| "Ne félj!" Ézs 57,11 | "Én vagyok!" Ézs 48,12a | | | | Kitől tartottál és féltél, hogy hazudoznod kell? Miért nem törődtél velem, miért nem gondoltál rám? Talán hallgatok én ősidők óta, azért nem félsz engem?! | | Hallgass rám, Jákób! Izráel, akit elhívtam! Én vagyok az első, | | | | Kitől féltél és rettegtél, hogy hazudtál és rólam meg nem emlékezél, szívedre sem vevéd? vagy azért nem félsz engem, hogy hallgatok már régtől fogva? | | Hallgass rám Jákób és Izráel, én elhívottam, én vagyok az első | | | | Kitől rettegtél és kitől féltél, hogy hűtlenül elhagytál, hogy rólam megfeledkeztél, és nem gondoltál rám? Talán, mert hallgattam, s bezártam a szemem, azért nem féltél tőlem? | | Hallgass rám, Jákob, s meghívottam, Izrael! Én vagyok az első, | | | | Miként tékozló fiával az atya, úgy bánik bálványimádó népével az ÚR; ez érthetetlen kegyelem, jogos lenne ítélete, mert már az első parancsolatot is megszegte népe, de aki az elő, még kéri elhívottait: őt féljék és reá hallgassanak - te már ezt teszed? | |