| "Ne félj!" Zsolt 130,4 | "Én vagyok!" Ez 11,16 | | | | De nálad van a bocsánat, ezért félnek téged. | | Ezért mondd: Így szól az én Uram, az ÚR: Elvetettem őket messzire a pogányok közé, szétszórtam őket az országokba, de én vagyok a szentélyük egy kis időre azokban az országokban, amelyekbe jutottak. | | | | Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged! | | Ezokáért mondjad: így szól az Úr Isten: Mivelhogy távol vetettem őket a pogányok közé, és szétszórtam őket a tartományokba, tehát én leszek nékik templomul rövid időre a tartományokban, a melyekbe mentek. | | | | Ám nálad bocsánatot nyer a vétek, hogy féljenek téged. | | Ezért mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Igen, elküldtem őket messzire, a népek közé, szétszórtam őket idegen országokba, s rövid időre én lettem számukra a szentély azon a földön, ahová mentek. | | | | Az ÚR nem hagyja el népét, s egyetlen gyermekét sem hagyja elveszni; összegyűjti a szétszórtat, megbocsátja a bűnt és istenfélelmet ébreszt szíveinkben. Ne feledd: Hajlékod az örök Isten, örökkévaló karjai tartanak! | |