| "Ne félj!" JSir 3,47 | "Én vagyok!" Zsolt 50,7 | | | | Rettegés és csapda lett a részünk, pusztulás és összeomlás. | | Hallgass, népem, most én beszélek! Izráel, most téged intelek! Isten, a te Istened vagyok én! | | | | Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás. | | Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened | | | | Rettegés és verem lett az osztályrészünk, pusztulás és romlás. | | Halld meg, népem, beszélni fogok, Izrael, ellened tanúskodom. én az Isten, a te Istened. | „Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged, mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad.” (Zsid 12,5-6) - Ne vesd meg Istened szavát, ő megmenti gyermekeit az örök pusztulástól! |