| | | | | | "Ne félj!" Mk 10,32 | "Én vagyok!" Ez 28,6 | | | | Mikor pedig felfelé mentek a Jeruzsálembe vezető úton, Jézus előttük haladt. Akik vele voltak, álmélkodtak; akik pedig mégis követték, féltek. Ekkor újra maga mellé vette a tizenkettőt, és beszélni kezdett nekik arról, ami vele történni fog: | | Azért ezt mondja az én Uram, az Úr: Mivel olyan okosnak tartottad magad, mint amilyen Isten, | | | | Útban valának pedig Jeruzsálembe menve fel; és előttök megy vala Jézus, ők pedig álmélkodának, és követvén őt, félnek vala. És ő a tizenkettőt ismét maga mellé vévén, kezde nékik szólni azokról a dolgokról, a mik majd vele történnek, | | Ezokáért így szól az Úr Isten: Mivel olylyá tevéd szíved, minő az Isten szíve:
| | | | Úton voltak Jeruzsálem felé. Jézus elöl ment, ők pedig csodálkoztak, követői meg féltek. Ismét magához hívta a tizenkettőt, és arról kezdett nekik beszélni, ami vele történni fog:
| | Azért ezt mondja az Úr, az Isten: Mivel szívedet Isten szívéhez tetted hasonlóvá,
| | | | Isten a gőgösöket megalázza, sőt megítéli; s Jézus az őt követőknek elmondja, mi vár ra a szenvedés útján, hogy erősítse és felkészítse őket a félelem nélküli életre, amikor már testileg nem lesz velük. | | | | | |