) Majd Jézus ezeréves földi királysága után következik az utolsó ítélet és a világ újjáteremtése. Hiszen a zsoltáros és az apostol tudja: „ezer esztendő előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt” (Zsolt 90,4) – „Nem késlekedik az Úr az ígérettel, hanem azt akarja, hogy mindenki megtérjen.” (2Pt 3,8-9) Majd János mennyei látomásaival teljes összhangban (lásd Jel 21,1) a nagy fehér trón előtti ítélet után, elkövetkezik az új teremtés: „Mert én új eget és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek. Ezért örvendjetek és vigadjatok mindörökké annak, amit teremtek!” (17.18. v.) De már most része lehet Isten új, örökkévaló országában mindazoknak, akik a feltámadott, és élő Jézust Uruknak és személyes Megváltójuknak fogadják el e földi életükben! És mint fehér ruhát, magukra öltik az Úr Jézus Krisztust (lásd Róm 13,14) ő elment helyet készíteni a benne hívőknek. Az Atya jobbján könyörög érettük; főpapi imája szerint ez volt utolsó földi akarata: „Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én VAGYOK,  hogy lássák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál!” (Jn 17,24) De Krisztusban élsz-e már?