| | | | | | "Ne félj!" Mk 5,33 | "Én vagyok!" Ez 34,24 | | | | Az asszony pedig, mivel tudta, mi történt vele, félve és remegve jött elő; leborult előtte, és elmondta neki a teljes igazságot. | | Én, az ÚR, Istenük leszek, szolgám, Dávid pedig fejedelmük lesz. Én, az ÚR, megmondtam! | | | | Az asszony pedig tudva, hogy mi történt vele, félve és remegve megy vala oda és elébe borula, és elmonda néki mindent igazán. | | Én pedig, az Úr, leszek nékik Istenök, és az én szolgám, Dávid, fejedelem közöttök. Én, az Úr mondottam. | | | | Az asszony félve, remegve - mert hisz tudta, hogy mi történt vele - előlépett, leborult előtte, és őszintén bevallott mindent. | | Én, az Úr leszek az Istenük, és szolgám, Dávid lesz a fejedelmük. Én, az Úr mondtam ezt. | | | | Isten előtt csak őszintén lehet megszólalni, s elmondani neki a teljes igazságot, amit ő úgyis tud, csak tőlünk akarja hallani bűnvallásunkat, hogy ő is elmondhassa nekünk: Istenünk lesz, az ő Fia érdeméért! | | | | | |