| | | | | | "Ne félj!" 5Móz 20,8 | "Én vagyok!" Lk 22,70 | | | | Azután még ezt is mondják meg az elöljárók a népnek: Van-e itt olyan ember, aki fél, és lágy szívű? Az menjen vissza a házához, ne csüggessze el társainak a szívét a magáéhoz hasonlóan! | | Erre mind azt kérdezték: „Akkor hát te vagy az Isten Fia?” „ Ti mondjátok, hogy én vagyok” - felelte nekik. Azok pedig így szóltak: „Mi szükségünk van még tanúvallomásra? Hiszen magunk hallottuk a saját szájából.” | | | | Még tovább is szóljanak az előljárók a néphez, és ezt mondják: Kicsoda olyan férfi, a ki félénk és lágy szívű? Menjen el, és térjen vissza az ő házába, hogy az ő atyjafiainak szíve úgy meg ne olvadjon, mint az ő szíve. | | Mondának pedig mindnyájan: Te vagy tehát az Isten Fia? Ő pedig monda nékik: Ti mondjátok, hogy én vagyok!
Azok pedig mondának: Mi szükségünk van még bizonyságra? Hiszen mi magunk hallottuk az ő szájából. | | | | Aztán így folytassák az írnokok a hadinéphez intézett beszédüket: „Ki fél, s kinek csügged a szíve? Lépjen elő, s menjen haza, nehogy testvérei szívét is a magáéhoz hasonlóan gyávává tegye.” | | Erre egyszerre közbevágtak: „Tehát te vagy az Isten Fia?” Ő pedig ezt mondta nekik: „Ti mondjátok, hogy én vagyok.”
„Mi szükségünk van még tanúkra? - mondták erre. - Magunk hallottuk a saját szájából.” | | | | Csatában nem lehet eredményesen harcolni bátortalan, félelemmel teli szívvel; de Jézust sem lehet Isten Fiának mondani, csak ha Szentlelke által kíűzi félelmeinket s ő lakik a szívünkben, s akkor mi leszünk az ő tanúi. | | | | | |