| | | | | | "Ne félj!" Mk 4,41 | "Én vagyok!" Ez 34,31 | | | | Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: „Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?” | | Mert ti az én juhaim, az én legelőm nyája vagytok. Emberek vagytok, én pedig Istenetek! - így szól az én Uram, az ÚR. | | | | És megfélemlének nagy félelemmel, és ezt mondják vala egymásnak: Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engednek néki? | | Ti pedig az én juhaim, legelőm nyája vagytok, emberek vagytok, én pedig Istenetek, ezt mondja az Úr Isten. | | | | Nagy félelem fogta el őket. „Ki ez - kérdezték egymástól -, hogy még a szél és a víz is engedelmeskedik neki?” | | És ti, juhaim, az én legelőm juhai vagytok, én meg a ti Istenetek vagyok - mondja az Úr, az Isten. | | | | A tengert lecsendesítő Jézus: Isten, mi az ő nyája, ember gyermekei vagyunk; de engedelmeskedünk-e szavának, miként a szél és a tenger? | | | | | |