| "Ne félj!" Zof 3,7 | "Én vagyok!" 4Móz 23,21 | | | | Azt gondoltam, hogy félni fog engem, és megfogadja az intést, akkor nem pusztul el lakóhelye, úgy, ahogyan meg akartam büntetni. De ők egyre gonoszabb tetteket követtek el. | | Nem látnak bajt Jákóbban, nem látnak nyomorúságot Izráelben. Vele van Istene, az ÚR, királynak szóló ujjongás hangzik benne. | | | | Mondtam: Csak félj engem, vedd fel a fenyítéket (akkor nem irtatott volna ki lakhelye; mindaz, a mit felőle végeztem): mégis mihelyt felvirradtak, rosszra indították minden cselekedetöket. | | Nem vett észre Jákóbban hamisságot, és nem látott gonoszságot Izráelben. Az Úr, az ő Istene van ő vele; és királynak szóló rivalgás hangzik ő benne. | | | | Azt gondoltam: „Te majd félsz engem, megfogadod az intelmet; nem tévesztheti szem elől, hogy hányszor meglátogattam.” De nem! Sietve tovább folytatták gonosz üzelmeiket. | | Nem láttam Jákobban semmi kivetnivalót, nem tapasztaltam Izraelben semmi nyomorúságot. Vele van Istene, az Úr, fel-felharsan a királyi ének. | | | | Választott népének szól az ÚR Isten prófétái által; Zofóniás jaj szavakat tolmácsol, míg Bálám az Úr áldását mondja népére, a közös ok az istenfélelem hiánya vagy megléte. - Ha valóban az ÚR a te Istened, akkor természetes az ő félelme és szeretete a szívedben! | |