| | | | | | "Ne félj!" 1Móz 46,3 | "Én vagyok!" ApCsel 22,8 | | | | Ekkor azt mondta: Én vagyok az Isten, atyádnak Istene! Ne félj lemenni Egyiptomba, mert nagy néppé teszlek ott! | | Én pedig megkérdeztem: Ki vagy, Uram? És ő így szólt: Én vagyok a názáreti Jézus, akit te üldözöl. | | | | És monda: Én vagyok az Isten, a te atyádnak Istene: Ne félj lemenni Égyiptomba: mert nagy néppé teszlek ott téged. | | Én pedig felelék: Kicsoda vagy, Uram? És monda nékem: Én vagyok a názáreti Jézus, a kit te kergetsz. | | | | Azt mondta: „Isten vagyok, atyádnak Istene. Ne félj lemenni Egyiptomba, mert ott nagy néppé teszlek, | | Megkérdeztem: Ki vagy, Uram? Így folytatta: Én a názáreti Jézus vagyok, akit üldözöl. | | | | Első olvasásra nincs semmi közös vonás e két, ma egymás mellé kerülő igében; csupán két bemutatkozásról olvasunk, amire e két igencsak félénk embernek éppen szüksége van, Jákóbnak az Atyák Istene, míg Pálnak a Fiú Isten jelenti ki önmaga közös lényegét: Én VAGYOK! Felbátorít-e bennünket e két név? Kérjük a Szentlélek vígasztaló erejét a válaszok meghallásához! | | | | | |