| VIZEN ÉS TŰZÖN ÁT! Földi zarándokként, ó hányszor éltem át, kilenc évtizednek derűjét, viharát. Jézus jóvoltából, ki értem áldozott, vízen és tűzön át, karjain hordozott! Pedig sok bánatot okoztam szívének, ajkamról panasz szállt, s nem a hálaének. Ő mégis szeretve formálta életem, bizonyára drága célja volt énvelem. Tudom: nem ok nélkül próbált és vezetett, védő szent kezébe tehettem kezemet. Nem hagyta elveszni, viharvert sátramat, nem sodorhatta el, szennyes bűn – áradat. Évtizedek óta, Ő szolgálhat bennem, hogy szavára a holt, új életre keljen! Földi létem napja, már nyugati égen, ám csak egy a vágyam: Jézus bennem éljen! Míg majd fáradt szívem, egy nap végsőt dobban, létem gyertyafénye, immár végsőt lobban, felszállhassak oda, hol nincs halál többé, Atyám országában, élhessek örökké! |