C.  Ünnepi vers

Verstár (archívum)

Pecznyík Pál

 

 

VIZEN ÉS TŰZÖN ÁT!

 

Földi zarándokként, ó hányszor éltem át,

kilenc évtizednek derűjét, viharát.

Jézus jóvoltából, ki értem áldozott,

vízen és tűzön át, karjain hordozott!

Pedig sok bánatot okoztam szívének,

ajkamról panasz szállt, s nem a hálaének.

Ő mégis szeretve formálta életem,

bizonyára drága célja volt énvelem.

Tudom: nem ok nélkül próbált és vezetett,

védő szent kezébe tehettem kezemet.

Nem hagyta elveszni, viharvert sátramat,

nem sodorhatta el, szennyes bűn – áradat.

Évtizedek óta, Ő szolgálhat bennem,

hogy szavára a holt, új életre keljen!

Földi létem napja, már nyugati égen,

ám csak egy a vágyam: Jézus bennem éljen!

Míg majd fáradt szívem, egy nap végsőt dobban,

létem gyertyafénye, immár végsőt lobban,

felszállhassak oda, hol nincs halál többé,

Atyám országában, élhessek örökké!

 

 

Vissza