| | | | | "Ne félj!": Zsolt 64,2 | "Én vagyok!": Ézs 46,9 | | | | Hallgasd meg, Istenem, panaszkodó szavamat! Óvd meg életemet, mert ellenség rettent! | | Emlékezzetek az ősrégi dolgokra, mert én vagyok az Isten, nincs más, Isten vagyok, nincs hozzám hasonló! | | | | Hallgasd meg, Isten, az én szómat, mikor panaszkodom; az ellenségtől való félelemtől mentsd meg éltemet. | | Emlékezzetek meg a messze régi dolgokról, hogy én vagyok Isten és nincsen több; Isten vagyok, és nincs hozzám hasonlatos. | | | | Halld meg a szavam, Istenem, hozzád száll panaszom! Őrizd meg életem, hogy ne féljek az ellenségtől! | | Emlékezzetek a régmúlt időkre, hogy én vagyok az Isten és nincsen más; hogy nincs senki hozzám hasonló. | | | | Az emlékező ember felelete: "URam, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható. Szeretném hirdetni és elmondani, de több annál, amit fel tudnék sorolni." - Ha Isten van velünk, ki lehetne ellenünk, ő a mi bizodalmunk! | |