| KIRÁLYI GYERMEK Mint kifosztott lelki árva, úgy léptem e zord világba. Isten kezébe vett engem, drágagyöngyöt látott bennem. Bár belepte a bűn pora, bővült, drágagyöngyök sora. Áldás volt, míg melegített, ámde mikor megfenyített, betegséget, bocsátott rám, akkor is, szeretett Atyám. Végtére: nem bárki vagyok, rangom: földi rangnál nagyobb. Értem is hullt Jézus vére, így lehetek a testvére, Isten áldott Szent Fiának, a Királyok Királyának! Jézust, Bátyámnak nevezem, éjjel – nappal, itt van velem. Ő bennem él, Benne élek, nemsokára hazaérek. Hiszem: Atyám nekem is ád a mennyben, életkoronát! |