| S z e n t B i b l i a "Ne félj!": Jel 1,17 | S z e n t B i b l i a "Én vagyok!": Jel 1,17 | | | | Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, ő rám tette jobbját, és így szólt: „Ne félj, én vagyok az első és az utolsó, | | Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, ő rám tette jobbját, és így szólt: „Ne félj, én vagyok az első és az utolsó, | | | | Mikor pedig láttam őt, leesém az ő lábaihoz, mint egy holt. És reám veté az ő jobbkezét, mondván nékem: Ne félj; én vagyok az Első és az Utolsó,
| | Mikor pedig láttam őt, leesém az ő lábaihoz, mint egy holt. És reám veté az ő jobbkezét, mondván nékem: Ne félj; én vagyok az Első és az Utolsó,
| | | | | Amikor megpillantottam, mint egy halott a lába elé rogytam, de megérintett jobbjával, és megszólított: „Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó | | Amikor megpillantottam, mint egy halott a lába elé rogytam, de megérintett jobbjával, és megszólított: „Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó | | | | Nem tévedés az azonos ige mindkét oldalon, melyben Jézus bátorító és önkijelentő szava együtt található, amelyek egymást kiegészítik és indokolják: azért nem kell félnünk, mert Jézus mindíg, mindenhol és mindenkor volt, van, lesz! - Hogyan is hallgathatnánk el ezt a nagy örömhírt mások előtt?! | |