| "Ne félj!" Mk10,32 | "Én vagyok!" 3Móz 19,31 | | | | Mikor pedig felfelé mentek a Jeruzsálembe vezető úton, Jézus előttük haladt. Akik vele voltak, álmélkodtak; akik pedig mégis követték, féltek. Ekkor újra maga mellé vette a tizenkettőt, és beszélni kezdett nekik arról, ami vele történni fog: | | Az ősz ember előtt kelj fel, és becsüld meg az öreg embert. És félj a te Istenedtől! Én vagyok az ÚR! | | | | Útban valának pedig Jeruzsálembe menve fel; és előttök megy vala Jézus, ők pedig álmélkodának, és követvén őt, félnek vala. És ő a tizenkettőt ismét maga mellé vévén, kezde nékik szólni azokról a dolgokról, a mik majd vele történnek, | | Az ősz ember előtt kelj fel, és a vén ember orczáját becsüld meg, és félj a te Istenedtől. Én vagyok az Úr. | | | | Úton voltak Jeruzsálem felé. Jézus elöl ment, ők pedig csodálkoztak, követői meg féltek. Ismét magához hívta a tizenkettőt, és arról kezdett nekik beszélni, ami vele történni fog: | | Becsüld meg az ősz fejet, add meg a tiszteletet az öregnek és féld Istenedet. Én vagyok az Úr. | | | | Ne féljünk emberektől, hanem egyedül az ÚR Istent féljük és szeressük és csak benne bízzunk! Az Isten szeretete kiűzi szíveinkből az emberektől való félelmet, ezért: "imádom azt a nagy szerelmet, Jézusba' mely felém hajolt...!" http://kispest.lutheran.hu/eke/enekeskonyv/web2/198.html | |